Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Rövid hétvége Devonban

3 éjszaka a Lynmouth Foreland Lighthouse-ban..

   

 Végre eljutottam Devonba. Régi vágyam volt, hogy láthassak távoli szépséges helyeket Angliában, amiket eddig csak fényképeken láthattam. Egyedül ugye nem mindenki indul útnak, főleg nem vonattal, vagy busszal, ebben a formában 2 szabadnap igencsak nem lenne elég.

Most viszont abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy meghívást kaptam egy igen kerek számos /60/ születésnapra, egy nagyon különleges helyre.Utazás megoldva ,hoztak-vittek kényelmes , "jófajta"autóval.Szállás is biztosítva volt mindenkinek.  Igen. Egy világító toronyban foglaltak nekünk szállást.Az ünnepelt igazán kitett magáért.Konkrétan mi a Lynmouth Foreland Lighthouse-ban vendégeskedhettünk.

Itt:

  Hadd szóljak röviden, pár szóban a világító tornyokról Angliában.

"Elsősorban a nyílt óceánt elhagyó, veszélyes partszakaszokat, zátonyokat megközelítő hajókat figyelmeztették. A legtöbb toronyban még ködjelző is működött, ezek a kürtök, csengők (némely esetben ágyúk) a kikötő felé haladók figyelmét hívták fel a lehetséges veszélyekre.

Másik funkciójuk a tájékozódás segítése volt. Színük és mintázatuk mellett a fényjelzésük segítette az adott kikötő beazonosítását. Egyes világítótornyok például két villanást bocsátottak ki három másodperces időközönként, miközben más típusok ugyanennyi idő alatt négyet villantak." /copy: ecoulounge.hu/

 

0 Tovább

Szerencselovagok avagy a semminél még ez is jobb?

Kicsit átmonitoroztam a környezetemet és az általam megismert embereket akik munkavállalás miatt vagy a jobb élet reményében élnek Angliában.​

külföld kivándorlás külföldi munka kolbász kerítés  a rideg valóság

       A külföldi munkavállalás még mindig állandó, napi téma média szerte. Jó alapanyag mindenféle dumához.

Ellenzéknek megunhatatlan propaganda,"gumicsont", mert tök jó ezen rugózni,  jó OV-ozni, jó különböző,blamáló felsorolások szajkózásához, ami természetesen 'Mordort' pocskondiázza felsőfokon.

Mert ott minden és mindenki szar,főleg aki marad.Mert mást sem tudunk csak gulyáslevesezni, túrórudizni, kietlenpusztaságozni,meg sírva himnuszozni....Mert élhetetlen,az oktatási rendszer fujj, az egészségügy még nagyobb fujj, nincs elég munkahely, éjjel-nappal dolgozni kell, a vállalkozókat megölik, szemét a NAV, a rendőrség egy lapát fos, bürokrácia, korrupció, szóval az egész maga egy fertő...az emberek meg mind birkák, csak bégetnek és sírnak...de nem tesznek semmit....../Persze van néhány százezer ember aki kivétel, akik valami megfoghatatlan szerencse és csoda folytán egész jól elboldogulnak,de azok meg kit érdekelnek.../

Aztán kiforgatva, akár visszaforgatva jó propaganda szöveg a pártunknak, kormányunknak...Megszépített számadatok, átértékelt, megideologizált helyzetképpel,"nincsbaj"...'gyertek haza fiatalok'.. Sosem tisztázott , isten tudja kik által elkészített statisztikák....és a hazautalt , itthon elköltött, külföldön megkeresett, izzadságszagú pénzecskék, amik a hazai gazdaságot erősítik..Csuhajja.

Hallani, hogy csak a java megy el, a jól képzett, gyakorlott középosztály. Hát nem tudom, ebben én egyáltalán nem vagyok biztos. Szűkebb és tágabb ismeretségi köreimben alig van értelmiségi vagy egyetemet végzett ember itt kint. Van , de nem ők képezik a többséget.

Épp ebből az apropóból írom a mai posztomat. Az érdekesség az, hogy más nemzetek fiai-lányai is helyet kapnak az összeállításban. Sorsok, esélyek, életek a monoton hétköznapokban,nézzük kinél-hogy működik a kolbászos kerítés

külföld kivándorlás külföldi munka kolbász kerítés  a rideg valóság

Spanyol lány, 20 év körüli, egyedül,6 hónapja érkezett, single szobát bérel. Havi 450 fontot fizet érte, a vasútnál dolgozik 3 hónapja,takarítónő,állandó éjszakás, heti 5 napban dolgozik napi 7 órát és hulla fáradt,  havi 900 fontot keres. Az angolja nagyon szar, csak szavakat tud, mondatba szerkeszteni már nem képes, nyelvtani tudás, kiejtés borzasztó. Váltani szeretne, nem akar ennyit dolgozni!!!!!!!! /heti 35 óra/mert azt mondja ez nem élet, hónap végére nem marad egy fillérje sem.Afrikai barátja van, az anyukája adott neki kölcsön pénzt a külföldi elinduláshoz, még azt is vissza kell neki fizetni. Egyetemre szeretne menni, angolt tanulni, de havi 230 font lenne a tandíj...Egyelőre megrekedt, pénze nincs , sem tanulni, sem normálisan élni. Egyszerű kis leányka, eszik, főz, hajnalban legurít pár doboz sört, aztán 1,5 órát ordít a skypon és álomba zuhan.A környezetével nem igen foglalkozik, beszűkült világban él.

külföld kivándorlás külföldi munka kolbász kerítés  a rideg valóság

Lengyel férfi /vagy fiú :-) /, 23 éves, 2 éve él Angliában, egy kis motelban dolgozik, olyan "mindenes" karbantartó. Igaziból a látottak alapján , az általa megjavított vagy renovált munkák alapján nekem Mekk Eleknek tűnik... Barmolás, legjobb tudása szerint /ami nem sok/ próbálkozik, jelszó: a festék mindent eltakar. Alkoholista, masszívan. napi 1 üveg bor és 7 nagy doboz sör + némi kis vodka. Ez az alap. Napi 7 órát dolgozik, ebből 1 óra ebédidő, heti 5 nap, tehát heti 35 óra , 900 font, ebből, 470 font lakbért fizet. A többit megeszi és megissza. Ritka józan pillanataiban /hónap végén már nem futja szeszkóra/ ráeszmél ez így nem mehet tovább....aztán minden megy tovább. Szerinte nagyon jó munkahelye van, "nagyon jó itt lenni Angliában", szeretne kicsit kevesebbet dolgozni több pénzért /!!!/ és akkor még jobb lenne az élet. 4 hónap alatt 3 lakásból rúgták ki, vagy a folyamatosan részeg őrjöngései és rombolásai miatt, vagy a lakbértartozásai miatt...Ugye milyen relatív kinek -mi a szép élet ?! Egy alkoholista , aki állandóan részeg ennyit fog fel....piára van pénze, tehát minden tuti frankó....Nem vár rá nagy jövő...Itt sem, ahogy otthon sem volt neki...Angolul alig makog, tagoltan, csak szavakban beszél, alig érthető mikor-mit akar mondani...valahogy mégis boldogul...Van 2 barátja, egy házaspár, azok egyengetik az útját ha bajba kerül.

külföld kivándorlás külföldi munka kolbász kerítés  a rideg valóság

Lengyel 24 éves férfi, 9 éves kora óta Angliában él. Szüleivel érkezett anno, itt járt iskolákba, kitűnő angollal, akcentus nélkül beszél. Családi háttere rendezett, szorgalmas, komolyan gondolkodó szülők mellett nőtt fel. Életük tervekkel volt átszőve, mindent ennek érdekében tettek. Nagyot áldoztak be az élet oltárán, éjszakai plusz műszakok a mamának, hogy az óvodáért ki tudják fizetni anno a havi 800 fontot....Sokáig 2,5 évig szorongtak egy dupla szobában 3-an, dolgoztak éjjel-nappal.A srác elmondása alapján 8 év kellett ahhoz, hogy teljesen berendezett, stabil anyagi helyzetük legyen. Középiskola elvégzése után után munkahelyet keresett, majd talált. 1700 fontot keres havonta, egy irodában titkárként dolgozik. Barátnőjével most már külön, önálló stúdió lakásban laknak.Barátnő is dolgozik, egy kávézóban, havi 6 nap , fizetése 1400 font. Lakbér+számlák havi 800 font. Boldogulnak, lassan, de araszolnak előre. Megfontoltan élnek, nincsenek csicsás drága cuccok, IPhonok, tabletek, autó . Bringáznak mindketten.Otthon edzenek, egészségesen táplálkoznak, főznek minden nap.Spórolnak. Normális, európai mentalitású és gondolkodású fiatal ember. Ő már nem fog Lengyelországban élni soha. Emlékszik szeretettel, egyszer sem hallottam tőle becsmérlő szavakat anyaországával kapcsolatban,nagyszüleit rendszeresen látogatják. Nyaralás, szabadság többnyire Lengyelországban.

külföld kivándorlás külföldi munka kolbász kerítés  a rideg valóság

Eredetileg örmény születésű, de Iránban felnőtt fiatal házaspár. A férfi 26 éves, IT szektorban dolgozik, 2 éve él itt, kezdőfizetése 2300 font volt. Dupla szobát bérelnek havi 480 fontért. Barátnője 10 hónapja jött utána, rengeteg pénzt kifizettek a vízumra, tartózkodási engedélyre.Van amit megkaptak havi részlet fizetésre. Gyorsan megházasodtak, így lehetővé vált a legális tartózkodás elindítása a csajszinak. Igazi esküvő majd nyáron lesz Örményországban, augusztusban. A lány munkát keres, angolja jó, ők már a modern, fejlődő Irán fiataljai. keresztények. A fiú bátyja Londonban él családjával, egy könyvelő cége van. A lány nővére és szülei az USÁ-ban. A házaspár Londont tervezi végcélnak. Otthon is nyüzsgő nagyvárosban éltek. Lendületesek, nyitottak, modern világjáró típusok. Ennek ellenére komolyan, tervszerűen élnek. A fiú irányít ahogy én látom.  A lány néha kicsit megszédül még a vadnyugattól..és vásárolgat...Aztán apuci időben az orrára koppint, mert egyelőre egy fizetésből élnek. Helyesek, aranyosak, teljesen európaiak, többnyire európai barátaik vannak.

külföld kivándorlás külföldi munka kolbász kerítés  a rideg valóság

Bulgár hölgy, 46 éves, fiával /19 éves/ egy arab tulajdonban lévő fish and chips büfében dolgoznak. Majdnem éjjel nappal. Heti 6 napot 1 szabadnappal. Reggeltől estig , nyitás 8:30 am és zárás este 10:00 pm. A nő havi 1800 fontot keres, a fiú 1500 fontot. Lakást bérelnek, otthoni hitelt fizetnek és a beteg, idős nagyszülőket segítik havonta. Sokszor hazautazni is miattuk Legutóbb egy hónapig otthon is kellett maradni, mert kórházra volt szüksége a papának.Az itteni házért 1400 fontot fizetnek havonta számlákkal. 2 szoba, kis nappali, konyha, pici hátsó udvar, városszélén, busszal utaznak minden nap, a belvárosban dolgoznak. Gyűjtenek, haza fognak menni és otthon élni, itt a jövőjükhöz szükséges pénzt teremtik elő. Semmi luxus, esznek, alszanak, dolgoznak, spórolnak. Amíg bírják......

külföld kivándorlás külföldi munka kolbász kerítés  a rideg valóság

Magyar fiatalember, 27 éves, eredeti szakmája szerint cipész /3.5 éve él külföldön,angolja "elmegy" kategória/ segédmunkás egy nagy központi raktárban. heti 6 nap munka,1 szabadnap, néha extra túlórával, amit nem fizetnek ki és nem csúsztathat le. Lengyel főnökkel, sok külföldi ,szintén segédmunkás kollégával. Ez a munka már előrelépés számára, mert konyhai mosogató volt , állandó éjszakásként, havi 800 fontért, de az előtt autómosóban dolgozott románokkal napi 35 fontért. Tehát nagyot lépett előre,most már megkeresi a havi 1100- néha 1200 fontot is. Teljesítménybérezés van, ketyeg rajtuk a számláló, ami minden napot százalékra hoz ki, ha nincs meg a max, akkor kevesebb a pénz. A rendszer jól ki van találva, nem a melós jár jól sosem érdekes módon. Eszik, alszik, dolgozik, hulla mindig, fáj mindene, a talpa dugig van bőrkeményedésekkel, tyúkszemekkel, a rossz cipőtől.Magyarokkal lakik együtt, alig van otthon, nem zárható a szobája, többször költözött, mindig a lakótársak lopták meg. Havi 450 fontot fizet egy szobáért, azt mondja hazamegy azonnal, amikor lesz félretett pénze. Egyelőre nincs.....Kellene szemüveget csináltatnia, de sajnos majdnem 250 font lenne...Most arra gyűjt...Esténként míg el nem alszik és szabadnapokon a laptopján játszik Wow és Diablo3 -at.Barátnő néha akad, de nem maradó egy sem.Nem utazgat, nem költ semmire, próbál félretenni....Azt mondja itt is kurva nehéz....

3 Tovább

Csak a kopasz tények-summa summarum az elmúlt napokról

Migráns hullám? Népvándorlás? Invázió? Megszállás?Kiváltságos kívánságműsor ? A kántált fő szlogen : "Követeljük...."

2015.szeptember 15.-én éjfélkor Magyarország lezárta a déli szerb-magyar határt. 

Aztán ez történt:

/fotó:szabadujsag.com/

Olvashattuk a kerítésépítés és az elkövetkezett határzár visszhangjait eleget a külföldi sajtókban.Olvashattuk, hogy látják ŐK a helyzetet nálunk. 

A legtöbb megjelent vélemény negatív kicsengésű bírálat volt, megturbózva "ütős" képekkel, fotókkal...szenvedő asszonyok, síró gyermekek, torz arcú, gumibotos rendőrök, sínek között fetrengő üvöltő család,vérző, dagad lábak, rongyos cipők, fájdalom az arcokon........

Igen. Ezek is pillanatok, jól elkapott pillanatok az utóbbi idők viharos történéseiről. Jól elkapott pillanatok, azért mert hatnak. Érzelmekre hatnak. Mintegy tesztelve az Európában élő embereket. A "jó" emberek hangot  is adtak megrendülésüknek, ugyanekkor habzó szájjal estek neki a racionálisabban gondolkodó,"rossz" honfitársaiknak.

Posztok, blogok, kommentek, vica és versa! Hogyan tudnánk ezt mi konstruktív vitákban eldönteni, kik ők, mit akarnak, hogy tudunk segíteni a legjobban? Miközben Európa politikusai, szakértői is összevissza beszélnek, nyilatkoznak, sőt, 2 naponta változtatják meg állásfoglalásaikat.

Hogyan tudnánk mi, polgárok országunkat védve, biztonságunkat megtartva úgy segíteni, hogy közben a hazánkba már bejutott éhezők, betegek, menekülők megbecsüljék és elfogadják az általunk nyújtott segítséget minden szinten?! 

Miközben azért még helyzet van! 

A "migránsok" vagy /invaderek/....mert szép lassan kiderül minek is kell neveznünk őket nagy csoportja maradt Röszkénél.Ültek, vártak.Majd késő délután egyre több fiatal, afgán provokatőr, a náluk jól bevált módszert alkalmazva ,elkezdte tüzelni a türelmetlen és fáradt tömeget../2015.szept.15.esti órák/

 /fotó:erdélyiblogspot.com/

/Hozzáteszem, aki a célországba igazán el akart jutni,(mert nem balhézni jött) , nos , ők már rég úton voltak Horvátország felé./

Igen, Horvátország felé. A horvát miniszter interjút adva nyilatkozott. Azt mondta, felkészültek, már 350!!! migránst fogadtak is, még további 1500!!!!! mehet. Nem gördítenek akadályt, bárkit átengednek ,feltartóztatás nélkül. /2015.szept.16./

Mára már változott a horvát álláspont. Határt zártak, ellenőriznek, az illegális, nem regisztrálót kitoloncolják.Mi az oka a változásnak? Hát a már jól ismert forgatókönyv. Ugyanaz mint a németek és osztrákok indoka.

Túl sokan vannak, ennyivel nem bírnak!!! Nem ennyire számítottak!!!! Már több mint 5700-an jutottak be.....

Mivaaan???

Csak kérdezem? Ezek a politikusok nem néznek híreket, nincsenek képben semmilyen szinten, mi zajlik körülöttük, a környező országokban? Őszintén, miért kell játszani a hülyét és miért kell előadni a meglepett szűzlányt? A túlterhelés alatt nyögő és küszködő országok EU felé indított segélykéréseit, kérdéseit, nyilatkozatait valahogy nem sikerül felfogni? 

A szerbek a határzár után szintén teszik a hülyét ! Azok, akik tulajdonképpen, buszokkal, vonatokkal szállították és zúdították ránk hang nélkül a Makedóniából hozzájuk toluló ember tömeget.

Nyilatkozzák, fogalmuk sem volt semmiről, Magyarország nem tájékoztatta őket, hogy mi várható a határzár után ? Mire készüljenek? Mivaaaan??

 Csak kérdezem, nem tűnt fel nekik az a sok nyilatkozat, az a sok közvetlen telefonos egyeztetés ami a magyar kormány részéről irányukba elment ? Nem tűnt fel a kerítés építés ami lassan 2 hónapja elkezdődött és amit hivatalosan bejelentettek.Mint mindent. Amiket utána bíráltak és támadtak is minden szinten.

Aztán a provokáció teret nyert a szerb rendőrök orra előtt. Szerb területről indított támadást a határvédelmünk ellen. Megdobálták kővel, vassal, botokkal, paprika sprayt használtak, gumikat gyújtogattak, kendővel az arcuk előtt fiatal, gizda férfiak. A teljes hatás kedvéért asszonyokat hoztak előre a "frontvonalba", gyerekeket használtak pajzsként, a színdarab az általuk megszokott módon zajlott a világsajtó meg harapott rá! Ahogy mindig is. A történteket nem részletezem, láthatta mindenki mi történt. Elmentek a legvégsőkig....Gyerekeket dobtak át a kerítésen!!!!!!! / az emberi élet, úgy mint legfőbb, érték náluk teljesen máshogy működik,cégér, transzparens, evidencia a mélységes szenvedéseikre, jelkép, de messze nem a legfontosabb érték...csak néha/Végül sikerült leverni a határ elleni támadást, sőt,egy nyilvántartásban lévő terroristát is sikerült elfogni és beazonosítani a támadók közül/2014.szept.15. délután és este/

  /fotó: mindenegyben.blog.hu/

A világsajtó pedig harapott. Mert ez már hírérték,Jól fotózható anyagot találtak, síró, öklendező csecsemőt anyja, apja karjában, aki a kegyetlen,magyar rendőrök könnygáz bombájától borzasztóan szenvedett......./Hogy került oda ???? Az első vonalba?? Ember az aki ODA és nem EL viszi a frontvonalból a kisgyermekét ??????????/

De a lényeg,hogy lehessen róluk megrázó képeket készíteni, ott legyenek a  főoldalakon.

A szerbeknek pedig a legnagyobb gondot és problémát /nem meglepő módon/ az jelentette, hogy a magyar rendőrök "átvízágyúztak" szerb területre......????? Mivaaaan?

Az egy cseppet sem zavarta őket, hogy a határzárat áttörő tömeget meg sem próbálták állítani, a támadás szerb területről jött a mi földünkre...Részükről ez teljesen rendben volt! :-S

Viszont továbbra is készségesen és folyamatosan szállítják a  a horvát és magyar határokhoz a illegális csoportokat.

                                                                  Horvátország

2015.szept.17.Jelen állás szerint a Horvátország segítséget kér!!!!!! Több mint 9000- en jutottak be, több helyen áttörték a határzárat. Agresszív, támadó szándékkal nyomulnak előre ,áttörtek a rendőrök sorfalán Tovarniknál. Zágrábban ülősztrájkot kezdtek, nem akartak kiszállni a vonatból, követelték, hogy vigyék őket a célországukba. Elutasítanak minden regisztrációt.  Ilocska faluban /Magyarország/megjelentek  az első Horvátországból érkező menekültek.Most Dél-Baranya felől próbálnak meg bejutni hozzánk.

A Baranya megyei rendőrfőkapitány szerint eddig 200 főt fogtak el. 

Krízis Tovarniknál:https://www.facebook.com/skynews/videos/1175229315824997/

A horvát hadsereg főparancsnoka megkapta a kiemelt készenlétre vonatkozó utasítást,válságstábot hívtak össze.

21:10 pm A horvát miniszter döbbenetes nyilatkozatot adott ki, közvetlenül a menekültekhez szólt. Ne gyertek, mert határzárat rendelek el, a szerb-horvát határra. nem tudtok innen tovább menni Európába. Maradjatok Szerbiában, Macedóniában.

                                                                     Németország

2015.szept.17.A német bevándorlási hivatal vezetője ma lemondott. Ő volt aki a virtuális meghívót küldte a szír menekülteknek. Egyre agresszívebb a tömeg mindenfelé. Különböző pontokon vannak agresszorok. Ultimátumos zsarolások, öngyilkossággal való fenyegetőzések. Közben német táborokban a menekültek sorozatos erőszakokat követnek el asszonyaikon. Civil szervetek egyre erősebben bírálják a német kormányt és hatóságokat.

Farkas György újságíró /24.hu/ :A Magyarországi Kopt Ortodox Egyház vezetője szerint a migránsok nem menekültek, céljuk az iszlám terjesztése Európában, ahova a gazdag arab országok küldik őket.

Közben Berlinben egy iszlamista terrorista késsel támadt egy rendőrnőre, akit súlyosan meg is sebesített. A rendőrség lelőtte a támadót.

20:45 pm Kiterjesztett válsághelyzet Somogy és Baranya megyére is.

Mi pedig jobb dolgunk nem lévén gyűjtögetjük, szedegetjük a bátor és elszánt illegális határsértőket a déli országhatár mentén folyamatosan. Mert mi vagyunk olyan helyzetben ,amilyenben  nincs pl. Németország és Ausztria. Vezető nagyhatalom lettünk mára mi is......Európa határainak , jogrendszerének legnagyobb védelmezője .

Egyelőre itt tartunk most.

1 Tovább

Ócska dicsőség

Hatásvadász fajzat vagy,

mindent csak a látszatnak, 

s mert naggyá akarsz válni,

pénzt számolsz és többre vágyni. 

Olcsó vagy és cserélhető,

semmilyen de bérelhető,

 filléres bőröd újra beváltod,

aprópénzes a gazdagságod.

Büszkeséged hiteltelen,

Erkölcs s érték reménytelen .

Nincstelen vagy s kósza futó,

Önbecsapó vásározó.,

Dicsőséged illúzió,mely árva és elhagyó 

Sáfárkodhatsz ,alkudozhatsz,

Ócska bőröd kilapulhat...

Sosem leszel több mint semmi, 

Hogyha dicsőséget akarsz venni.

1 Tovább

Blogháborúk, mert rosszul teljesítenek a virtuális közösségek

A "csoportok" szenvednek és felerősítik tagjaik hibáit így a "vak vezet világtalant" helyzet alakul ki.

                                                 A nem annyira bölcs tömeg

"A társas média sem nem közösség,sem nem tanácskozó demokrácia, még a névtelenség kiküszöbölése mellet sem válhat egyikévé sem a csoportos gondolkodás számos jellemzője miatt.A virtuális közösségekben az egyének olyan információkat keresnek amelyek megerősítik létező nézeteiket vagy habitusukat."/Popkin szerint/

Hobbes szerint alig van olyan elv, amiből ne támadhatna ellentét,széthúzás, sértegetés és lassanként háborúba csúszik.Ez nem az elv hamissága miatt van, hanem az emberek hajlama miatt, akik önmaguk számára bölcsnek tűnnek és ugyanilyennek akarnak látszani a többiek előtt is.Véleménye szerint a konfliktusok forrása a vanitas. A ragaszkodás a saját véleményükhöz a hiúság eredménye és az együttélés problémája: "Ha minden ember a saját véleményét követi szükségszerűen viták keletkeznek, nézeteltérések, amiből először veszekedés, később gyűlölet majd végül háború lesz és mindenféle béke és társas élet megszűnik."

    A társas média a róla sugárzott biztonságot nyújtó közösség helyett sokkal inkább lincselő  és gúnyos csőcseléknek tűnik.Harmónia helyett harci blogok,gúnykampányok, névtelen feljelentők,blogháborúk, trollok és népbíróságokká alakult kommentfolyamok jellemzik.Nem nyitott kormányzat, hanem deMOCKrácia .Mivel az olcsó és növekvően bőséges információáradatban afigyelemért harcolók leginkább mások szórakoztatásával és haragjuk felkeltésével tudnak sikeresek lenni, ezért ez a két műfaj jellemzi ezt a médiát manapság.Vagy a gúny vagy a felháborodás vagy a harag.A véleményblogok ennek a fő képviselői.A gúny és a botrány célja ugyanaz: a hiteltelenítés.Szó sincs, még a próbálkozás szintjén sem,érvelésről, meggyőzésről.Vádolnak, de nem kell bizonyítaniuk,hiszen véleményszabadság van.Csak az számít, hogy az emberek beszéljenek róluk-az oldalra kattintsanak .A "sikeres" bloggerek jellemzően mérgesek, elidegenedettek és elégedetlenek.

   A blogok és kommentelők önkéntes népbíróságok, demokratikus megszégyenítő ceremóniák:te nem tartozol közénk."Ha nem szégyelled magad, majd én vagy mi teszünk róla.A néző pedig a csendes háttérből, passzív módban élvezi a rombolást és a fájdalmat.Az arctalan hangok világában mindenki bűnös, míg be nem bizonyítja az ellenkezőjét.

/Statisztikák szerint manapság tíz emberből kilencet ért már valamilyen atrocitás közvetve vagy közvetlenül a neten - ha másképp nem, hát egy klaviatúra mögül okoskodó, névtelen fórumozó jóvoltából. Miről is van szó?Aki regisztrál egy közösségi portálon, netán blogolni kezd, azért teszi, mert szeretne nyitni a világ felé: ellenkező esetben egy lakatos emlékkönyv hasábjain rögzítené gondolatait.Az online jelenlétnek többféle oka lehet:  ismerkedés, társkeresés, flört, véleménycsere, a kötetlen beszélgetés lehetősége, kommunikáció a régi haverokkal és barátokkal, portfólió készítés, üzletelés, cserebere, kreatív önkifejezés publikussá tétele... - akárhogy is vesszük, csupa olyan dolog, ami feltételezi a nyílt, egyenrangú kommunikációt két vagy több fél között.De mindezeken keresztül védtelen célponttá is válik akaratán kívül .Ehhez kell egy eltérő vélemény és egy troll.Utána beindul a gépezet.Vita, sértegetés, következik az antiszociális viselkedésforma minden verziója, minősítés, becsületsértés, lejárató hadjárat bosszúból.Mások nyilvános lejáratása az egyik legetikátlanabb netes húzás, ami szóba jöhet, a konfliktus csak azokra tartozik, akiknek nézeteltérésük támadt egymással. Gyakori fogás, hogy egy rondább szakítás után vagy barátságok, ismeretségek megszűnésekor hosszú, keresetlen szavakkal gazdagon megtűzdelt bejegyzés (netán körlevél) lát napvilágot, amelyben a kedves olvasó mindent megtudhat "a vétkes" sötét titkairól és ciki ballépéseiről. Kevés ocsmányabb dolog van, mint szidni és lejáratni valakit pártatlan idegenek és elfogult random ismerősök körében. /forrás:neon.hu/

Persze, semmilyen közösségi portált, blogoldalt vagy egyéb online felületet nem kötelező látogatni, itt azonban nem egy-egy emberről, hanem egy egész világot érintő jelenségről van szó. A kommunikáció durvul, az íratlan erkölcsi szabályok összefolynak - a történet végén pedig nem a durvaságokkal szembefutó látogató veszít a legtöbbet, hanem azok az emberek, akik felvették a kesztyűt és végül énhatáraikat is egészen elmosta az öncélú verbális brutalitás. 

A blogszféra, a társas média és általában a csevegő osztály lelkes leírásai a szabadság, egyenlőség mellett a részvételt a /citizen journalism/ a grassroot amatőrizmust értékelik fel a  szakértők elitizmusával szemben.Ebben az új médiában a 'netizenek' írják a cikkeket és ők is kommentálják azokat.A mai önpublikáló világ ünnepli az amatőrizmust. Sem szakmai sem szakértői szűrők nincsenek.

Válhatnak-e ebben a témakörben kulcsszavakká a következők: önmérséklet,mértékletesség,tudásalapú megnyilatkozások..stb.stb.

/Szemezgetés Molnár Attila Károly: Arctalan hangok című könyvéből/

 

0 Tovább

Gyermekhősök , akiktől kötelességünk tanulni.

Meguntam a felnőttek világát. Gondolom, nem kell részleteznem az okokat.Hősöket akarok, akik gyerekből vannak.

/fotó:Should.Know/

Nem friss hír. Mindenki olvashatta a hírekben,hogy 2014-ben a  Nobel-bélkedíjat megosztottan Malala Juszafzai és Kailás Szatjárti kapta.

Fussuk át a kisleány életének történetét, akit a saját tragédiája vezetett el a gyermekek jogaiért vívott, világot átölelő harcához.

"A legfiatalabb Nobel-békedíjas

Malala Juszafzai 1997. július 12-én született a pakisztáni Szvat-völgyben fekvő Mingora városában, pastu nemzetiségű, szunnita családban. Apja költő és tanító, aki mindvégig támogatta lánya kiállását a nők jogai mellett. A diáklány tizenegy évesen már nyilvánosan felszólalt az ellen, hogy a pakisztáni tartományban egyre nagyobb hatalomra szert tevő iszlám fundamentalista tálibok nem engedik, hogy a lányok tanulhassanak.

A Szvat-völgyet 2008-ban elfoglalták a tálibok és azonnal bezárták a lányiskolákat (a legtöbbnek még az épületét is felrobbantották), betiltották a zenét és a televíziót, sőt még azt is, hogy a nők egyedül menjenek vásárolni. Juszafzai dühében kampányolni kezdett a tálibok ellen, Gul Makar (Búzavirág) álnéven írott blogbejegyzései, amelyekben mindennapjait írta le a fundamentalisták uralma alatt, a BBC brit közszolgálati televízió honlapján is megjelentek.

A Szvat-völgyet fél év után visszafoglalta a pakisztáni hadsereg, Juszafzairól dokumentumfilm készült, számos nyilatkozatot adott, megkapta a civileknek adható legmagasabb pakisztáni kitüntetést. A lány tisztában volt azzal, hogy kilétének nyilvánosságra kerülése után veszélybe került, mert egy fanatikus tálib vezető, Maulana Fazlullah mindent megtett, hogy elhallgattassa. A Facebookon fenyegető kommenteket kapott, az újságokban is figyelmeztették, hogy hagyjon fel "nyugati gondolkodást népszerűsítő tevékenységével", a lapokat pedig becsúsztatták az ajtaja alatt. Mivel ő nem fogadott szót, a tálibok végül úgy döntöttek, hogy "cselekedni" kell és gyilkosokat küldtek rá, noha a törzsi törvények tiltják nők megölését.

2012. október 9-én két merénylő állította meg a Juszafzait szállító iskolabuszt egy katonai ellenőrző pont közelében, és név szerint szólították a 15 éves lányt. Rémült társai ugyan azt mondták, hogy nincs a buszon, de a férfiak tudták, kit keresnek: célba vették, találat érte a fején, nyakán és vállán, a golyók két másik lányt is megsebesítettek.

/foto:worldpress/

Malala csodával határos módon életben maradt: helikopterrel szállították kórházba, ahol életmentő műtétet hajtottak végre rajta, kezelését Angliában fejezték be, ahol azóta is él. A merénylet után az amúgy is nemzeti hősnek számító kislányból nemzetközi példakép lett, akit Barack Obama amerikai elnöktől Ban Ki Mun ENSZ-főtitkárig támogatásukról biztosítottak a világ vezetői. A tálibok ugyanakkor bejelentették, hogy Malala továbbra is célpontjaik között szerepel, a díjakat pedig szerintük csak azért kapja, mert az iszlám ellen dolgozik.

Juszafzai 2013 februárjában jelent meg ismét a nyilvánosság előtt, és bejelentette: alapot hozott létre, amelynek célja, hogy minden lány, minden gyerek tanulhasson. Az alap először Pakisztánban épített iskolákat lányok számára. Malala júliusban, 16. születésnapján felszólalhatott az ENSZ-ben, megkapta az Amnesty International nemzetközi emberi jogi szervezet legrangosabb kitüntetését, "A lelkiismeret nagykövete" díjat, az Európai Parlament Szaharov-díját, amelyet a gondolatszabadság melletti fellépésért ítélnek oda minden évben és már tavaly is jelölték a Nobel-békedíjra."

/forrás::hír24/

Végül egy rövid dokumentumfilm Malaláról. A filmet a New York Times készítette.

2 Tovább

Kötöttfogású......

"Cicaszitterként" csináltam egy kis filmet a tesóim macsekjairól. Nem történt semmi rendkívüli a felügyeletem alatt, a szokásos és rendszeres napi rendbontást teljesítették, fojtogatás, karmolászás, kergetőzés, papírgombócon összeveszés...szóval meg volt minden.

Kaptam én is rendesen! Kellett nekem májkrémes kenyeret enni! Majdnem kivették a kezemből...Sőt Masni beleharapott a fóliába és ki akarta húzni a kezemből az egész nagy szelet kenyeret, sírás -rívás, nyirvákolás, követtek mindenhova, ráültek a lábamra és várták , hogy érkezik-e az a fantasztikus ízű-szagú finomság!

Csak a tesóm meg ne tudja! :-P

2 Tovább

Holt-Tisza lencsevégen

/fotók: saját/

A mártélyi Tájvédelmi  Körzet,a Tisza hullámtérének bal parti szakaszán létesült, az ország harmadik tájvédelmi körzeteként. Védetté, 1971-ben nyilvánították. Mint tájemlék sajátosan magyar adottság.

A Tisza a múlt század második felében történt szabályozása jellegzetes, egyéni vonásokban gazdag környezetet alakított ki a védőtöltések és a folyóvíz közötti ún. hullámtérben. Ugyanakkor az emberi élő munkának valóságos múzeuma is ez a terület,

A tájvédelmi körzet növénytakarójára jellemző az ecsetpázsitos mocsárrét, a holtágakban tömeges állományokat alkotó sulyom, a békatutaj, rucaöröm, a különböző békaszőlők, a vízidara, s egy viszonylag ritka békalencseféle.

A botolófűz, szürke- és fehérnyár elegyes erdők a magasabb fekvésű helyeken itt-ott eloforduló kocsányos tölgyek mesterségesen alakított tájra emlékeztetnek

A körzet madárvilága a saséri természetvédelmi terület faunájával nagyjából azonos. A Barci réten itt is kialakult az utóbbi években, egy vegyes gémtelep, kiskócsag-, üstökösgém-, bakcsó- s egy másik erdőrészben vörös- és szürkegém állománnyal. Itt azonban, nem rendszeresen, csupán áradásos években költenek e madarak. E környék a meglehetősen ritka, környezetigényes fekete gólyák rendszeres átvonulási helye is. A fagyok beálltával viszont a Barci rét magasságában az örvényes Tisza nyújt a teljes jégtakaróig szálláslehetőséget az állóvizekről kiszoruló vadrécetömegnek.

A gerinctelen állatvilág legérdekesebb képviselője a tiszavirág, amely a múltban és újabban, szerencsére ismét hatalmas állományban tenyészik e szakaszon. A kérészek egykori megfogyatkozása a halfauna tiszai nevezetességét a kecsegét is érzékenyen érintette, mert az igen gazdag kecsegeállománynak a kérészlárva képezi elsődleges táplálékbázisát.

A terület gerinces faunája a szomszédos Sasérrel egyetemben 1947 óta a Madártani Intézet állandó kutatóterülete. A vizsgálatok során a két területről 37 halfajt, 34 emlőst, 119 fészkelő, és 124 átvonuláskor észlelt madarat vettek számba.

A területen intenzív horgászat folyik. A halászati hasznosítás megszűntével, a hódmezővásárhelyi Dolgozók Horgász Egyesület, később jogutódja a Dobó Ferenc HE. végzi a halgazdálkodást, körültekintő és szakértő haltelepítésekkel, ivadékmentési akciókkal és szelektáló halászatokkal igyekezve megőrizni és fejleszteni a holtág halfaunáját.

Szöveg copy by: http://www.martely.hu/

kakukk

1 Tovább

Mártély, a natúr ékszerdoboz

Nyárelő a Holt-Tisza partján, a természet lágy ölén....

/saját fotók/

MÁRTÉLY TÖRTÉNELME

/via Kormos András/

Mártélyt, a festők és a természetkedvelők paradicsomát, az 1300 lelket számláló Tisza-parti községet elsőként 1024-ben említi Szent István király oklevele, melyben a települést, azaz Szent Adorján Mártír pusztát halászó helyként az általa alapított zalavári bencés monostornak adományozta. A település neve is a kolostor védőszentjének nevéből azaz Szent Adorján mártírból kopott jelenlegi formájába.

Mártély a középkorban is halászfalu volt, igaz nem itt, a jelenlegi helyen állt, hanem a mostani ártéri oldalon feküdt. A Tisza-szabályozás során, amikor a védőgátat építették, megtalálták az ősi falu nyomait is.

A főként halászatból és mezőgazdasági munkából élők számára a modernizáció elsőként 1894-ben a vasút megnyitásával, érkezett el, nem sokkal később épült meg a falu első kövesútja, majd 1911-ben szentelték fel templomát, amelynek szép hangú vasharangja a különlegessége.

Mártély mai jó hírét a közeli Vásárhely alapozta meg, mégpedig azután, hogy a vadregényes tájat 1921-ben felfedezte néhány lelkes természetimádó. Kruzslicz Károly, Banga Sámuel, Fejérváry József, Bogyó Ferenc és Dezső Lajos pedig megalapította és felépítette a település strandfürdőjét. Vásárhelyről nyaranta fürdővonat utaztatta ide a vendégeket. Endre Béla, Tornyai János, Rudnay Gyula, majd Barcsay Jenő pedig a festők számára fedezte fel a táj szépségeit, amelyet egyre inkább kezdtek élvezni a kitelepülök, a nyugalomra vágyók, így van ez ma is.

Tornyai János: Alföldi tanya 

Mártély, köszönhetően szorgalmas lakóinak, szépen fejlődő település.Többek között Makovecz Imre is itt építette kis nyaralóját.

 A holtágon a halászat ugyan 1976-ban befejeződött, ám a víz azóta is közkedvelt horgászparadicsom.

Végül további kedvcsinálónak ajánlom Bezzeganyu régebbi posztját: /link/

1 Tovább

Nem unjátok még ?  /2.rész

Folytatom az előző írásomat. Érzékeltetni szeretném, hogy mennyire értelmetlen  hasonlítgatni a nyugatra távozott honfitársainknak, az új hazaként választott nyugati országokat Magyarországgal.

Az előző részben elemeztem a "kutyák nem ugatnak", a bolti "eladók nem kedvesek"és a közlekedésre vonatkozó általános véleményeket.

A mai részben az éttermi szokásokat,étkezést, majd a többi részben a hétköznapi embereket, családokat, gyereknevelést , vásárlást,  szórakozást, hivatalos ügyintézést veszem górcső alá.

Járjuk körbe először az éttermeket. / Megjegyzés: angliai és skóciai tapasztalatokból merítve általánosítok!/

Nagyjából így nézett ki. Az adag ugyanekkora volt, a miénk kicsit égettebb szélekkel készült és mi kaptunk padlizsánkarikát is.

Fastfood, instant food. Ugye mindannyian ismerjük ezeket a szlogeneket.Nem meglepő módon tudunk is azonnal asszociálni azokra az ételekre, amiket ezek a szavak magukban foglalnak. Nos ez Angliára kiemelten jellemző Annál is inkább, hogy a britek maguk is azt mondják, hogy a tradicionális angol konyha majdnem teljesen kiveszőben van. Ha valaki szeretné kipróbálni a hagyományos angol ételeket, annak nagyon kell keresni és bizony csak elvétve talál olyan helyet, ahol fellelhetőek a régi, választékos és igényes angol ételek.A legnagyobb esélye talán a tradicionális reggelinek van, amit még sok pubban, étteremben kaphatunk.Nekem Edinburghban volt szerencsém kipróbálni  egy nem túl olcsó helyen a várhoz közel.. Ár-érték szempontjából felejthető volt. 4 személyre 1-1 kávéval,1 sörrel  160 font volt 2011-ben. A tartalom ? Sült kolbász, roston sült paradicsom, padlizsán, bacon, némi kis kupac bab.....természetesen majdnem minden égett ízű volt, a széle mindennek agyon grillezve, kissé kesernyés ízzel, a kolbász, ehetetlen, ízetlen, borsos, semmi kolbász élmény. Mindez még kellő toleranciával akár bele is fért volna, ellenben az, hogy éhen maradtunk, a hangulatunkat szegte. 

Tehát......ilyet otthon is kaphatsz bármikor, bárhol, és lehet olcsóbban.

További tipikus választékok képekben .

Ebből ettem több ezret délben ebédidőben addig, míg nem vettem pár edényt és kezdtem el főzni otthon.  pl./nagyon műanyag íz, ár : 2,60 GP=1100,-FT

De ez is. MC=Olaj íz és más semmi. Feltétlen öntsd le valami szósszal! /ár: 2,90 GP-től változó=1300-1800 Ft/

és egy tipikus esti kép..

és az egyforma ízű, formatervezett szendvics reggel-délben-este , megkóstoltam mindet, semmi különbség nincs közöttük, ehetsz, halasat, csirkéset, bármilyet választasz mind ugyanolyan ízű /ár : 2,60-3,20 GP között=1100-1400 Ft/..Később, amikor már berendeztem magam "edényügyileg" és konyhacuccokból, áttértem a saját készítésű tartalmasabbra és ízesebbre. 

és hozzá az elmaradhatatlan kommersz lötty

Szóval......Ilyet itthon is kapsz  /ár: 1 single espresso Caffé Neroban:  1,35 GP=majdnem 600 FT:-)) /

Éttermek.

Sok van és jobbára az exotikus ízeket szeretőknek kedveznek.Thai, Indiai, Török, Indonéz, Kínai, Olasz. Ebből van  a legtöbb.  A kínai éttermeknél gyakran előfordul a szabad evés, ami azt jelenti, hogy 16-20 font között annyit eszel amennyi beléd fér. Annyiszor fogsz tiszta tányért és pakolod tele, amennyiszer csak akarod. A legtöbb esetben telt ház van, erre mondta XY pár hónappal megérkezése után /mert ő már mindent tudott és átlátott azonnal/, hogy megdöbbent micsoda "hagyománya" van az étteremben étkezésnek, és milyen sokan vannak mindig, "bezzeg nem úgy mint itthon"....Hát ja. 

Akkor elmondom szerintem, hogy megy ez. Az angolok rém lusták, megszokták, hogy mindent alájuk tesznek, adnak nekik annyi pénzt, hogy megtudjanak venni mindent, Szolgáltatást, árucikkeket stb. Tehát van pénzük, főzni lusták, enni imádnak /zabálni, lásd sok a kövér, elhízott nő/. Két verzió van. Hétköznap este fast food, instant food be a sütőbe, krumplipüré porból, dobozokból előre begyúrt, fűszerezett húsgolyók, félig vagy teljesen megsült mindenféle mártással szósszal leöntött hús, aprított zöldség, zacskóból, darabolt gyümölcs műanyag dobozból....ez a vacsi, vagy munka után összeszedik a családot, elmennek valamelyik étterembe, végigesznek mindent, alig bírnak felállni, hazamennek, kis Tv nézés után lefekvés.

Nekünk bevándorlóknak menőnek számító helyek a Nando's , Cosmo étteremlánc. Nem túl olcsók de a jobban keresők heti rendszerességgel talán megengedhetik maguknak.Főnököm szülinapját a Nando' ban ültük. Széles vigyorral, sugárzó arccal újságolta, hogy "naaaa , hova megyünk?? Hááát, a város legjobb helyére , ahol a csirke a legfantasztikusabb az egész világon"....Nos! Sima grillezett sült csirkeszárnyak. Nem akartam illúzióromboló lenni, ezért inkább hallgattam, miközben azt gondoltam , hogy azért mondtak ilyen hülyeséget, mert nem ettek még igazi finom falusi, kapirgálós csirkéből készült magyaros tepsis sültet. Fogggalmuk nincs mi a jó kaja. :-))A főnök fia morogva ette , ropogtatta a satnya, összesült szárnyacskákat, 5 féle szósszal leöntve . Az egyetlen igazán pozitív élményem a Cosmóban volt, a karácsonyi staff partin, ahol igazán finom, különleges és választékos volt a menüsor. Minden finom volt és elegendő. De fizettünk is fejenként 28 fontot. /10000,-Ft/ ..Ennyiért azért itthon is fejedelmi, első osztályú kaját kap 1 ember. 

Szóval nem úgy mint itthon. Ahol a hétvége szent és a családé, a pihenésé, az együttlété. Normális főtt ételt kap a család minden tagja, anyuka nem lusta, megcsinálja, mert mindenkinek jó, ha a hétközi iskolai vagy munkahelyi menü után finom, házias , tartalmas ételeket ehetnek.

Ráadásul minden héten ,egy sima magyar bevándorló a sok egyéb necces kiadása amellett nem fog  Cosmóba menni. Ahhoz nem havi 900-1200 fontot kell keresni. 

Másik variáció a hétvégi shoppingolás, ami egész napos program, kezdődik reggel, beszivárognak a városba, családostul, apuka hajat vágat a barber shopban, anyu beül a Cafe Neroba a skacokkal, előtte a Greggsben vesznek pár olajjal átitatott omlós, pizzás szeletet, majd jöhet hozzá a a Latte Capuccinó, bármi, csak sok csoki legyen rászórva és  legyen lelocsolva valami ragadós édessel. Család ott eldagonyázik, hatalmas koszt hagyva maguk után elmennek a belvárosba, elköltenek pár száz fontot, 500 kis zacskó , reklámtáska, ügyeletes heti játékok beszerezve, lenyugodva, betérnek valamelyik étterembe, Végig eszik a menüsort...ott is kaja- pia leszórva, szétkenve...majd estére kelvén boldogságosan hazatérnek.

Tehát azt megállapítani, hogy micsoda éttermi kultúra van pl. Angliában  ...nos ezt kijelenteni barokkos túlzás, főleg egy olyan országban, ahol 2 kg zacskóban árulják a jégkockát, készen, mert annyira fárasztó lehet munka után állandóan töltögetni a kis műanyag tartót, vagy a jégkockacsináló nylon tasakot , vagy a hámozott , szeletelt retket, krumplit....mert ez mind borzasztó munka és kegyetlenül kimerítő . Szédületesen nevetséges.

Ahogy a sárga figyelmeztető műanyag háromszög, amit mindenhova letesznek. Vigyázat, csúszós, frissen feltörölve, vigyázat kis akadály, figyelem víz a padlón,kerüld ki....!!! A takarítónő elmegy , hoz egyet és leteszi 3 eldobott papírcetli mellé az áruházban. ?????? Egész délután kerülgeti a tömeg a 3 cetlit és a nagy sárga táblát. Nem lenne egyszerűbb lehajolni és felvenni ?? Nem! :-)))

Szóval.....nem jobb mint otthon!!!!!! Más minden,  mert más emberek, más szokások, más életritmus jön szembe velünk. Van akinek tetszik, van akinek meg nem. Minden vélemény csakis szubjektív lehet.

Teljesen értelmetlen hasonlítgatni bármit is. Két eltérő kultúra, múlt, jelen és jövő. Isten mentsen meg bennünket attól, hogy hasonlóak legyünk és éljünk úgy mint más nemzet fiai.

  "– Mondja, micsoda maga? 
Fess Feri ránézett, s egy pillanatig hallgatott. Akkor komolyan: 
– Ember. 
– Az mit jelent? 
– Azt, amit mindenkinél: keresek és nem találok. 
– Mit keres? 
– Embert… De nem találok, csak fenevadakat…"

6 Tovább

Ciccalbumm

Megmutatom nektek az én édes, kedves, beképzelt kis házibarátomat. Ő a Huba. Minden nap megköszönjük, hogy nála lakhatunk immár 11 éve.Nagyon kedves, mert néha még meg is simogathatjuk. 

Amikor még kicsike voltam ......

Néha nagyon be tudok rágni....

Aztán, amikor meg jönnek a frontok teljesen ki vagyok....

Néha így....

Szétidegeltek.....

A zacskókat nagyon bírom...csak néha ráakadnak a fejemre és akkor rohangálnom kell, hogy megszabaduljak tőlük. A baj az, hogy nem nagyon látok közben és nekimegyek mindennek...

3 Tovább

Kedvenc macroim

1 Tovább

Jó ebéd, jó idő,jó itthon

Szép napot, kellemes ünnepet mindenkinek!

Én így ünnepeltem.:-)

Menü:

Újházi tyúkhúsleves csigatésztával

Tyúkpaprikás , tejfölös penne tészta, uborkasaláta, házikenyérrel

ebéd után tanya project, gondolván a lábasba valóra, megjött az utánpótlás.

a lányok közül a szebbik

és a szépreményű fiúcska, leendő kakasunk.

3 Tovább

Ha pünkösd, akkor búcsú Csíksomlyón

/saját képek, készültek 2005-ben/    

  A pünkösd a húsvét utáni 7. vasárnapon és hétfőn tartott keresztény ünnep, amelyen a kereszténység a Szentlélek kiáradását ünnepli meg.

2005. májusában voltam először ezen a fantasztikus eseményen.Ez volt az első olyan tömegeket /500 ezer látogató/ ,magyar és székely embereket vonzó esemény,amelynél szembesülhettem a hit és az összetartozás erejével. Meghatározó élmény volt , addig sosem érzett "része lehetek valami nagy dolognak" érzés. 

A Csíksomlyói Búcsúra egyre többen, több százezren kíváncsiak. A Kis-Somlyó és a Nagy-Somlyó közötti nyereg minden évben megtelik hívőkkel: együtt imádkozva ünneplik a Szentlélek eljövetelét. Hihetetlenül látványos és hangzását tekintve is megdöbbentő, melyet ez a Búcsú létrehozott: egyszerre imádkozik fiatal és idős, férfi és nő, felnőtt és gyermek,egészséges és beteg. Egyszerre hangzik el az „Ámen” és egyszerre némulnak el.

/A csíksomlyói búcsú a székelyek 1567-ben kezdődő, katolikus hitük megvédéséért hálát adó fogadalmi zarándoklata, amely 1990-től kezdődően mára már az összmagyarság legjelentősebb keresztény eseményévé vált. A magyar katolikus és keresztény hívők által minden év pünkösdjén, több százezer résztvevő jelenlétében megtartott búcsú az erdélyi Csíksomlyó kegytemplomában és a közeli Kissomlyó-hegy és a Nagysomlyó-hegy közötti nyeregben./ Wiki/

 2015.máj.22-én pénteken kezdődik az idei pünkösdi zarándoklat  és máj. 23-án ér véget .Az ünnepi szentmise a Hármashalom Oltárnál 12:30-kor kezdődik.

A zarándokok a világ minden részéről jönnek, ahogy az már lenni szokott.  Mii egy édesanyával és kisfiával találkoztunk akik kerékpáron indultak útnak Magyarországról ,2 héttel korábban, hogy biztos időben odaérjenek. De érkeznek, busszal, repülővel tengerentúlról, vonattal, gyalog, szekerekkel, tolókocsikkal betegek.....Döbbenetes a látvány, ahogy az emberek útra kelnek és érkeznek egy közös imáért.......

0 Tovább

Nem unjátok még ? Alcím: Külföld vagy Magyarország? Hasonlítgatsz. De minek ?

       

 A mai posztban a teljesség igénye nélkül, ferde tükröt tartok azoknak akik még mindig nem unják összehasonlítgatni Magyarországot más országokkal.Igen! Lerágott és gumicsont ! Rém unalmas! Értelmetlen!

/Megjegyzem, az én véleményem majdnem 2.5 év külföldön /2országban/ eltöltött időszakból állt össze.Nem hosszú évtizedek tudom, de nem is három hónap után mondom meg a tutifrankót"..../

Számomra a legfontosabb summa summárum a következő. Ahogyan mi emberek is különbözőek vagyunk /hál' istennek/, úgy minden ország különbözik a másiktól. Nincs ebben semmi különös vagy furcsa. 

     A szokásos kulcs szavakra fog épülni az én elemzésem is. Úgy mint : kutyák, boltos, közlekedés, emberek, munkatársak, főnök, időjárás, túrórudi, ügyintézés, bürokrácia, bankok, boltok, utak,hétvége, kikapcsolódás, óvoda, iskola, oktatás általában, szórakozás, éttermek, vásárlási szokások, igények...stb stb...unásig! 

Nem, nem barátom. Ez a kép nem Magyarországon készült. /Készülhetett volna ott is / Kivételesen a gazdag vadnyugaton, egy angliai nagyváros belvárosában készült. 

  Még mielőtt belecsapnék a lecsómba és elkezdeném szubjektív felsorolásomat, engedjetek meg pár sort, csak úgy általában, ahogy én láttam. 

  Angolok.....hát náluk is tudja az ember nagyon szarul érezni magát. Meg persze jól is. Csak tudni kell feldolgozni és helyretenni a dolgokat. Mert, igen az idő szar, állandóan, még akkor is, ha süt a nap és nem, nem igaz, hogy állandóan esik az eső, szinte nem többet mint itthon magyarban', de nincs tavasz, május végéig hordhatod a csizmát és a pufi kabátot a hajnali 1-3 fokok miatt.Statisztika szerint sokkal kevesebb a napsütéses órák száma, a nyári csúcshőmérséklet messze van az itthonitól..../Persze róluk 22 fokban már patakokban folyik a víz/....De hát ők oda születtek!!! Anyám borogass, miért nem egy kongói bennszülötthöz hasonlítgatunk, ők még 48 fokban sem izzadnak...Igen, a nők kövérek és rondák is....A kisebb hányad, az aki jól néz ki, csinos, igényes,ápolt, szinte kivétel nélkül a tehetősebb rétegből kerül ki. Ugyanúgy mint itthon.

Dresszkód! Bizony van. keményen! A cipőd alapján azonnal kategóriába kerülsz.Azonnal bevándorló melósnak néznek, még meg sem kell szólalnod./ Úgy mint itthon. / Hogy kedvesek ? Ja! Pont úgy mint itthon. Épp csak attól függ, kibe, milyen emberbe botlottál bele. Milliószor álltam kint az utcán /egy gyors cigi okán/ a belvárosban, a sétálóutcán, ahol garantáltan nagy gyalogos forgalom volt a shoping center felé.Igen, rengetegszer elegyedtem szóba járókelőkkel...mert megszólítanak, rád szólnak....cigit kunyerál.....Big Issue pls, és vegyél egy újságot a hajléktalantól...vagy jaj de kis csinoska vagyok..../ megszólított kövér afrikai öreg nő, kedves, aranyos, félkezű bolond aki rágta a pulcsija ujját, nyugdíjas gyagya, minden nap jött a mellettünk levő Greggsbe, mindennap odaszólt nekem, hogy majd jön hajat vágatni....soha nem láttuk az üzletben....vagy "uh de imádom a göndör seggedet" /ez lett volna a hajam/ ....-ugyanúgy amint otthon-...vagy a John Lewis mozgólépcsőjén egy rém elegáns gazdag néger 30-as éveiben járó nő:" Óh, de klassz a ez a cipő, én is imádom ezt a Lollipop márkát " és kedves mosollyal köszönt, befogadva a felső középosztályba.../Belépő egy drága és márkás cipő/...vagy a kedves vendég a székben, hajvágás közben legelteti a szemét rajtad, és darabokra cincál, majd hangosan közli veled a végső konklúziót, :"nagyon klassz a nyakláncom" és mikor közlöm vele, hogy Primarkos olcsó fos, lelohad az arcáról a beengedő kedvesség..és helyre kerülök azonnal, a megfelelő kategóriámba...de ad borravalót azért , mert bevándorló vagyok, legyen már pénzem, megdolgoztam érte., szóval kedves de!!!. .Pont mint otthon!!....Persze van akinek ebből az jön le, hogy mennyivel kedvesebbek az emberek külföldön....nekem meg az, hogy mennyire bunkók.....mert beszólogatnak, anélkül, hogy kérdeztem volna a véleményüket.! Ugye milyen érdekes ?? Ugyanarról a dologról ? Mégis másként gondolkodunk? Bizony ám!!!! Mert nem vagyunk egyformák! Ami neked tetszik ,lehet hogy nekem meg  épp nem ! Mert te te vagy, én meg én. 

Álljon itt egy idézet a http://modoros.blog.hu-ról. Tökéletes és messze nem maradéktalan, de a sűrített lényeget tartalmazza.

   "Nem vágysz vissza?

-Mióta is vagy újra itthon? De kemény, mintha csak most lett volna... és nem vágysz vissza néha, legalább egy kicsit is? Azért nagyon bátor vagy hallod, hogy a biztos állás meg egzisztencia után ide haza mertél jönni a bizonytalanságba, pedig már akkor is figyelmeztettünk... látod, mindenből a legrosszabb forgatókönyv valósult meg eddig...

És nem hiányzik néha a tenger sós-algás illata, a zúgása, a sirályok sírása, a kikötőben kapható friss osztriga és rákok? A soha nem lanyhuló erős szél, a szitáló eső, a két perc alatt átvonuló atlanti zápor, a huszonnégy fokos nyári csúcshőmérséklet, a soha véget nem érő tél? Hogy minden folyton zöld, hogy a pálmafák túlélik itt is, hogy nincsenek allergiás tüneteid a sok csapadék miatt? Hogy alig havazik, hanem télen is a +1 fokban fújja az arcodba a viharos szél a jéghideg, metsző esőcseppeket?

Az egynapos, kompos kirándulások a Csatorna-szigetekre, olcsó pia a duty-free-ben; a rendszeres repülés természetessége és az utasok idomított kulturáltsága; érkezés a reptérre 3 órával indulás előtt, becsekkolás, boarding pass, sörözés? Hogy volt arra végre pénzed, hogy az elviselhetetlen országból ahogy csak lehet, máshova repülj, hogy bejárd a fél világot, ha olyan kedved volt?

Az emberek közvetlensége, nyitottsága, sekélyessége; az ugyanolyan sápadt arcok, a rengeteg külföldi kalandor és bevándorló; az idegesítően szar, de büszkén vállalt spanyol, olasz, francia, magyar akcentusok; a lengyel rádióadók, orosz boltok, mongol barbecue, olasz éttermek? A balti chicken, tikka massala, curry, barnamártás, marmaládé tósztra, tejes tea, white és black pudding, kolbászka, hash brown, rasher, paradicsomos bab, pirított gomba, báránycomb mentaszósszal és zölborsópéppel?

Az egyedülálló hangulatú egyenpubok a párnázott székekkel, méregdrága, langyos ale-ekkel, sültkrumplis napi menüvel, fillérre visszaadott apróval, a fül helyett kiöblösödő formatervezéssel kézre álló pintespoharakkal, a szigorúan 11 órás zárással, öltözködési előírással, bouncerekkel, arckontrollal?

A viktoriánus belvárosok, a vöröstégla, a színes ajtók, a balratartás, a double-decker, a csakis intésre megállás, elsőajtós felszállás, bliccelés totális ellehetetlenítése? A newsagents, bookies, a fák totális hiánya, az évtizedes rágógumi-foltok a járdán, a következetes szemetelés, a dzsoggingos, de Burberry sapkát és Lacoste-pólót hordó, szemét édességet és rágcsát majszoló, suttyó tinédzserek?

Az állandóan érkező és távozó külföldiek, housewarming party és farewell party (let's meet for a pint.. or two... or three... ;-)), legjobb barátaid és lakótársaid voltak két évig, és már a nevükre sem emlékszel? A világot-mi-szartuk franciák; az ápolatlan spanyolok; a buta, ám fennhéjázó olaszok; az estét egy töményesüveg társaságában eltöltő, befordult, unalmas, barátságtalan finnek; a hihetetlenül beltenyészet skandinávok; az aránytalanra nőtt hollandok; a nácikat három sörig elutasító németek; téged nem teljes jogú európai polgárnak tekintő EU-s útlevéllel rendelkező berber majmok - a borzasztóan sablonos nemzetközi beszélgetések, rácsodálkozások és szar, unalmas közös témák? Hogy életre szóló barátságok, szerelmek szövődtek - a rendszerint azonos nemzetiségű fiatalok között?

Az érzés, hogy fizetés után elmentél, olyan és annyi ruhát vettél a legjobb boltokban, amennyit nem szégyelltél? Hogy akár havonta váltogathattad a telefonodat? Hogy egy darab zsömle 30 pennybe került? Hogy hallatlanul szegényes a választék az élelmiszerüzletekben, hacsak nem teát, ásványvizet vagy öntetet keresel? Hogy tíz Ben Sherman árából vehettél egy Ralph Laurent? A karácsony előtti, itthon soha nem tapasztalt igazi roham a bevásárlóközpontokban; a januári kongás és elképesztő leárazások?

Tényleg nem hiányzik?

-Nem.

-És mikor jössz ki meglátogatni minket már, legalább egy hétvégére?

-Soha........."

-Mert Angliában a kutyák sem ugatnak!Hát de ! Igaz nem annyit mint itthon! De nem is az udvaron laknak. Mert a házak, lakások legtöbbjéhez nem tartozik udvar. Ahol meg van kert, az pont akkora és olyan, hogy kutyatartásra nem alkalmas. A kutyák a lakásokban laknak a gazdikkal. Ott ugatnak. Reggel , délben és este, amikor csak ki szeretnének menni. Nagy városokban , ahol egy tűt nem lehet már leejteni sem, nem is látsz kutyát, csak a parkokban, ahova kiviszik őket futni, vagy kakilni. /Kutyaszart összeszedik!/ És ugatnak! Vidéken, ahol a tehetősebb britek laknak, nagy kertes házak vannak, birtokokkal és bizony ott is ugatnak. Szóval csak azt akarom mondani, hogy aki pl. Londonban vagy körzetében lakik és nem hall kutyaugatást, legyen kedves NE megállapítani, hogy Angliában a kutyák sem ugatnak, csak azért mert a szobából nem hallatszik át hozzájuk. Köszi.

-Az eladók sokkal kedvesebbek! Nem igaz! Csak annyira pont mint itthon. Mióta visszajöttem Magyarországra  , tesztmódba kapcsoltam magam és kihegyezett szemmel-füllel vizsgálom az embereket.Ideírhatnám a személyes tapasztalataimat, eseteket, mindkét országból. Nem teszem. Mert semmi értelme nem lenne, majdnem egyenlő arányban értek pozitív és negatív dolgok.Az itthoni eladók zöme jól képzett, szakiskolában tanulta a szakmát, mert a jelenlegi törvénykezés szerint pult mögé már nem állhat képesítés nélküli dolgozó. Ellentétben Angliával. Ahol nyugodtan beírhatod a CV-be a végzettségedet, senkit nem érdekel a bizonyítvány, azt hazudsz magadról amit akarsz, és még a haverodtól is kaphatsz referenciát gond nélkül. És ez bőven elég. Beállhatsz a Primarkban a kassza mögé csadorban, elég ha tudsz 10 mondatot angolul. Na el lehet képzelni , hogy az ilyen dolgozó mennyire tud kedves lenni.A szakmát pedig tanfolyamokon tanulják, ugyanúgy mint a fodrászok, 6 hónap..és mehetnek dolgozni.Használhatatlanok!!!  Más a rendszer, más a színvonal. Ennek megfelelően az üzletek is máshogy néznek ki belülről. Hétköznap még csak egész konszolidált belsőt talál az ember a csilivili shopokban. Aztán hétvégén elszabadul a pokol. Pl. A Mark and Spencer áruházakban, ahova általában a módosabb középkorosztály jár, hegyekben áll a földön a sok drága pulóver, kardigán, letört sarkú cipő, csizma, széttépet csatos táskák, zoknik, harisnyanadrágok...A staffok pedig tüsténtkednek, szaladgálnak, ki tudja mi dolguk, de pakolni, földről felszedni senki nem hajlandó. Így a jó nép megy, járkál, tapossa a cuccot, átszellemülve shoppingol. A boxing dayről már ne is beszéljünk. Horrorisztikus állapotok. Mintha valami ufótámadás után lennének a boltok. 

 Pont annyi kedves és mosolygós ember van itthon is, mint kint. Pont annyian panaszkodnak a megélhetésre mint kint. Mondom ezt úgy, hogy a kinti munkám során napi szinten legalább 17-27-34 emberrel beszélgettem. Ez az utóbbi 18 hónap alatt heti 5 nappal összesen nagyjából közel 6840 embert jelent. Ebből már lehet statisztikát csinálni és átlagot vonni. Ellentétben azokkal a kinyilatkoztatókkal, akik hébe-hóba keverednek beszélgetésbe angolokkal és mégis messzemenő következtetéseket vonnak le , majd mérföldköves megállapításokat is tesznek.Tehát Én nyugodtan ki merem jelenteni, hogy semmivel nem kedvesebbek mint a magyarok, és nem is panaszkodnak kevesebbet mint itthon. 

Közlekedés, buszon, vonaton, autóval kerékpárral vagy gyalog. Nos! A vonatok késnek, kimaradnak,koszosak is ha kell, nem ugyanúgy mint itthon, sokkal jobban. Csak ez kint sokkal nagyobb tömeget érint egy dolgos hétköznap. Megszokott feliratok: Canceled, Deleted,delayed, going to be late 10-20 minutes, we are very sorry...stb...hétvégén állandó maintenances...karbantartások a túlterhelt vonalakon.....Aztán a fekete takarítónők....flegmán, unottan, Bizony...fintorogva, savanyú arccal , sértődötten,/nem ám vígan dalolva/ direkt hangosan húzza a földön a szemetes zsákot, majd a lábam alatt gurulgató 2 sörös dobozt otthagyva lassan tovább vánszorog....Szelektív hulladék gyűjtés....fele-bele mind mellé! Reggeli csúcsidőben, szenvtelen, álmos unott pofával ülnek, állnak /bizony állnak, sokan/, olvasnak, telefonálnak, hangosan beszélnek, telefon vagy tablet fölé hajolva.....személytelenül, robot módra kapcsolva.....vonatkésés, kimaradás esetén pedig , a várakozó tömeg ül , áll, ahogy és ahol sikerül....földön, vizes, betonon üldögélnek az új generáció reményteljes egyedei...

-Buszon! Álljon itt egy régebbi posztomból részlet !

Hazafelé a buszon. .......

Nyilvánvalóan, Angliában nem a tehetős réteg utazik helyi járattal. Nézem az utasösszetételt..... 

1. Minden  második utas flúgos! Rángatózik, magában beszél vagy veszekszik önmagával, nem is tudom, de nem komplett az tuti.Van egy infantilis 80 éves, 20 kg-s nő, próbál irtó fiatalos lenni, rágózik mint a vadállat, lóg belőle  valami kábel, telefon, MP3 lejátszó..nem tudom mi, 20 db tömött reklámszatyorral hurcolkodik örökké, viccelődik mindenkivel, próbál very funy lenni, ha leül azonnal csörömpöl a szatyrokkal és enni kezd, hangosan, csámcsogva, chips meg ilyesmi, aztán iszik és hangosan böfög , majd röhög egy jót....Megjegyzem, azért nem csak én nézem....

2.Az utasok több mint fele fekete.....Pl. Meghatározhatatlan korú anyuka, de még szülésképes, 3 gyerek, babakocsi dugig kölökkel, mami lefátyolozva, szép, fémszálas, csillogós asztalterítőbe burkolózva, óriási fekete bajusszal, agyongyötörten, lerogyva a busz ülésre a nagyobbik kölköt próbálja felültetni a babakocsiban, aki nem tud magán segíteni mert az egyik karja vállig begipszelve. Mellette egy kb. 15 éves néger anyuka 2 db hm....lurkóval, az egyik orrából ismeretlen eredetű 'xfvbghn kifolyva, beszáradva...a másik alszik, a kezében egy chipses zacskó...gondolom ez volt a vacsora fele....Mögöttük 2 öregedő azonosíthatatlan származású/értsd mind egyforma ferdeszem/ öregasszony ül,szintén csodás ágyterítőben, masszív curry szagot eregetve...következő dupla ülésen középkorú indiai férfi dolgozó, füle bedugva, zenét hallgat,kissé morcos,ingben, szövetnadrágban, de egy irdatlan félretaposott fekete cipőben / nemzeti viselet :-)/, jobbra mellette egy kövér 35 körüli néger nő, hangosan ortájozva karattyol a telefonba, ölében egy csomó Primarkos táska, a kezében egy nyitott műanyag tál , benne ismeretlen eredetű tészta, valamivel megturbózva...és eszeget közben.....fele bele, mindmellé......jóisvanaz!!!

3.Kövér, nagyseggű angol lány, telefon, FB, műköröm, a reggeli smink már a múlté, mostanára megrepedezve, mint a 1000 éves mocsári teknős páncélja, gyönyörű művirág a hajában, és eszeget valamit a táskából, hullik a morzsa az ölébe......

4. Mellettem egy öreg néger pasas, szürke műtős ruhában, valami fityula, vagy sapka? a fején, valamit szövegel az átlósan ülő , nyugdíjas angol néninek....az oda sem figyel,mintha nem hallaná, bár lehet, hogy tényleg süket!

5. Megálló....4 kínai fiatal csipogva, törtetve, dübörögve rohan fel az emeletre..2 újabb babakocsis, anyukák kenve- fenve,jó kövéren, haspóló, leggings, szokásos topánka, edzőcipő, másikon csillogós, lábujjas papucs, a gyerekek jól leamortizálva, hullamódra kiütve alszanak, gondolom reggel óta tartott a túra, shoppingolni kell...de egyszer majdcsak hazaérnek....

6. Öreg néger leszállt, helyette egy lengyel csaj ült rám, vagyis mellém akart , de annyira telefonált, hogy nem sikerült becélozni az ülést a drágámnak....Nem számít,ez Anglia, itt mindenki azt csinál amit akar.......:-)))

Hazaértem, leszálltam....az utolsó 50 métert gyalog, megkönnyebbülve teszem meg.....

Van akinek ez a tarkaság, sokszínűség és sokféleség tetszik......Nekem nem!

Gondolom a hiba nem az én készülékemben van! 

                                                           ---------------------

Bicikli: Ellopják bizony, úgy mint a huzat.Naponta az egyetem és a középiskola épület komplekszuma előtt mentem el gyalog. Az első időszakban a kerítés mellé építettek egy pénzbedobós bicikli kölcsönzőt. Kitették a szép vadonúj bringákat.Eleinte reggel még mind ott volt, aztán esténként mikor mentem haza gyalog, egyre sűrűbben láttam a földön szétvágott vastagkábeles zárakat...és elkezdtek fogyni a kerók.....Fél év alatt mind a 12-őt ellopták, pedig CCTV is volt a közeli villanyoszlopon....aztán egy reggel ott állt a szervizes kocsi és az egész állványt felszedték és elvitték.

Csak ugyanúgy mint szerte a nagyvilágban, mindenfelé van tolvaj.Hol több hol kevesebb. Még az is belefér, hogy az egyik országban több a tolvaj, a másikban meg a kábszeres, a harmadikban meg alig van tolvaj, viszont több a pökhendi, flegma 'bótos!:-)

Folyt. köv...

11 Tovább

Hagyomány a 'sárgulás'

                                                 Képriport : Ballagnak a mezőgazdászok

                                                                  2015.május.15

http://skocia.reblog.hu/files/agika/DSCN1790.JPG

3 Tovább

Még mindig tavasz

Csacska Csipke

Csalfa csacska cseppke csipke

ritkán röppen randa részre

fátylak fodrán jót fürödve

penderülve pödröntére

ruccan egyet rádhajolva

hívogatva csalfa táncra

jöjjön jóság mosolyára

édesgetne ráncba hátha

rázza rázza pörgeszála

mindhiába

társasága csendre vágyna

csacskasága tova szállva

csipkeálmot horgol mára.

A kedvencem Rozi meg  a barátnője

....és ha már vasárnap akkor megmutatom szegény Rozi II. hogy végezte:

És ez lett Rozi II.-ből

..aztán meg jött az a rész, hogy mind megette.

3 Tovább

Tavasz macróval

Készítettem pár képet az új gépemmel.

Előrebocsájtom, most tanulom, tehát tudom,a képek messze vannak attól, amire azt lehetne mondani: minőség.

Én akkor is szeretem őket. :-)

4 Tovább

Ha XXI. század és Tündérmese, akkor még mindig Állatfarm ?

                                             Igen, még mindig Állatfarm!

Mert a dolgok  visszamenőlegesen mindig megváltoznak, majd feledésbe merülnek,mint az állatok hajdani ideológusának, az Őrnagynak eszméi. A Napóleon nevű nagy kan ragadja magához a hatalmat, és – természetesen mindig a megfelelő ideológiai magyarázattal – egyre zordabb diktatúrát kényszerít állattársaira. A kezdeti jelszó pedig – Minden állat egyenlő – érdekesen módosul…

Ébresztő állatok! Irány dolgozni! Én vagyok itt Napóleon és az lesz,amit én akarok! Aki ellent mond,az áruló! Aki négy lábon jár,az barát. Aki két lábon jár (és nincs szárnya) az ellenség.......

/Napóleon irányítja az Állatfarmot a lázadás után. Sztálinhoz hasonlóan a hadsereg (jelen esetben kilenc kutya) segítségével biztosítja hatalmát. Napóleon erőszakkal állítja félre vetélytársát, Hógolyót, a többi állatba pedig beleneveli a félelmet. Igazi diktátorrá válik és megváltoztatja az állati társadalom eredeti célját – a regény végére teljesen emberi életet él. ......-úgy kell neki- :-) Az állatfarm eseményei és szereplői mind a Szovjetunió történelmére utalnak, ez a könyv egyben a sztálini Szovjetunió allegóriája is./

És életében először lesz rá ideje, hogy tanuljon és művelődjön. Mint mondta, élete hátralévő részét arra fogja szentelni, hogy megtanulja az ábécé még hátralévő huszonkét betűjét..... 

                                      Ez a modern fabula számomra megunhatatlan!

Régi kedvencem, idén újraolvastam.  Pofátlanul egyszerű nyelvű (már-már primitív), az író sem a legobjektívebb, és néhol túl sokat sejtet. De ettől függetlenül egy nagyon jó ötlet még jobb kibontása, jól eltalált jellemekkel, karakterekkel. A történet pedig hűen követi nemcsak a kommunizmus, hanem minden önkényuralmi rendszer forgatókönyvét. Ahogy Robespierre, Sztálin vagy épp Napóleon (meg persze a többiek) is végigsöpört nem túl dicső uralmán, vérben tocsogva. Nem csodálom, hogy a franciák érzékenyek a Napóleon névre, és nem lehet disznót így elnevezni a törvény szerint. Nehogy kitalálja a coca, hogy akkor ő már pedig forradalmár lesz. :) 

Ez valószínűleg a legjobb szatíra, amit valaha olvastam. Szinte komédiának indul az öreg disznó szónoklatával és a gazda elkergetésével – aztán azon kaptam magam, hogy már régen nem mosolygok, hanem rettegve várom, hova fajulnak a dolgok. Egy ponton túl az állatok már nem voltak állatok, és ez még jóval a disznók két lábra állása előtt történt. 

Hogy mennyire aktuális ? Döntse el mindenki maga! Mennyi "Napóleon" röfög körülöttünk?

Felidéznék pár nekem tetsző részletet.

HÉTPARANCSOLAT /2. fejezet/

1. Aki két lábon jár, az ellenség.
2. Aki négy lábon jár, vagy szárnyai vannak, az barát.
3. Állat nem visel ruhát.
4. Állat nem alszik ágyban.
5. Állat nem iszik alkoholt.
6. Állat nem öl meg más állatot.
7. Minden állat egyenlő.

3. fejezet részlet

Elvtársak! - kiáltotta Süvi. - Remélem, nem képzelitek, hogy mi, disznók, ezt önzésből csináljuk, vagy előjogokat akarunk biztosítani magunknak? Sokan közülünk egyenesen utálják a tejet meg az almát. Én sem szeretem. Egyedüli célunk az, hogy megóvjuk egészségünket. A tej és az alma (ezt bizonyítja a Tudomány, elvtársak) olyan anyagokat tartalmaznak, amelyek nélkülözhetetlenek a disznók egészséges táplálkozásához. Mi, disznók, szellemi munkások vagyunk. Ennek a tanyának az egész vezetése és szervezése a mi vállunkon nyugszik. Éjjel-nappal a ti jóléteteken őrködünk. A ti kedvetekért isszuk a tejet és esszük meg az almát.

Túlságosan is nyilvánvaló lett, mennyire fontos a disznók egészségének megóvása. Így aztán minden további vita nélkül beleegyeztek abba, hogy a tej és a hullott alma (és az érett alma java része is) kizárólag a disznókat illesse.

10.fejezet

MINDEN ÁLLAT EGYENLŐ, DE EGYES ÁLLATOK EGYENLŐBBEK A TÖBBINÉL!

Tizenkét hang üvöltözött dühösen, és a hangok mind teljesen egyformák voltak. Most már nem volt kérdéses, hogy mi történt a disznók arcával. Az állatok a disznókról az Emberekre, az Emberekről a disznókra, aztán a disznókról megint az Emberekre néztek, és már nem tudták megmondani, melyik az Ember, és melyik a disznó.

Orwell imádnivaló karaktereket tett a zsebünkbe 1945-ben. Ő még akkor nem tudta , hogy milyen hosszú útra csomagolt nekünk. Időtlen időkig fogjuk hordozni a  zsebünkben Napóleont, Hógolyót, Süvit,Pirosszemet, Őrnagyot,Bandit, Rózsit, Benjámint és még sokan másokat.....

1 Tovább

Pillanatkép egy magyar általános iskoláról avagy "Mentsük meg Tomit"


Előre bocsájtom, elfogult vagyok.Így aztán meg sem próbálok objektív véleményt megfogalmazni. / A mai magyar oktatást kritizálókat pedig udvariasan megkérem,hogy lapozzanak vagy igyanak egy kávét inkább. Ez az írás nem fog nekik tetszeni./

Történik Magyarországon, egy vidéki kisvárosban. Az ok, amiért tollat ragadtam, az egy esemény, amelyen nézőként részt vehettem. Ahol meggyőződhettem arról, hogy a mai kor "vívmányai"  nem tudják felülírni az egyetemes keresztényi értékeket.

Fiam nagykorúvá válása óta, messzire kerültem a magyar oktatási rendszertől.Így aztán nem is kísértem feszült figyelemmel a változásokat. Természetesen a médián keresztül hozzám is eljutottak a hírek. A nagy családomnak köszönhetően gazdagon el vagyunk látva óvodás és iskolás korú gyermekekkel. Rajtuk keresztül most újra lehetőségem van kicsit közelebbről látni, hogy is működik manapság az oktatás "gépezete".

Újra hangsúlyozni szeretném,szimplán csak érzelmi indíttatásból rovom a sorokat.

Adott egy katolikus általános iskola,amely nem csak bevételgyűjtés céljából elkészített egy produkciót, amit közönség előtt bemutattak.Először felkértek egy írót, hogy írjon egy színpadra vihető dalos-táncos-prózai darabot, ami korunk aktuális kérdéseivel foglalkozik.Amely, családokat, gyermekeket, iskolákat mikro és makro közösségeket is érint.Érdekes kettősség rejlett ebben a darabban. A történet, amiről a darab szól duplafunkcióssá vált, mert a téma egy kihívás és próbatétel,vizsga és analízis a családnak....és ugyanezt jelentette a iskola számára is, létre kellett hozni egy színpadon előadható darabot, mintegy "seregszemlét", az iskola apraja-nagyja részvételével. A darab szerint mindkettő tökéletesen teljesített. A feladat az volt, hogy "Mentsük meg Tomit" /ez a darab címe /. Így is történt.


      A tartalom szerint Tomi szülei válnak. A fiú kétségbeesve keresi a megoldást, mert nem akarja őket "külön" szeretni. Családot akar, egyet, egészet, úgy ahogy addig is volt.A fiú érzelmi válságba kerül, ugyanis őt, mint a család egyik fontos tagját kihagyták a döntésből.Abból, amely végérvényesen megbontja az addig tökéletesnek hitt szeretet, összetartozás és biztonság "intézményét",felismerte, hogy a szeretetét nem tudja porciózni.Súlyos döntést hoz. Akcióba lép és elhatározza, hogy többé nem megy iskolába. Ekkor majd az igazgatónő behívatja a szülőket és a fiút,így Tominak végre lesz lehetősége elmondani mennyire nem ért velük egyet és felszólítja őket, hogy kezdjenek közös párbeszédet a család megmentéséért....... Először a barátai szerették volna megmenteni különböző ötletekkel.Végül a fiú próbatételeken keresztül önmagát mentette meg Tündérországban, ahol a szeretet fáján kellett kigyűjtenie az összes szivet, különböző küldetéseket teljesítve.Mert a szeretet mindig győz. Mert a gyerekek mindig jók. Mert mi felnőttek is jók vagyunk, csak néha nem figyelünk eléggé a jelekre.
       A színpadi díszleteket, a hátteret a gyerekek által elkészült rajzok adták, hatalmas méretben kivetítve. Láthattunk tündéreket, számokat , betűket, hangszereket, állatokat,sportolókat, harcoló fekete-fehéreket...mindezek betétként, különböző küldetéseket , feladatokat jelentettek Tominak. Az iskola diákjainak pedig egy csodálatos feladatot, az előkészület időszakában. Közös jelmezkészítést, megannyi kedves rajzot, amelyekkel megmutatták nekünk, hogy a számok nem csak számok, a betűk sokkal "többek" is tudnak lenni ha mi is úgy akarjuk.



A történet színpadra való feldolgozása, a díszletek, jelmezek,a betétdalok, a koreográfia és a gyerekek játéka,láthatóan óriási befektetett energiát igényelt.A produkción keresztül pedig, mi nézők egy mesteri módon,tökéletesen megalkotott csapatmunkát is láthattunk.
Míg néztem az előadást, számtalan gondolat fordult meg a fejemben...pl.hogy ez a kis színdarab messze túllép sok mindenen, mert igaz ,hogy a szereplők nem profi színészek hanem csodálatos gyerekek,és azon kívül, hogy a feladatuk volt "előadni", eljött végre az a várva várt pillanat az életükben, amikor a mesében belül lehetnek, mesét "játszhatnak " a valóságban is ... aztán még az, hogy a darabot nem profi színházi szakemberek vitték színre, hanem fantasztikus pedagógusok....akik, ki tudja hanyadszor, a tanítványaik által Tündérországban "dolgozhattak"....aztán az is eszembe jutott, hogy milyen gyakran halljuk manapság: " Hallottad, válnak X-ék, vagy Y-ék? "- és mi meg sem lepődünk, sietünk tovább a közértbe, a napi vacsoráravalót beszerezni....pedig tudnunk kellene, hogy ez sok-sok Tomit jelent, akiket valahogy, valakiknek meg kellene menteni....Hm...Sokkal több tündér és manó kellene!!!.... Dehát nekünk vannak manóink, tündéreink!!!!! Ma este láthattuk is, hogyan "dolgoznak".


Ez az előadás egyenesen rámutat a legfontosabb értékekre.Minden egyes szereplő, a legkisebbtől a legnagyobbig a szemünkbe nézve kérdezi:-Mi lesz a világból,ha nem figyeltek ránk??
Néztem az arcokat....a gyerekek átszellemült tekintetében a tiszta játékot és a varázslatot láttam, amit csak ők tudnak , a nézők szemében pedig láttam, hogy elhitték Tündérországot, figyeltem az oldalvonalon feszülten koncentráló pedagógusokat.....és rájöttem, hogy egy nagyon különleges pillanat részese lehettem.

Itt és most nem egy szimpla iskolai produkciót láttunk, hanem egy csodálatos utazást, ahova egy kiváló közösség által, "meseautóban" ülve mindannyian egészen Tündérországig repülhettünk, 1,5 órán keresztül általuk mind tündérek lehettünk.

Kedves Kertvárosi Katolikus Általános Iskola!
Köszönöm ezt a felejthetetlen élményt a gyerekeknek, pedagógusoknak,a tantesület minden tagjának, szülőknek, írónak, segítő családtagoknak.Gratulálok mindannyiótoknak, csodálatosat alkottatok .

Annak aki nem látta a darabot , íme itt egy kis vágott összeállítás ízelítőként.

1 Tovább

Mára csak ennyi

 

0 Tovább

Pánikmentes húsvétot magamnak!

 Idei tojásfa' a nappaliban! 

a kedvenc vintage tojas bonbonier és vadaspark:

A lakásdekort még holnap fejezem be, lesznek új képek!

Ezzel a verssel kívánok mindenkinek kellemes húsvéti ünnepeket!

"Lehet-e jónak lenni egy rossz világban, 
sétálni télen kigombolt kabátban, 
szalonnát szúrni fagyos ágra, 
nem vadászni nyúlra fácánra, 
koldus kezébe kenyeret nyomni, 
csábítók között hűnek maradni, 
házad kapuját kitárni, 
hadd jöjjön hozzád akárki, 
kisgyerek könnyét letörölni, 
senkivel soha nem pörölni, 
dermedt verébért hajolni porka hóba, 
más baját sosem hozni szóba, 
békét, nyugalmat, szépséget akarni, 
adni, adni, mindig csak adni, 
tökéletesre lelni egy madár dalában… 
Lehet-e jónak lenni egy rossz világban..

Hoztam kaját is , egyetek ,vegyetek, nőjön a begyetek :-)

Saját sütésű kalács a sonkához

Kaszinó tojás 'ala Sodika

Sonka I. /sonka II. még ázik/

Sonkás tojáskrémmel töltött saláta, leöntve mártogatós fokhagymás olívaolajjal:

és egy kis bableves ,sonka, füstölt kolbász falatkákkal:

Holnapra már csak a zöldségágyas sonkatál maradt!

De most leülök és addig eszek amíg meg sem tudok mozdulni, utána meg iszok és cigizek és.....szép halált halok!

Éljen a húsvét ! Puszi mindenkinek!

5 Tovább

Túrós bukta...végül bukta-kifli lett!

Merész elhatározással ébredtem 5:14 am hajnalban. Ma sütni fogok. Mégpedig egy kelt tésztából készült buktát. Ez egy korszakalkotó és vízválasztó döntés volt, mert köztudottan én bármit el tudok rontani. Életemben nem sütöttem ehető süteményt vagy bármit , ami ahhoz közelített volna. Főzni istenien tudok, mások elmondása alapján . Sosem jelentenék ilyet ki magamról. Nem vagyok én öntelt és beképzelt . Áhhh. 

De a sütésssss! Ma reggel elhatároztam, újra megküzdök az átokkal ami ül rajtam. Juszt se hagyom magam. Legfeljebb odakészítem a szemetest megint, /ahogy szoktam/ és abba dobálom ami kisült !

Ám! Közhírré tétetik! megesett az eset! Sikerült ! Ehető lett, sőt szerintem finom, vagyis ehető! Nem lett túl szép de nagyon csúf sem. Persze, látom, van még mit csiszolni, de az első mérföldköves lépést megtettem.

Megtört az ÁTOK!!!!

Ez volt a túrós!

Ez pedig a lekváros!

Néézzétek közelről! :-DDD

Annyira gyönyörűek! Nem ??  :-D Jójójó, én is látom, nem annyira bukta de kicsit kiflis...örültem, hogy egyáltalán nem a kukában landolt!

8 Tovább

Csend, nyugalom, békesség..at home..feel like a human again

Magyar alapanyagokból, magyar ízesítéssel, magyar kacsából magyar kaja ebédre!

Ami hosszú éveken keresztül teljesen természetes volt, most kiemelt hangsúllyal bír, előléptettem a magyar konyha minden szegmensét. Intenzív élvezkedést folytatok a legegyszerűbb ételektől kezdve a leggazdagabb összetevőket tartalmazó főtt halmazokig.

Isteni emlékezni arra, hogy mennyei az étel, főleg ha IZE van!

Mit mondjak! Fenséges kirándulás!

3 Tovább

Személyiség fejlesztés tökéletes közhelygűjteménnyel

In medias res, szóval csapjunk bele!

1. Minél rosszabbul érzed magad , annál jobban kell kinézned. /Most ez nem megy/

2. Minden nőnek 2 dolgot kell pontosan tudnia: MIT és KIT akar! /nem tudom/

3. Nem kell lemondanod semmiről, válaszd az "arany középutat", de az nem a kompromisszumok útja. /egy frászt nem, dehogynem/

4.Ha eljutottál odáig, hogy akarod a változást, akarod azt, hogy a megfelelő helyén kezeld és éld meg a nőiességed, hogy elérd a megbecsülést elsősorban önmagad felől - hogy varázslatos pozitív változást tapasztalj meg önmagadban kívül és belül./csak jussak el előbb/

5.""Ne aggodalmaskodj a holnap felől. Bármi jön, légy nyugodt és szilárd. Ne menj elé. Aki rosszul várakozik, nem tud örülni annak, ami van. Álmai csak annak teljesednek, aki a jelenben is megtalálja magát." (Müller Péter)"/sose jutok el a jelenig/

6.Kifelé élünk, a külvilágnak pózolunk és akarunk megfelelni. Fontos a megjelenés, a kisugárzás. Nőként főleg fontos, hogyan nézek ki és mi árad belőlem. Állandó megfelelési vágy késztet arra, hogy mindig, mindenkor a legjobb formánkat hozzuk. De a kávét kiöntöm reggel, a frizurám elázik az esőben és amúgy sem vagyok elégedett magammal... Hogyan legyek magabiztos, sugárzó nő, ha belül nincs minden rendben? Hogyan függ össze a külső és a belső?/ erre nincs ötletem/

7.Ha gondot okoz számodra az elutasítás, ha a fájdalmas érzést nehezen dolgozod fel, tudd, hogy nem kell, hogy így maradjon!
Nőként hihetetlen frusztrációt és fájdalmas érzést tud okozni, amikor kérésünkre, kérdésünkre, vágyainkra, a számunkra fontosnak érzett dolgokra elutasító reagálást kapunk... /és akkor szépen megsértődök/

8."Ne királyné légy - hanem Királynő! (...) Találd meg a saját középpontodat. A saját szívedben bízz és önmagad erejében." (Müller Péter) /mert ez ilyen egyszerű/

9.TE MENNYIRE VAGY ERŐS? "Az emberek zöme, ha eltörik: törött marad. És ha veszít, nem tud a padlóról felállni. Ott marad. Nem is kell hozzá súlyos sorscsapás. Egy kis vesztés, egy közepes pofon, egyetlen csalódás elegendő, hogy egy életre föladja a küzdelmet. Mert nem ismeri lelke mélyét. Nem tudja, ki lakik benne, és milyen erős. Nincs hite élni." (Müller Péter) /jááááj, akkor én erős volnék??, még sose maradtam padlón, pedig sokat voltam ott...vagy épp ezért nem vagyok erős?Mert mindig oda kerülök? Na kössz!/

10."Minden reggel, amikor fölkelsz, keresd meg magadban azt a gondolatot vagy érzést, amiért érdemes élni." (Müller Péter) /Minden reggel hulla vagyok és legszívesebben visszafeküdnék !/

11."Magunkat szeretni annyit jelent, hogy őszinte érdeklődéssel, törődéssel és tisztelettel fordulunk önmagunk felé. Az önmagunkkal való törődés a szeretet alapja.Az ember akkor szereti, ha reálisan látja önmagát, és őszintén értékeli, amit lát, ugyanakkor különös izgalommal és bizakodással tölti el a lehetőség, hogy mi mindenné válhat." (Leo Buscaglia). /Én szeretem magam, mégis legszívesebben lekevernék egy nagy frászt olykor a tükörképemnek..csak úgy, mert tuti megérdemlem/

12.Félek a szextől, félek magamat odaadni csak úgy,mert értékes vagyok, nálam nincs testiség lélek nélkül, nincsenek futó kalandjaim, félek a ragaszkodástól, nagyon hamar megszeretem azt, aki kedves hozzám.Félek a boldogságtól mert súlya van és nehéz cipelni. Félek boldog lenni.Olyan vagyok mint egy kóbor kutya, egy jó csontért odaadom a lelkem és szolgálok.Nem szabad , így lehet igazán sérülni../ez drámaira sikerült/

13.Dolgozz magadon, mert ha jön Ő, akkor meg kell tartanod úgy, hogy meghagyod a szabadságát,nem birtoktárgyként kezeled,hanem csak a közelében vagy és inspirálod és könnyebbé teszed neki a szürke hétköznapokat, de ünnepé varázsolod az együtt töltött időket./ ki találta ki ezt a baromságot?/

14.Akkor is állj ki az igazad mellett, ha a hangod megremeg közben. Miközben önmagad vagy, csodálatos dolgokra leszel képes. Sétálj magabiztosan a kijelölt ösvényeden és ne várd el, hogy bárki is megértsen, különösen akkor, ha még nem járták be azt az utat, amin haladsz./ és ha nem vagyok önmagam ? /

15.Életedben mindig így tekints vissza: „El sem hiszem, megcsináltam!!!” ahelyett, hogy „Bárcsak megtettem volna!”

Az emberek lehet, ítélkezned majd fölötted, bírálnak, de kit érdekel… Ne úgy éld az életed, hogy másokat lenyűgözz. Szeresd eléggé önmagad ahhoz, hogy senki kedvéért se engedj az értékrendedből, amit képviselsz! / ja, és akkor jönnek, hogy annyira más lettél.../

Nah..vajon jobb lesz nekem ha ezeket sokszor elolvasom ? Vagy holnap folytassam a felsorolást...?

Ez egy végtelen...és úgy baromság ahogy van!!!!

Na szeva.




3 Tovább

Sehonnai boldog szülinapja

        Boldog szülinapot nekem!!!!!

Masniba csomagolva sok  meglepetés: sikítófrász, "lekellmennikutyába",fulladjmeg,szevaszbazdmeg,mindenkikapjabe,szarokbelecsapomszét....!!!

 

A mélypont ünnepélye 



Az ólak véres melegében 
ki mer olvasni? 
És ki mer 
a lemenő nap szálkamezejében, 
az ég dagálya és 
a föld apálya idején 
útrakelni, akárhová? 

Ki mer
csukott szemmel megállani 
ama mélyponton, 
ott, ahol 
mindíg akad egy utolsó legyintés, 
háztető, 
gyönyörü arc, vagy akár 
egyetlen kéz, fejbólintás, kézmozdulat? 

Ki tud 
nyugodt szívvel belesimúlni 
az álomba, mely túlcsap a gyerekkor 
keservein s a tengert 
marék vízként arcához emeli?

1972



0 Tovább

Nightmare

after 1 month nightmare.........everything should be ok....

and 

2 Tovább

Egyedül külföldön vagy családostól ám mégis magányosan? Nézzük, hogy is van ez ?!

Az utóbbi 2 évet külföldön töltöttem  és egy jó ideje már érzem,hogy egyre inkább letisztul a kép bennem.

A címben szereplő kérdést igen fontosnak találtam én is,főleg miután netes barangolásaim során rengeteg blogot, bejegyzést olvastam ezzel kapcsolatban. Megismertem jó pár kint élő embert is, és egyre erősebben kezdtem el érezni, hogy milyen nagy a ferdítés, önáltatás, vetítés  e témát érintően.Mindezek mellett azt is észrevettem, hogy azon kevesek közé tartozom , aki valóban teljesen egyedül él és dolgozik külhonban./Pff utálom ezt a szót, nekem nagyon nem 'hom.../ Próbáltam olyan leírásokat, beszámolókat találni, ahol hasonló helyzetben lévő emberek mesélik el sorsukat, életüket. Az igaz, hogy sokáig nem is keresgettem...mert mindig olyat találtam, ahol párban, családdal, vagy kapcsolatban élők írnak a magányról.....

Ollózgatások, gyűjtögetések következnek a netről,a címben feltett kérdéssel kapcsolatban  különböző megvilágításban....

Mind ugyanarról szól: Magányosan egyedül külföldön .

Arra próbálok, rájönni, akik társsal, párban, rokonokkal, családdal élnek együtt azok, hogyan lehetnek magányosak, miért érzik magukat egyedül? 

Ugyanarról a magányról beszélnek , amiről a kinti, valóban egyedül  élők ?

Szerintem nem!Kurvára nem ! 

1. 

"Angliában élek én is. 
Tényleg az az ár,hogy magányos lesz az ember.. 
Nekem voltak itt kint magyar barátok,de sokan hazamentek,akik meg maradtak azok jobb munkalehetőség miatt más városokba költöztek.. Az is igaz,hogy az otthoni barátok is idővel egyre ritkábban tartják a kapcsolatot az emberrel.Hiába van internet,telefon,ha nem élsz nap mint nap kalandokat a barátokkal,később nincs közös téma..Hiába hívom őket ,hogy jöjjenek hozzám nyaralni,azért ez nekik sem megy könnyen..Nem mindenkinek van feleslegese pénze,hogy csak úgy "kiugorjon" Angliába..Én eljártam 1-2 helyre,hogy barátokat szerezzek.Mivel nem külföldieket akartam,hanem magyarokat akikkel lehet magyarul kommunikálni,akikkel lehet olyan dolgokról beszélgetni amit csak egy magyar tudja,hogy miről van szó..Sajnos a tapasztalatom azt mutatja,hogy a "normális" magyarok akikkel összefutok nagyon kedvesek egy pár mondat erejéig..Ők is bizalmatlanok,és inkább a partnerük társaságát igénylik..Sokszor jártam úgy,hogy örültem,hogy végre van egy magyar lány akivel tök jókat dumálok az MSN-en,De a vége mindig az,hogy 1.Van hely nálatok?oda költözhetek? 
2.Tudsz valami melót nekem is? 
Amikor megírom,hogy én nem szobát bérelek hanem lakást,mert családostul élek kint,így a mi életvitelünkbe nem fér bele egy hosszabb ideig tartó lakó,és amikor megírom,hogy munkát még magamnak sem találtam,és bizony nekem is jól jönne egy full-time meló nos,onnantól kezdve nem foglalkozik velem..Még köszönni sem köszönnek.. 
Sokszor volt úgy,hogy vásárolgattunk,és odajött hozzánk egy srác/lány hogy hallotta magyarok vagyunk..Jönnek ilyenkor a sablonos kérdések..Mióta vagytok kint?Hol laktok? Van melótok? Amikor jön a válasz,persze az illedelmes viszont kérdezés,már jön is a következő kérdés..Tudsz valami melót?Nagyon lehangoló tud lenni,hogy senki nem a barátságodat,társaságodat hanem csak egy munkalehetőséget lát rajtad.. 
HA lenne munkám,és valaki nagyon szimpi,és barátnak nevezném akkor persze,hogy segítenék..De amikor én magam is örömmel fogadnék egy munkahelyi segítséget,így nem áll módomban segíteni..De ezt nem hiszik el,és ilyenkor már senki nem töri magát,hogy barátság kialakuljon.. 
Ma már nem keresem a magyarok társaságát..Elfogadtam,hogy egyedül vagyok,és igyekszem lefoglalni magam...Így mostanában nem is nagyon unatkozom.. 
köszönöm,hogy megírhattam ..."

2."Én Angliában élek.Nekem sincsenek barátaim csak a párom,és a nagy fiam..Sokszor nagyon magányos vagyok,és olyan jó lenne ha lenne egy barátnő akivel mehetnék vásárolgatni,sétálni,uszodába,konditerembe..Olyan jó lenne valaki akivel jókat lehetne nevetni.. 
Az otthoni barátok sajnos idővel szép lassan elmaradoznak,már nem vagyok érdekes nekik.. 
Ez az ára a külföldi életnek,sajnos.."

3.

Könnyű neked, hiszen külföldön élsz, egy jóléti államban!” Igen, itt kolbászból van a kerítés, és olykor 500 eurós bankjegyek potyognak az égből. Fenékig tejfel az élet, azt sem tudom már, hogy mihez kezdjek jó dolgomban…
Sokak számára a külföld varázsszó, mintha elrepítene egy olyan világba, ahol minden jó és igazságos, ahol az álmok csak úgy valóra válnak. Ahol nem érezheted rosszul magad, vagy épp nem lehet egy rossz napod. Mert ezt te választottad, senki sem kényszerített.

Igen, én választottam. Magam se tudom, hogy miért. Egyszerűen éreztem, hogy itt a helyem, és ezért az érzésért feladtam az otthoni szinte teljesen gondtalan életem. Hajtott a vágy, hogy életemben egyszer csináljak valamit, ami ellent mond a társadalmi normáknak, amivel átlépem a saját határaimat. Az anyagi javak soha életemben nem motiváltak, valószínűleg már nem is fognak. Választottam magamnak egy országot, egy nagyon nehezet. Beköltöztem egy idegen családhoz, egy idegen kultúrába. Elvállaltam egy olyan munkát, amiben soha nem volt tapasztalatom. Nem tudtam kiépíteni a szociális életem, egyre jobban kezdtem feladni és befordulni, de életben tartott az új célom, bekerülni a finn felsőoktatásba. Sikerült. Mint egy álom, dolgozom, tanulhatok, vannak “barátaim”, normális életem. Kell ennél több?!?!

Nem vagyok hálátlan, boldogtalan. Egyszerűen kicsit besokalltam most, hiszen tényleg nem könnyű egyedül élni a nagyvilágban. Főleg egy olyan országban, aminek nem beszéled a nyelvét. Hiába minden erőfeszítés, két év után nem sikerül eljutnom arra a szintre, hogy bátran csacsogjak finnül, értsem a szlenget vagy szépen, választékosan fejezzem ki magam. És ez nagyon frusztrál, elszigetelve érzem magam a finnektől. Pedig le a kalappal előttük, a nagy részük nagyon kedves, nyitott ember, nem zavarja őket, hogy külföldi vagyok. Engem zavar, hogy finn pár mondtam után kiderül, hogyminä olen ulkomaalainen (vagyis “külföldi vagyok”), és egyből átváltanak angolra. Vagy amikor későn esik le, hogy adott mondat mit jelent, és bennem marad az érzés, hogy erre simán reflektálhattam volna finnül. Kívülállónak érzem így magam, ami egyre inkább frusztrálttá tesz.

Nehéz a munka és a suli összeegyeztetése is, hogy nincs korlátlan szabadidőm, amit az főiskolai teendőimre fordíthatnék, így nem tudom kihozni magamból a maximumot. Főleg most, hogy ez az egész IT nem úgy megy ahogy szeretném. Programoznom kellene kb. éjjel-nappal, de egész egyszerűen nincs rá motivációm, és már a komplett pályaválasztásomat illetően elég sok kérdés merült fel bennem. De nem tudok váltani, nem akarok megint belekezdeni valamibe, amire semmi garancia nincs, hogy jobb ennél. Frusztrál, hogy nem vagyok éltanuló – hiszen világ életemben maximalista voltam, és hozzászoktam ahhoz, hogy a befektetett energia megtérül. Itt hiába ülök órákat a programozós feladatok felett, mintha egy másik dimenzióban lennénk. Türelem kell csak? Több kitartás? Igazából magam sem tudom, csupán azt érzem, hogy belebonyolódtam valamibe, és a csomók kibogozása helyett újabbakat generálok. A kevés sikerélmény miatt már suliba sem szeretek járni, nézni a csoporttársaim önelégült fejét. Nincs ingerem segítséget kérni, nem akarok gyengének látszani, inkább mondogatom magamnak, hogy majd megoldom. A külföldi egyetem önmagában sem csupa móka és kacagás, sokkal több kihívást állít a diákok elé mint a hazai felsőoktatási intézmények. Meg kell birkózni a nyelvi nehézségekkel: a sokféle akcentus – főleg ha a saját tanárodat nem érted, a szakzsargon, aztán a sok projektmunka olyan emberekkel, akiknek nem ismered a kultúráját…és sorolhatnám. Egy olyan közegben, ahol a legtöbb ember küzd és alkalmazkodik folyamatosan, magányos. Nem merünk egymásnak megnyílni, hiszen annyira mások vagyunk. Udvarias és tartózkodó mindenki, ami érthető hiszen az igaz barátság és a bizalom kiépüléséhez pár hónap nem elegendő.

Pont ez a legrosszabb a külföldi életben, hogy hiányoznak az otthoni biztos pontok. Azok az emberek, akiket felhívhattál az éjszaka közepén, akikkel fél szavakból is értettétek egymást, akik tudták, hogy mivel vigasztaljanak meg. A családi fészek, az érzés, hogy akármi van, csak hazamész, és ha kis időre is, de minden rendbe jön.
Az érzés, hogy rengeteg ember vesz körül, nincs egy perc nyugtod sem – mégis magányos vagy. Keresel valakit, aki a lelki társad  lenne, akinek kiöntheted a szíved, de nem találod. E-mailezni, skyepolni pedig nem olyan mint valakivel szemtől szemben. Főleg így, életem szerelmi drámájának a kellős közepén, nem a legkellemesebb érzés a honvágy és a magány érzésének keveredése. Lehet azoknak könnyebb, akik külföldön találták meg “életük párját”, de ettől függetlenül egy nem könnyű beilleszkedni és barátokat (nem haverokat, hanem embereket akiben megbízhatsz) találni egy más társadalomban, pláne egy multikulturális környezetben.

Az anyagiakról csak annyit mondanék, hogy mivel nem vagyok jogosult a finn állam támogatására -amit egyáltalán nem érzek igazságtalannak, hiszen se én -se a szüleim nem adóztak itt – és au-pairként nem keresek milliókat, nem dúskálok földi javakban. De megvan mindenem, amire csak szükségem lehet, nem kell lemondanom semmiről, és nem élek az átlag-színvonal alatt. Teljesen elégedett vagyok, még akkor is, ha nem tudok hatalmas megtakarításokat felhalmozni vagy luxuskiadásokat megengedni magamnak.

Ez a magány, amit érzek nem a depresszív magány, nem vagyok elkeseredve, letörve. Mint bárki másnak vannak rossz napjaim, kiborulok, és azt gondolom,  hogy mennyire könnyebb lenne hazamenni…De tudom, hogy ez nem opció. Az egyedüllét megerősített; könnyebben viselem a kudarcokat és a megpróbáltatásokat, megtanultam, hogy csak magamra számíthatok, hogy jobban ki kell állnom magamért. Megtanultam, hogy vállalnom kell a felelősséget a döntéseimért, hogy tudatosabban kell tervezni a jövőt.  De a legfontosabb amit a külföldön töltött idő alatt megtanultam a kitartás, az alkalmazkodás és az alázat. Épp ezért nem fogok összecsomagolni és hazarohanni, mert épp nem úgy alakulnak a dolgok ahogy szeretném. Ha kell, még többet programozok, még többet tanulok. Okosabban osztom be a szabadidőmet. Megpróbálom akkor is jól érezni magam a haverokkal, ha épp bal lábbal keltem fel. Hiszen fejben dől el minden, és én legbelül nagyon szeretnék beérni a célba: megszerezni egy finn diplomát, ami sokkal több lehetőséget nyit majd meg számomra...."

4."Sziasztok. Azért dobtam fel ezt a témát mert nagyon érdekelne hogy hasonlóan külföldön élők hogyan élnek távol az otthontól, családtól, barátoktól. Az én történetem igen egyszerű, két éve élek külföldön és sajnos egyre magányosabb vagyok. Párommal egy éve élünk együtt ő is távol mindenkitől. Azt vettem észre hogy az évek során a "jó barátok" eltűnnek. Könnyen barátkozom kommunikatív vagyok jó barátnak ismerem magam mégis szembe kell néznem a magánnyal. Párom természetesen melletem van nem is ezen a téren erzek hiányt. Nem vagy csak nagyon ritkán beszélek a régi igazán jónak hitt baratokkal es sokszor ha én nem jelentkezem akkor ők sem. Talán ez így normális hiszen mindenki éli az életét nincsenek többé közös élmények. Itt vannak ugyan haverok kevés és nem is lehet számítani rájuk. Úgy érzem addig tart egy "itteni" barátság amig az egyik fél meghallgatja a másik problémáját de többre nincs szükségük. A jó élményeket nem osztják meg és ha nekem van szükségem tanácsra, támaszra egyszeriben nincs idejük. Azért kérem a segítségeteket mert hátha valaki túl jutott ezen. Biztos bennem is van a hiba hiszen ha nekem van több emberrel egyszerre hasonló problémám akkor valószínűleg ez belőlem fakad."

5. Jómagam.

2013. jún.15.-én indultam el Angliába dolgozni egyedül. Munkaidőm: reggel 1/2 9-től este 18:00 vagy 19:00 óráig tartott. Ez azt jelentette, hogy reggel fél 7-kor keltem, este pedig kb. 20:00 óra körül értem haza napi 9 és fél óra intenzív állás után. Heti 5 munkanap, tehát hétköznap gyakorlatilag csak este enni meg aludni volt időm. Heti 2 szabadnapra már teljesen roncstelep voltam, akkor jött a bevásárlás kocsi nélkül, kézben haza cipelni 10-20 kg egész hétre való cuccot, utána, főzés , előre egész hétre, majd mosás, takarítás. A 2. szabadnapom elment a hajamra, körmömre, délutánra maradt kis pihenésre időm, de az idő ahhoz kevés volt, hogy elinduljak busszal, vagy vonattal megnézni, bebarangolni Angliát. Konkrétan, szinte semmit nem láttam belőle.....

Kérdésem a következő, ha időd nem marad, szinte még magadra sem.....akkor , hogy kerülöd el, hogy egyedül élve, elszigetelődve, monoton módra kapcsolva, ne legyél egyedül, ne legyél magányos ? 

Van különbség magány és magány között ? Kinek van nagyobb esélye ? Kí bírja vagy bírhatja ezt tovább ?

17 Tovább

Borravaló avagy az angolok nem "skótok"?

  122 napig figyeltem a borravaló jellemzőit, azért ,hogy egy házi statisztikát tudjak készíteni.

1. Nagyban függ a vendégkör összetételétől.Pl:napi szinten mennyi angol, kínai, indiai,kisgyerekes, vagy nyugdíjas , tinédzser vendégünk van.

2. Számít, hogy az adott napon kik dolgoznak a többi széknél./Kollégák személye./

3.  Időjárásfüggő, és számít, hogy hétköznap vagy épp hétvége van.

4. Törzsvendég vagy csak utcáról ad-hoc beeső.

5. Hónap vége ?? Nocsak nocsak, taláncsakneem?? Itt is van akinek elfogy a pénze hóvégére ??? Bizony! :-D

                                                Angol törzsvendégek.....

1. Nyugdíjasok

   Többségük aranyos, és jól "karbantartottak". Nem kevés 80-90 közötti vendégen csak ámulok, úgy néznek ki, mint egy jó 65 éves. Hálásak, főleg ha láthatóan precíz és aprólékos munkát végzel.De elvárják a tökéletes, szoborszerű frizurát,Respektálják ha jól beszélsz angolul, sőt ha még tanulod is a nyelvet és fejleszted a nyelvtudásod, na akkor főleg elismerően dícsérnek. De fontos megmutatni, hogy van szándék, igyekezet benned és ha már itt vagy, hálát is mutatsz feléjük , szeretik ha kicsit nyaljuk a seggüket. 8,50 egy nyugdíjas hajvágás, általában 10-est kapunk és 1,50 a tip.

2. Férfiak

   A legtöbbjük, office tulajdonos, biznicmen, öltönyös, közép-és felső rétegből. 80% borravalót ad.

   Jelentem a nagy mell hatalmas előny!!! Csak úgy, mint az élet egyéb területein. :-)

Ingridának van. /Litván kolleganő/ Be is dobja,rutinos, 5 éve így nyomja.Persze, hogy sokkal több borravalót kap! :-D Ennyit a pasik agyáról!! :-D Az én mellem nem annyira látványos, bár nem is negatív, van annyi ,amennyitől tudok hason aludni és nem csúszik be a hónom alá sem. De a borravalóm is sokkal kevesebb! A tükörből sokszor látom a csorgó nyálas tekinteteket, ahogy legelnek a tüdőberendezésén. .-)

Hát evvan, ezzel kell főzni! :-)

3. Fiatalok:18-tól felfelé 30 évesig

   Jópofák, nyitottak és udvariasak, legtöbbjük végtelenül tisztelettudó . Sok esetben jellemző az extrém fazon, jó melós" hajvágásokkal kell küzdeni. A többség cuki pofa, vigyorgós, fogja a humort, de mivel külföldi vagyok és ők nem az igazán tehetős rétegből kerülnek ki, /tanulnak, vagy még családban eltartottak vagy épp munkanélküliek/nem adnak borravalót. Viszont mosolyogva, megköszönik és mindig odadobnak egy minősítést. Excelent, amazing, perfect, great job, lovely jobly:-)

 Édesek is tudnak lenni, nagyon más a viselkedéskultúrájuk mint pl a magyar fiatal generációnak. Nekem volt egy állandó vendégem , aki mindig fülig érő szájjal állt fel a székből, borravalót sosem adott, de mindig kezet fogott velem, ezzel gratulált a jó munkához. Mindenki megmosolyogta, Salvo az első esetkor közölte velem, hogy ő 25 éve itt van de még senki nem akart vele kezet fogni. .-d Nekem ebben az a furcsa, ahogy egy 20 éves fiatal kis kölöknek / hozzám képest főleg/ fontos az, hogy kezet fogjon velem. 

 Másik! Épp 2 hete történt, mielőtt haza jöttem.Vagány, kicsit extrém stílusú 20 év körüli srác,gyakran 3 haverjával együtt jön.Nincs hangja, gőzöm nincs, hogy így született vagy valami történt a hangszálával. De örökké vigyorog, nagyon csipázza a gyagyáskodást, a poénkodást, tetszik neki ha szórakoztatom, csajok, pia, bulizás, kis sztorizás mindig megy. 1-es talp meredeken fel oldalt és hátul. Rövid oldalon magasan a választékig, jobb oldalon szép átmenettel, faded és blanded, a fejtetőn kb. 4 cm hosszat tartva, homloknál fel és hátra szárítva magasan, waxxal fixálva.Borravaló sosincs de boldog, széles vigyor az van. Utolsó alkalommal a kasszánál fizetett, az üzlet dugig és megkérdezte, megölelhet-e ???!! -Mondom magamban, MIVAAAN??

Mondtam neki, ofc. Mindenki csak lesett, ahogy szélesre tárt karral megölelt...De nem volt tolakodó vagy szemtelen...ez a hála és szeretet "köszönömölelése volt.

 Szóval van ilyen is, persze , az ilyen azért rendhagyó eset. De Salvó röhögve megkérdezte, mi a fenét csinálok én ezekkel a kis kölkökkel???  :-DD

Semmit, levágom a hajukat osztjóvan.

75% nem ad borravalót.

4. Gyerekes családok...

  Kiszámíthatatlan. Vegyes a színskála, angol ,indiai és spanyol,olasz, dél-amerikai családok hozzák a lurkókat. A pakik, indiaiak, spanyol és olasz szülők ritkán adnak. Az angolok kicsivel gyakrabban, de ott is az anyukák a spórolósabbak.

 Néha azért van rendhagyó eset is. Szabi előtt...Meghatározhatatlan korú, kövér, nagybajúszos paki anyuka,nagyranőtt, nyurga, koromfekete hajú-bőrű , dülledtszemű 4 éves kiskölökkel. Anyuka rácuppanva az okostelefonra, állva őrködött a szék mellett, alig tudtam tőle mozogni.Elmondta az instrukciókat, hozzákezdtem. A gyerek halálra rémülve, mégjobban düllesztette a szemét és minden mozdulatomra arrébb húzódott a magasra emelt fodrászszékben. Mikor a tükörben láttam, hogy mindjárt kiesik ,leesik a földre, clipper kikapcsol, kölök visszarak, hajrá. Így egy kézzel fogtam a fejét a másik kezemmel fésű híján toltam a gépet.Néha visszahúzgáltam,head down honey, ok, head up now, hold on, nearly done, try to stay, don't move pls....a kölök fintorgott, vakarózott, nyála folyt, persze, mert sokkal jobb nyitott szájjal ülni, így az összes haj beleesik és a vége nyáladzás, öklendezés lesz.Szóval fájt az élet, én meg a vége felé szerintem már ráncigáltam is kicsit erősebben, mert már a t@m tele volt a küzdelemmel. S

Óriási küzdelmek árán kész lettem, úgy ahogy anyukabajuszosbácsi kérte, az oldal pajeszt érntetlenül hagytam, a haj egyébként átlagosan röviden, beszárítva kis waxal még jól is mutatott a kis ördögfióka fején, majdnem úgy nézett ki mint egy gyerek. Sajnos a két hosszú vastag koromfekete pajesz nem vált előnyére....egy éhező, csontsovány 183 éves pigmeus öregember nézett rám a tükörből  hálásan, hogy vége.....

Anyukabácsibajszosan széles mosollyal imádta a műremeket, a haj-gyerek kombót...

5 font borravaló.....ami PÉLDÁTLAN!!!!

3 Tovább

Pár videó......csak kis villanások....

4 Tovább

Angol munkahelyi klotyó !

Az ominózus rohadék!

  Szemét budi tartály!Minden alkalommal megőrülök!

Egy kart kell lenyomni ahhoz, hogy öblítsen. Először is rohadt nehéz egy kézzel....két kézzel kell teljes erőből nyomni és elsőre nem is indul az öblítés / viszont fél tartály víz kicsordogál, a maradék meg már nem lesz elég a cuccoshoz/,tehát mégegyszer, már-már azt hiszem letörik / és egyszer tuti le is fog törni/ , de jó esetben megindul a maradék víz, ám így a szarkupac fele fent marad a torkolatban , nem megy le, de nem ám. A tartály pedig 5 perc alatt töltődik újra, így addig ott kell állni és őrizni a szart. Na nem azért, hogy nehogy ellopják, csak mert, ha véletlenül pont most jönne le valaki, ne ezt a szép csendéletet találja már ott. Persze káromkodok ezerrel és imádkozok, hogy haladjon mááááááár a víz!!!!

  Egyszerűen nem értem! Miért ??? Miért nem működhet egy szimpla budi tartály könnyen, gyorsan, funkciónak megfelelően.

Egy mocsok, aljas, elavult budi tartály szopat!! Ááááááááááááááhhhh....

2 Tovább

Nem itt fogok elhízni!!!!

Éhen halok!!!!!!

2014.aug.10.


Utálom a vasárnapot!

/ A tegnapi tűsarkúzás eredménye 3 db brutális vízhólyag a sarkaimon. Így aztán esélytelen vagyok a szakadó esőben zárt cipőt felvenni......Úgy kell nekem! /

Miért van az, hogy akkor ömlik, zuhog az eső amikor mennem kell dolgozni....buszra fel-le, gyalogolni nyitott papucsban ?!

Miért van az, hogy amikor már bent vagyok és dolgozom, odakint 100 ágra süt a nap, egy szem eső nem esik és vendégek jönnek, jönnek megállás nélkül, ők bezzeg nem áznak el....a kellemetlenség csak nekem jár, ha szívás, akkor legyen jó nagy szívás, úgy az igazi!!!

Mai termés: rövidebb munkanap vasárnap, csak" 6 óra, 20 hajvágás, non-stop....

Mindjárt éhen halok! 

Nem azért utálom a vasárnapot, mert dolgozni kell, vagy mert általában megbolondulunk annyira sokan vannak......

 Azért útálom, mert egyszerűen nincs olyan erős ok, ami miatt egy percre megállhatnánk....

Nem tudunk inni, semmit , se kávé, se víz...na jó, néha amikor a kasszához megyünk, sutyiba leguggolok és meghúzom a vizesüveget.....de annyit nem sikerül inni, hogy egész nap egyszer is el kelljen menni a wc-re....

Nem tudunk enni, semmit, egy falatot sem.....se reggeli, se ebéd, se szendvics, se egy csoki.....én tic-tacot szoktam szopogatni, amikor érzem, hogy szédülök.....akkor tudom, hogy a vércukorszintem zéró, és lassan bekrepálok itt!!!

Fáj a  gyomrom, vágom, és vágom a hajakat....de közben arra gondolok, hogy fogom én ezt kibírni....éhen fogok halni......és hiába erőlködök a  hízókúrával......esélytelen....Ahhoz enni kéne....ennivalót!!!!!

Mint egy robot, mint egy gép, a beakadt lemezével......Néha megcsillan előttünk egy kis remény, hogy na, talán most, elfogynak végre pár percre lesz megállás, gyors kávé, pisi , pár falat.........3 -an dolgozunk, a főnök , én, meg az albán srác......pár perce már nem jött be senki....Van Isten ?????....Az albán kész lett a vendégével és nem volt következő.......gyorsan leszaladt az alagsorba, elintézte a dolgait, szerencséje volt...persze...másoknak mindig az van!!! Kapott 4 percet, több mint a semmi, de már jött egy vendég, el is kezdte csinálni.......Közben én lélegzetvisszafojtva dolgoztam, hogy "Istenem, segíts, ne jöjjön be senki, pls, csak még 3 percig ne.....mindjárt kész vagyok a hajvágással, és akkor én .....is....le tudnék menni .....csak 2 percet ..........De neeeeeeem! Persze, hogy nem! Jöttek! Négyen, paki gyerekkel, meg 2 angol....Nanáááá...

Délután még 4x voltam közel a " majdnem letudok menni inni, enni 2 falatot" állapothoz, de nekem soha nincs szerencsém...Ez olyan szar érzés.....várod, mondogatod magadnak, majd a következő után....na jó, most nem....na de majd , hátha ezután és érzed, kicsit szédelegsz már........és nem, nem , nem!!!! 

Azt gondolom, hogy ilyen nincs, ez nem véletlen.

Valamiért nekem minden nehezebben megy, nekem nem úgy van szerencsém, esélyem mint másoknak!!!!

De miért ??!! .......Vagy csak én spilázom túl ???

Egy ilyen vasárnap mínusz 1,5 kg, az biztos, a mostani versenysúlyom 53 kg. 

Néha eszembe jut, amit sok hülye fenhangon szajkóz......Angliában van lehetőséged sok pénzt keresni!!!! Ha ügyes vagy, ha kitartó vagy, ha jó szakmád van és szerencsével jól fizető munkahelyet is találtál!!! Igen!! Igaz!!!

De mekkora árat fizetsz érte???!!!Minden nap meg kell dögleni......

Na ezért útálom a vasárnapot!!

4 Tovább

Paranoia....?!

2014.aug.9.


Valaki követ????

   Kellemes extra szabadnap! Napsütés a tegnap esti eső után, némi kis hűvöskés széllel. Sok felszaporodott unalmas tennivaló, mosás, vásárlás majd főzőcske de okosan, utána hajfestés és stb. stb....

Ami jó, az az,hogy megbeszéltük a régi lakótársaimmal, hogy összefutunk a városban kicsit napot lopni együtt, duma, kávé, egy kis séta-fika!!! Önző módon , természetesen egy kis gyerekdögönyözést is belekalkuláltam, mert a 3 éves Luca és a 9 hónapos Bence itt nekem a pszichológust jelenti!! Ha a közelükben vagyok, minden bajom, bánatom elfelejtem!!!! :-)

 Ennek megfelelően turbó üzemmódban csináltam a dolgom, hogy időben ott lehessek, de most kicsit csinosra akartam venni a figurát, olyan nőcisebbre, mint hétköznapokon....Meg hát, van egy ruhám, amit 2 hete vettem, meg egy kis fekete tüsi cipő hozzá, fel kéne már venni lassan!! Így aztán, haj, ruha, smink, némi kis ékszerezés után , elindultam, és végig billegtem az Eldon roadon, zene a fülemben....hej de szép is az élet....../Rohadt cipőőő, ki fogja törni a lábam, érzem, pedig kényelmes...../

   A megbeszélés szerint a városközpontban, leültem egy padra, rágyújtottam egy cigire és hallgattam a zenéimet a megszokott kis füldugóimon keresztül. Szóval, külső zajok kizárva, belülről nézgélődtem kifelé........Nyüzsgés, szokásos szombati shopingláz, venni kell, venni kell ezt-azt, enni kell, enni kell ezt-azt....padok dugig, evő, ivó, megfáradt, megtört vásárlókkal.....feketék, fehérek, vörösek, sötétbarnák, de .....azt már régebben is megfigyeltem, hogy ilyen napokon megszaporodik a csavargó, lompos, rossz kinézetű emberek száma is .....lesnek, vadásznak, áldozatot keresve, hisz aki ma itt van, az venni akar valamit, tehát van nála pénz, telefon.....

A mellettem lévő padon is egy vékony, mackónadrágos gyerek , nézgélődik, mustrálgatja a járókelőket ráérősen....érdekes, ha arrafelé nézek, elkapja a fejét, másfelé néz, pedig tuti már lecsekkolt engem is....

A szembepadon ülnek 3-an, egy kövér néger 50 év körüli nő, iszonyat dagadt, csomó táska, meg ott a szintén puki férje....hatalmas jégkrémet nyomnak befelé ezerrel....Mellettük egy magas fiatal, olyan 30 körüli pasas, telefonál kegyetlenül, és közben engem néz. Szürke póló, sötétszürke bársonygatya, viszonylag kulturáltnak néz ki. nem tudni miféle lehet, az orra olyan törökpakiafgániraki, a haja koromfekete...

Megjöttek a barátok, sok puszi, ölelés, a kölköknek fülig ér a szája, a kicsi majd kiugrik a babakocsiból, keze-lába mint az istennyila.....Najóóóóóó, gyere, kiveszlek!!! :-))))))

Elindultunk az Oracle center felé, hogy lemegyünk a Temze partra és beülünk egy kávézóba, kicsit hesszelni....

Közben Gábor kitalálta, hogy egy pillanatra beszalad a Virgin Mediába , megnéz valami telefont....mi kint maradtunk a gyerekekkel, dumcsiztunk....Egyszercsak felnézek és látom, hogy a mellettünk lévő padon ott ül a telefonáló szürke pólós pasi.Nahhhh......és bámul.....mit néz??!!...Ez engem néz......:-(

Lementünk a Temze partra, beültünk egy kávézóba, jót bandáztunk, Lucának vittem a szülinapi ajándékját, egy kis rajzoló berendezést, teljesen kész volt, nagyon örült és játszottunk egy csomót. A kis kölök pedig folyamatos vigyorgással kellette magát, naná , hogy félóránként szedtem ki a kocsiból játszani, őrült édes kis pacák!Annyira élvezek minden percet velük. :-))

Szóval jól eltelt a délután, olyan 3 órácskát elbeszélgettünk, gyerekeztünk, jót lazultunk.

 Elkezdtünk készülődni, hogy indulunk, de vesztünkre pont beleszaladtunk a parton egy mini vidámparkba, körhinta , elektromos forgó, motor, busz, csónak, kisautók, lovacskák, és persze, hogy fel akart ülni és persze, hogy azonnal kerestem pár font aprót, hadd menjen már az a gyerek....Olyan édes volt, annyira élvezte, vigyorgott ezerrel, ment a kis vonat körbe-körbe, én közben a kis Johnyt" tartogattam, aki le akarta szedni a szemüvegem, a nyakláncom, meg a fülbevalóm na meg húzta a hajam a nyakamnál ezerrel és hatalmasakat kacarásztunk , én meg bosszúból jól széjjel csikiztem!!!!

Ahogy megfordultam, hogy a kis Vackort beleteszem a kocsijába, látom , hogy a parthoz épített kőlépcsőn, az ott üldögélő emberek között ott ült a szürke pólós pasi.....Ez véletlen??? Vagy mi a k----??? Egyedül van, még azt sem mondhatom , hogy a haverjával vagy barát, barátnővel véletlenül ők is pont erre jártak......Egyedül.....ez a faszi követett bennünket végig........

Most mi a f.......???? De tényleg, most képzelődöm, vagy mi van ???Azért szóltam a Gábornak is meg az Anitának is, hogy ott ...az a faszi....az végig jött utánunk, mindenhova......

Aztán lementünk a parkolóházba a kocsihoz és autóval hazajöttünk.........

/Csak mondom, hogy a kis topánka is megbosszulta önmagát, két kapitális méretű hólyagot csinált mindkét sarkamra!!!!!!

Utálom ezt a mocsok várost !!!!!!!!!!!!! És félek!!!

Ui. Mai  poszt befejezve, alváshoz készülődöm! Ablak nyitva, hallom , hogy valaki csapkod, vagdalózik, mintha autót rugdosna, csomagok puffannak....ok, kislámpa leolt, odamegyek az ablakhoz....a szembe lévő háznál egy alacsony, kövér, kopasz pasas, rámol, cuccol a földről, mellette a tégla kerítéshez támasztva egy bicikli villogó hátsó lámpával...gondolom most ért haza....hangosan magában beszél ,káromkodik....talán lengyel...a csomagok takarásban, mert a ház előtt egy sötét színű Sharan áll.....bevisz egy rakat cuccot...visszafelé tántorogva felbukik a bicikliben, belerug, kikapcsolja a lámpát és a kerót beviszi, majd az utolsó csomagokat is....ajtó még nyitva....vártam...2 perc múlva visszajött és 2 valamit teljes erőből az autó szélvédőjéhez vágott...krumpli vagy nem tudom szétfröccsent, darabok repültek szét...üveg nem tört, riasztó nem szólt.....majd bement......részeg volt nagyon.........

/....tegnap előtt este , ordítozás, dühödt kutyák acsarkodása.....pár házzal feljebb 2 nagytermetű harci kutya esett egymásnak az utcán, egyiken sem volt se póráz, sem szájkosár....mindkettőnek néger gazdája volt....hatalmas ordítozással tudták szétszedni a kutyákat, a közelben játszó gyerekek hanyatt-homlok futottak el....az egyik pasi 3 házzal odébb lakik, oda ment be barátnőstől, kutyástól......de emlékszem, egyszer már találkoztam vele , este mikor jöttem haza....sétált a kutyával póráz nélkül........../



6 Tovább

Barbershop

2014.aug.6.


Első vendég.

Idősebb, nyugdíjas mégis fiatalos férfi. Kedves. Beszélgetni kezdünk. És rázendít: a fia  most költözött külön a párjától. Most egyedül van a kisfiával  és ők, a nagyszülők segítenek időnként, kicsit unokáznak legalább. Érdeklődött, nálam mi a helyzet, család merre? Ahh, szóval egyedül vagyok itt . Jó bátor nő vagyok!! /Puff, köszi/ Biztos néha magányos vagyok, és el tudja képzelni mennyire rossz lehet egyedül.Biztos nagyon remek , erős nő vagyok, ha ezt már több mint egy éve csinálom.../Hát egy nagy f@t, dehogy vagyok erős, pont az nem vagyok../

Kedves , udvarias, régivágású angol ember, érezhetően kedveli a magyarokat / a másik fiának magyar barátnője van/. Kaptam, 1,50 borravalót és egy "cya next time again"-t.

Ja, és nem Readingben lakik, hanem Henleyben, egy barátja mondta, hogy hozzánk jöjjön ha jó hajvágást akar és nem csalódott! :-D

Második vendég.

30-40 közötti , enyhén kopaszodó emberke. Kis köpcös, arcán tipikusan a  túlméretezett egó látható! / alacsony, kisfarkú ember, mindig az egóval kompenzálja a pöttömségét :-D/

Ez is beszélgetni akar!! Annye! Kérdezget a kopaszság okairól! Jóvanfiam', akkor csapjunk a lecsóba, elmondom, csak , hogy tudjad! Felvilágosítottam mindenről, amit erről tudok, mert megtanultam..Teljesen el volt képedve...én is! Hogy most mit csodálkozik, itt is vannak a tv-ben reklámok, samponok, magazinok, írnak minden kiskegyedféle" baromságról, nehogy már tőlem halljon erről először. De ezek szerint teljesen sötét luk volt nála ebben a témában eddig.

Minden esetre fülig ért a szája,mondtam neki pár teljesen egyszerű trükköt, amit érdemes kipróbálnia, úgy ment el mintha máris kezdene kinőni a haja! :-) Kedves, közvetlen, jópofa pasi. "Brilliant job, cya soon"2 font tip...

Next one please...:-)

Öltönyös, pislogós, 35 körüli kissé mental injured! :-) Dohos szagú az öltönye továbbá alig tudja elmagyarázni mit akar. A lenőtt hajfazonból látszott, hogy semmi különös, de annyit dadogott, meg vakarózott, mutogatott, hogy először nem is értettem ...MIVAANN????? Na !! Akkor fussunk neki öcsi! Jöttem a sablon kérdésekkel, amikre egyértelmű válaszokat kell adniuk, és abból vágom 1 perc alatt mit is akar....Így is van!!!!  Annyira sokkos állapotban volt, hogy a nagy fodrészszék háttámlájára akasztotta a zakóját.....Ácsi öcskös, így a csecse zakó dugig lesz hajjal , talán praktikusabb lenne a falon lógó , 35 db jól látható fogasra tenni...."Óh, thx"..Ugye????:-P  Azért hagytam kis hajat az inggallér körül, hadd vakarózzon estig, míg hazaér.....Mert tudtam, borravaló, nuku!!! :-)))))))

one more

Vigyorgós, kedves kis köpcös, nagyot köszön, lezserül lehuppan a székbe. 30-40 közötti jópofán közli velem az alapadatokat No.3 on the side and back and do what ever you want,...oké baby.:-D Kiszúrja, olasz akcentussal beszélek, talán csak nem olasz vagyok....Vigyorgok, nem ám, én magyar vagyok , a javából.!!! :-D Nagyot röhög, tetszik a stílusom, repkedek körülötte, poénkodunk, mindent vesz, jót lazul, látszik rajta..Nyitott, érdeklődő, kérdezget, család,hogy érzem magam itt stb. Érzem esélyes a borravaló! :-D Halkít a hangján....hogy ő mennyire utálja a lusta bevándorlókat és mennyien vannak, jóságos ég! Küldené haza mindet, viszont az ilyeneknek mint én, megtiltaná, hogy elhagyjuk az országot...Nagyot röhögünk! Majd.." I am joking, you are welcome always!" De a románok, a sok balhés lengyel, bulgár menjen...Mindent tönkre tesznek és eleve nem dolgozni jönnek, olyanok mint a gipsyk! Nocsak, nocsak!!!! :-P  Ime a jól titkolt híres brit tolerancia, amit sok hülye magyar bevesz azonnal! Hogy ez egy multikulti ország, példaértékű a britek befogadóképessége, toleranciája, etc......Ez a látszat! Ezt lehet olvasni a médiában! Mert ennek kell megjelenni! Közben a hócipőjük tele van a sok semmirekellővel, és nem tudnak, mert nem lehet ezekkel együttélni....Csak elviselni, eltűrni, valameddig, de érik a szőlő!!!!

Persze én azért óvatos vagyok, mert lehet, hogy épp egy néger vagy filippínó felesége van! :-D

Jópofa volt, gyorsan egy húron pendültünk!! :-) 2 font

next...

50-es, erősen őszülő fazon, savanyú....a pofacsontja idegesen rángatózik.../összeszorítva tartott fogsor=stressz...próbáld ki/ .Szerintem kicsit idegbeteg. Precízen hátrafésült haj, választékkal, hátul meredeken magasra feltolt 3-as blended in...mondjuk nem áll neki jól, mert így is lúdtojás feje van és ez a fazon még nyújt az arcán, a frizura súlypontja pont a legrosszabb helyen van....Viszont pontos átmenet kell, mert a kontúrban már 1 mm töblet is látható.Végig hallgat, nem talkatív egyáltalán, nem baj, én hagyom szívesen tovább csüggedni és savanyodni!! Jó hajvágás, 2 font.

8 Tovább

De miééééért?????

Esküszöm agyfaszt kapok! /Jelentése:szétbasz az ideg,megörülök. :-D/

De most komolyan , miéééért ???

Miért nálam fogy le mindig az a tetves budipapír tekercs ?? Ezt nem hiszem el, hogy én nem tudok úgy elmenni budira, hogy pont lefogy, és nekem kell cserélni......ami nem lenne baj, mert nem nagy meló, nem tart sepercig sem.......De mondjuk, rohadt gáz, hogy ha a munkahelyen megyek klotyóra, és végzem a dolgom, utána meg kiderül, hogy hopp, pont lefogy, ok, cseréljünk, de nincs bent több tekercs......kiráááálysággg......most menjek ki letolt gatyával és keresgéljek a raktárban,miközben bárki lejöhet ???? Ráadásul, gyorsvágtában kéne haladni, és menni vissza dolgozni , nem itt szarakodni!!!! :-D

 Mellesleg jegyzem meg, reggel cseréltem otthon is friss tekercset, mert hogy-hogy nem ?? Csodák -csodájára éppenpont megtaláltam a végét a végtelennek hitt tekercsnek....és lefogyott a köcsög!!!!!!!!!!!


                           



                                                     ------------------------------

2014.júl.31.

Miéééért kell este 6 órakor bivalyerős kávét inni??? Megmondom! Azért, hogy ne tudj aludni hajnal 2-ig!!!! Amikor végre hosszas hánykolódás után viharos álomba szenderülsz és próbálsz gyorsan sokat aludni,nos akkor.......persze , hogy hajnali 5:31 perckor arra ébredsz, hogy 2 hullarészeg ember hangosan diskurál a hőség miatt nyitva lévő ablakom alatt........
.De miééééért pont az én ablakom alatt?????
Egy hatalmas 2 méteres szakállas, tolyhos' pakisztáni meg egy pigmeus, vörös, szakállas, fehér ember reklámszatyorban üvegeket csörgetve cigaretta után kutakodik .Hurrááá , 5 perc intenzív táskarecsegtetés után megvan.....Naaaa, meg lesz az, feltéve ha az inbolygó paki orra nem esik.......:-D
Ééss folyamatosan bömböl a nagydarab , valamit mesél a kicsinek. Próbálom kihallgatni őket az ablakban, közel vannak, egyenes adásban vagyok, angolul bömböl, sír, beszél...de nem értem...a sírástól tiszta takony, mint egy nagy kamasz gyerek, szívja a cuccot vissza bőszen,és csak mondja-mondja, a kis vörös meg vígasztalja de cefetül......annyi meg van, hogy ....."Listen, listen, look at me...look at me my friend..." De a másik nem listenel.......csak bömböl és mondja......Na jó, most le is ültek az alacsony téglakerítésre.....ezek innen nem mennek el soha........
Ebből már visszaalvás nem lesz.....mindegy, majd holnap.....talán....

                                                  ---------------------------------

2014.aug.4.

Annye de királyság!!!

Már egy órája írok majdnem és elfelejtettem menteni és perszeeeeeeee mind eltűnt!!! Hát én most biztos nem írom újra........ Picsába!!!!

2014.aug.5.

Tudom, a hiba az én készülékemben van! Bevallom abszolút untoleráns vagyok!

/Pl. a szemben lévő lakásban a 2 barom lengyel hülyegyerek most kapcsolta be a 1000 decibelt és rázendítettek valami csodálatos lengyel nótára üvöltve,nyitott ablaknál.../

Hazafelé a buszon. .......

Nyilvánvalóan, Angliában nem a tehetős réteg utazik helyi járattal. Nézem az utasösszetételt..... 

1. Minden  második utas flúgos! Rángatózik, magában beszél vagy veszekszik önmagával, nem is tudom, de nem komplett az tuti.Van egy infantilis 80 éves, 20 kg-s nő, próbál irtó fiatalos lenni, rágózik mint a vadállat, lóg belőle  valami kábel, telefon, MP3 lejátszó..nem tudom mi, 20 db tömött reklámszatyorral hurcolkodik örökké, viccelődik mindenkivel, próbál very funy lenni, ha leül azonnal csörömpöl a szatyrokkal és enni kezd, hangosan, csámcsogva, chips meg ilyesmi, aztán iszik és hangosan böfög , majd röhög egy jót....Megjegyzem, azért nem csak én nézem....

2.Az utasok több mint fele fekete.....Pl. Meghatározhatatlan korú anyuka, de még szülésképes, 3 gyerek, babakocsi dugig kölökkel, mami lefátyolozva, szép, fémszálas, csillogós asztalterítőbe burkolózva, óriási fekete bajusszal, agyongyötörten, lerogyva a busz ülésre a nagyobbik kölköt próbálja felültetni a babakocsiban, aki nem tud magán segíteni mert az egyik karja vállig begipszelve. Mellette egy kb. 15 éves néger anyuka 2 csimpánzzal, az egyik orrából ismeretlen eredetű ebola kifolyva, beszáradva...a másik alszik, a kezében egy chipses zacskó...gondolom ez volt a vacsora fele....Mögöttük 2 öreg ismeretlen eredetű öregasszony ül,szintén csodás ágyterítőben, masszív curry szagot eregetve...következő dupla ülésen középkorú indiai férfi dolgozó, füle bedugva, zenét hallgat,kissé morcos,ingben, szövetnadrágban, de egy irdatlan félretaposott fekete cipőben / nemzeti viselet :-)/, jobbra mellette egy kövér 35 körüli néger nő, hangosan ortájozva karattyol a telefonba, ölében egy csomó Primarkos táska, a kezében egy nyitott műanyag tál , benne ismeretlen eredetű tészta, valamivel megturbózva...és eszeget közben.....fele bele, mindmellé......jóisvanaz!!!

3.Kövér, nagyseggű angol lány, telefon, FB, műköröm, a reggeli smink már a múlté, mostanára megrepedezve, mint a 1000 éves mocsári teknős páncélja, gyönyörű művirág a hajában, és eszeget valamit a táskából, hullik a morzsa az ölébe......

4. Mellettem egy öreg néger pasas, szürke műtős ruhában, valami fityula, vagy sapka? a fején, valamit szövegel az átlósan ülő , nyugdíjas angol néninek....az oda sem figyel,mintha nem hallaná, bár lehet, hogy tényleg süket!

5. Megálló....4 kínai fiatal csipogva, törtetve, dübörögve rohan fel az emeletre..2 újabb babakocsis, anyukák kenve- fenve,jó kövéren, haspóló, leggings, szokásos topánka, edzőcipő, másikon csillogós, lábujjas papucs, a gyerekek jól leamortizálva, hullamódra kiütve alszanak, gondolom reggel óta tartott a túra, shoppingolni kell...de egyszer majdcsak hazaérnek....

6. Öreg néger leszállt, helyette egy lengyel csaj ült rám, vagyis mellém akart , de annyira telefonált, hogy nem sikerült becélozni az ülést a drágámnak....Nem számít,ez Anglia, itt mindenki azt csinál amit akar.......:-)))

Hazaértem, leszálltam....az utolsó 50 métert gyalog, megkönnyebbülve teszem meg.....

Van akinek ez a tarkaság, sokszínűség és sokféleség tetszik......Nekem nem!

Gondolom a hiba az én készülékemben van! 





6 Tovább

hair fashion

2014.júl.22.

Hazafelé vettem őszibarackot, mert már a fene megesz egy kis gyümölcsért.Ééééés persze teljesen szar. Azonkívül, hogy szőrös, semennyire nem barack. Mindegy... A
múltkor a kopasz kicsivel jobb volt....

Ma rájöttem, hogy bent az üzletben a legjobb. Több mint egy év után ez legalább letisztult !! Halleluja!

Volt egy édes kis rőt vörös, angol srác délelőtt, gyakran én is vágom a haját. Tanárnak tanul, sokat szoktunk beszélgetni a tanulásról, a nyelvtudásról, az önképzésről. Meséli, hogy most jött vissza szabadságról, Spanyolban voltak, nagyon jó volt, rengeteg múzeumot is látogattak, őt főleg a festészet és építészet vonzza. Kérdezte, hogy hallottam már Gaudí-ról?Mondom, persze, katalán építész volt.....Teljesen kész volt, először nem is értettem mi baja, úgy nézett rám mint egy UFÓra....hogy honnan tudom én ezt?? Tanultam az iskolában....Kérdi : -De hát ez egy spanyol -katalán építész, én meg magyar vagyok....-Igen, de a magyar oktatás széleskörű általános ismereteket ad, én meg még tanultam művészettörténetet is, mert a fodrászoknak az is alaptantárgy, és egész Európát átfogtuk képzőművészet, építészet, irodalom és még sok minden más....Teljesen kész volt....egyszerűen szótlan lett és már nem beszélgettünk többet, én vágtam a haját, ő meg, a kis leendő tanárbácsi összezuhanva, mélyen gondolkódóba esett......Hát evvan öcsém!!! 

Más...csapongok kicsit...


Hazaértem este fél 7 körül, hoztam csirkeszárnyat, gondoltam megcsinálom sültkrumpival rántva, az gyorsan kész lesz, letusolok és fekvés , intenzív regenerálódás bekapcs......Háááát nem....
Még útban voltam haza, amikor az jutott eszembe, hogy ha itt lenne valaki, fogadnék vele 50 fontban, hogy a szabadságon lévő kedves lakótársam nagy valószínűséggel
pont akkor fog főzni vagy fürdeni amikor én belépek az ajtón.....
Uram tégy csodát! :-D A konyhában van és épp hagymát dínsztel a gázon!!!! Mert egész nap nem ért rá, mégiscsak szabadságon van vagy mi a fene! / Még jó, hogy van egy havi beosztásos lap a konyhában a falon, ahova mindenkinek be kell írni előre az egész havi, napi munkarendjét. Csak hát, ugye, néha rá kéne pillantani, és azonnal kiderülne ki, mikor ér haza, mikor akar enni, fürdeni, pisilni stb...Persze ez nem fontos, csak a havi 450 fontos utalás!! Értem én!!
Azért, csak , hogy a kivételek erősítsék a szabályt, annyira éhes voltam, hogy egyenesen bevágtattam a konyhába és a csap alá toltam a csirkeszárnyas tálcát,
beáztattam, majd kedvesen, kérdezve-közölve szóltam, hogy én most ezt gyorsan megcsinálom, mert éhen halok, nem volt időm ma enni, olyan sokan voltak, az ebédemet is visszahoztam. :-DD Aranyos volt, mondta, hogy persze! Így azonnal átvettem a hatalmat a konyhában, a maradék energiámat rászabadítottam a kajára és viszonylag gyorsan kész is lettem. 45 perc, cakkon púder, és már faltam is fent a szobámban, majd elterültem, meghaltam.....Később volt pár sikertelen kísérletem tusolás ügyileg, 3. alkalommal be is hatoltam a fürdőszobába. Success!!!

Ja, jut eszembe...

Reggel a tegnap esti amerikai focicsapat további tagjaival indítottam a napot.Az albán gyerek meg én voltunk a nyitósak, a tegnapi hajvágásos fiúk a " ladyt"/engem/
javasolták a haveroknak, a kollégámnak figyeltem az arcát....azért az irígység sem magyar specialitás, na!!!

Fél 9-es nyitás, kávé vagy bármi nuku,még ki sem nyitottunk szinte, már ültek a legyek sorban...Nagyjából még azt sem tudom, hogy hívnak, de a robot üzemmód switch
on, így aztán add ki neki hadd szóljon. Napközben szokásos keddi, vegyes felvágott, ilyen is olyan is, büdös is, savanyú, izzadt, fáradt, lógóorrú, kedves, elégedett
nyugdíjas, és a kedvenc vendégem ma is beintegetett az ablakon! Ez mindig jól esik!

                                                     ------------------------------------

2014.júl.23.


Nézzük mi volt jó és mi volt rossz a mai napban....

Jó>

1. Egy nappal több telt el.
2.Átlagos vendégszám, csendesebb reggel hál istennek, volt idő a kávét is meginni...:-P
3.Volt időm munka közben gondolkodni.
4. Pár kedves vendég is volt, igaz borravalót nem adtak, de legalább i could practise the english language...:-)
5.Bent jó hűvös volt, néha túlzottan is,odakint meg szép idő volt, meleg, esőmentes , langyosszellős nyári nap....

Rossz>

1. Ebéd után roham, megállás nélkül 5-ig meló
2. Alig borravaló.....
3. A litván csaj valamiért rohadt agresszív volt egész nap...folyamatosan provokált mindenkit....a főnököt , engem, mindenki rosszat csinált, folyamatosan fejhangon
magyarázkodott, mindent szart magára vett...." nem ő rontotta el a mosógépet az alagsorban,.....ő időben beírta a shopdiaryba a szabadságát, Vanessa maszatosan hagyta tegnap a tükörjét, és mindig ott hagy valamit az ő munkapultján...vizes üveget, bögrét......És hát ugye ez mégiscsak borzasztó!!!!!!
4. Egész nap egymásnak háttal dolgoztunk a két sarki székben, Ingrida meg én. 1 év óta, talán 3x történt meg, hogy amikor a vendég haját a kis vizes spriccelővel
lefújjuk, ha épp közel állunk egymáshoz, akkor kis víz permet elér bennünket is a másik széknél...de ezen jókat szoktunk viccelni....Ma, egész nap a litván picsa, úgy
spriccelte a vendégei haját, hogy tőle 1,5 m-re állva az egész fejemet folyamatosan beszórta, minden alkalommal, meg kellett állnom s megtörölnöm a szemüvegemet.
Szerintem direkt csinálta, provokált, gondolom, megjött neki, vagy a bunkó férje nem volt elég szolgálatkész vagy mittomén...mindenesetre minden alkalommal,
nyomatékosan rám nézett és összeszűkült szemekkel vizsgálta a reakciót az arcomon.......ugrok-e?? Hát nem! Nem volt könnyű kibírni, mert délután 4 körül már kissé unalmas volt a sokadig hideg vizes pofán spriccelés, de elhatároztam, hogy ma velem nem fog vitatkozni, meg kötözködni...nehéz volt, mert általában nagy a pofám s ennél kisebb dolgokért is elküldöm a suttyó embereket a borvörös picsába......Mindegy , túléltem...
5. Rengeteg bozontos, dzsungelfejű majom jött hajat vágatni, természetesen a véletlenek szerencsés egybeesése miatt az összes ilyen vadbarom nekem jutott! Majd bele fulladtam a nagy loboncokba, mire lekoppasztottam a fejükről. Vadbarmok...és panaszkodva, fújtatva mondják, ahogy a székbe ülnek, hogy rohadt melege van a fejüknek......Hát nem csodálom, bammeg-gondoltam magamban- a fejeden egy 20 kilós szénabogjával.....10 cm-s hajhossz, 10 hónapot jelent....lehet kicsit sűrűben kéne borbélyhoz menni......! Volt egy ,valami keverék öreg, szinesbőrű nyugdíjas vendég, alig bírta elmondani, hogy tidy , meg medium...hogy mit is akar, de már kitalálom a lenőtt fazonból is....Fogom a fésűt, hát nem ment bele a hajába, valami ismeretlen eredetű és állagú és szagú ragaccsal be volt kenve....És rá volt betonozódva a fejére....le kellett vizezni az egészet és egy száraz törülközővel addig törölgettem, itattam le a ragasztót, amig bele tudtam fésülni......és izzadt, és fújtatott, és savanyú szagot árasztott...kinyújtott karral, fél méter távolságot tartva vágtam le a haját.....1,50 font tip, kösz bammeg!!!!


Szerdához híven ma a 2 lusta döggel dolgoztunk együtt, a főnök és fia,a két kiváltságos. Tehát 4 szék helyett 2 szék veszi fel az egész napi vendégszámot. Ők meg majd meg döglenek az unalomtól. Embereket így szenvedni, komolyan....Minden kínjuk, bajuk van...egész nap isznak, folyamatosan lóg a vizes palack a szájukon, mintha rohatul ki lennének tikkadva, miközben bent 19 fok van, megy a légkondi, és ásítoznak a székükben, meg Bubble Saga-nak vagy mi a szar az a gyagyáknak való baromság...aztán pisi, a sok víztől...aztán, hopp elszalad a Mark and Spancer-be valami biztosítékért....aztán fél óra múlva, jaj ,elszalad megint, mert oh, sorry, de a legfontosabbat elfelejtette, aztán visszajött valami buzi műanyagtelefonnal amit az unokájának vett, majd a fia közölte vele, hogy van már neki ilyen 3, tehát újra visszament és kicserélte egy újabb faszságra......és ez körforgásban egész nap...mi meg ketten ebédidőtöl megrohadtunk....


Hazafelé bementem a S'unsburybe , vettem vacsit..meg egy cheescake-t, most először fogok műtortát enni!!!Nem rossz, meg lehet enni, de azért az anyu négerkockájának egy morzsáját sem közelíti meg.

Érdekes érzés, ahogy itt fekszem, olyan mintha a talpam gömbölyű lenne.....lassan csak meghülyülök! ...vagy a lábam kezd leszáradni??

                                

A képen Aldermaston, egy magánvendéglő-hotel hátsó kertrésze

                                                   -----------------------------------

2014.július 24-25.


Csütörtök-Péntek!!!

A 2 várva-várt szabadnap!!

   Gyönyörű nyárias idő, kellemes, de párásan fullasztó . Érdekes, hogy az otthoni száraz júliusi 34-36 fokhoz képest ezt néha elviselhetetlenebbnek érzem. Igaz, a szobámba be is van szorulva, egész nap a falra és az ablakokra tűz a nap, így kelőképpen átforrósodik minden, és befelé is ontja magából rendesen. Nem
is tudok normálisan aludni éjszaka, megy a kis ventillátor, monoton hangon búg, én meg hánykolódom, dobálom a takarót hol magamra, hol a földre az ágy mellé.

Csütörtök reggelt a szokásos lustálkodással kezdem, annyira húz az ágy mindig vissza,ilyenkor tervezem meg a tennivalókat, találom ki a heti menüt, a hozzászükséges vásárlási lstát, bank, bolt, mosás stb.

Azért próbálok a családból valakit puskavégre kapni a Facen, vagy Skypon....hátha indulás előtt tudunk kicsit csattogni.

Fél 1 körül nagy nehezen elindultam a városba, ráérősen, igaziból nem sürgetett semmi. Előtte mostam, azokat kiraktam száradni a hátsó udvarra, bár a szomszéd
indiaipakinepáli..mittomén milyen beazonosíthatatlan nációból származó szomszéd csoszogós öregasszony egy hatalmas asztal vagy ágyterítőbe burkolózva épp elkezdte a jól megszokott curry-curcuma combót füstölögtetni a konyhájában, ami 50 cm-re van a mi hátsó udavunktól. Így nem voltak nagy illúzióim a frissen beszáradt, finom öblítőszagú tiszta ruháimról. Mindegy....majd kimosom még 2x, hátha addigra jól laknak és lesz pár óra füstmentesen...és majd akkor jövök én újra!!!!

Szóval elintéztem a bankot, charitybe nem mentem, nehogy most le is szúrjanak!!!Ezt most már kihagyom végleg a programtáblázatomból. Elkezdtem beszerezni a főzéshez valókat, a táskák szaporodtak, nehezedtek. Nagy szerencsémre találkoztam egy kedves ismerőssel, aki felajánlotta, hogy szívesen lesz nekem málhás ló, es segít cipekedni. Ezért cserébe meghívtam egy kávéra a Costába, indultunk a zsúfolásig megtelt teraszra, ahol egy fikarcnyi hely sem volt ugyan, de 3 kedves, nyugdíjas angol öreglány épp menni készült és felajánlották, hogy átadják az asztalt. Pussz drágáim! <3
  Kávézgattunk, gondoltam rágyújtok egy cigire, máskor is ezt tettem. Épp elszívtam a cigit amikor odagördült az asztalunkhoz egy, az angol gördülőszékes nemzeti
válogatott egyik helyi, jeles tagja, hogy udvariasan közölje velem, itt /ugyan nincs kiírva/ de nem nagyon lehet ám cigizni!!! Oh, jaj, mondtam, köszönöm szépen,
nagyon kedves, dehát, tényleg ?? izééé, őh tényleg köszönöm...."deee én azért mertem rágyújtani, mert máskor a mellettem lévő asztalnál is cigiztek, sőt még hamutálat is láttam az asztalon".....Azt mondta, hogy az lehet, mert ilyenek ezek a readingi emberek...de én ne utánozzam őket.....Majd ezután, intenzív beszélgetésbe elegyedtünk, ami jobbára abból állt, hogy mi nagyokat bólogattunk," oh, realy, oh yes...", és a többi.....igazat szólva felét sem értettük annak amit mondott....de biztos érdekes volt, mert ő boldogan konstatálta , hogy megfeszített figyelemmel hallgatjuk és ezen még jobban felbátorodott és mondta, mondta..... Volt abban minden,angol történelem, valami svéd tudós, Kruger, aki a 2. világháború előtt valami hatalmas pénzügyi manővert csinált, aminek Magyarországra is nagy hatása volt....aztán persze, fodrászat, Budapest...stb...olyan 6 óra körül végre elfáradt és elgurult.


Mi meg haza az ellátmányommal. De jó volt kicsit levegőn lenni, nem sietni, nem cipekedni.....A Temze partján sétáltunk haza....

                                                  -------------------------------

2014.aug.5.

Hétfő-kedd egyben...

Egy emberes szombat-vasárnap után jött a még emberesebb hétfő. Very busy ! Non-stop, egész nap. Akik elutaztak hétvégére, azok mindig hétfőn pótolják be az soron következő hajvágást , munkába menet előtt. Ha nehezen de túléltem. Mindig az a baj, hogy a hétvége annyi energiát kivesz belőlem, hogy hétfőre csak negyedét tudom visszatölteni. Így majd megdöglök, szó szerint!!

Ma kedd. Csendesebb nap, szar, felhős, borongós idő, de ilyenkor a borravaló is egy nagy rakás gané. Mindegy, legalább tudunk szusszanni kicsit. Szórtan jönnek, jobbára eltévedt hülyegyerekek, mindenféle divatmániával. V-form, amit rühellek, és már rég kiment a divatból, de némely hülye még mindig imádja számomra megmagyarázhatatlan okból. Mert legtöbbnek nem is áll jól. Tojás és, kockafejűeknek különösen nem ajánlom!! Márpedig itt minden másodiknak ilyen debil fejformája van!Marha nehéz szimmetrikusra csinálni a hátsó részt, tökéletes átmenetet kell csinálni a hosszanti V szárakon, nem lehet éle haj vonalának. Persze a kedves vendégek, ülnek a székben merev nyakkal, kidagadt szemekkel bámulják a tükröt, mintha meg akarnák tanulni a technikát, és miközben mélyen lent a nyakon dolgozol, nyomod a fejét, hogy hajtsa már le, mert lerohad a hátad, ennél lejjebb már nem tudsz hajolni, és neeeeeem, nyomja vissza a fejét, rátart, én nyomom még erősebben és látom, hogy néz rám a tükörből, hogy most mi  a lófaszt izmozok itt vele........"Hát bazdmeg, azt, hogy hajtsd már le azt a buzi kocka fejedet, mert akkorát ráverek a fésűvel, hogy kihullik az összes fogad, és nem lesz V-form, az egyszer biztos!!!!!!!!!!! "...Persze gondolom magamban.....És mosolyogva, udvariasan végre értésére adom, hogy, please, head down a little bit cos i am working on your neckline!!!!! Érteeeeeeeeed már ????" Szóval vergődsz, szenvedsz, csinálod, mert minden milliméter töblet meglátszik a kontúrvonalon, rövid hajban nem lehet hibázni......Kurva sokat kell egy ilyen frizurán dolgozni, nagyon munkás, mindenki utálja csinálni. Ez a mumus!!!!

De kész lett! És tökéletes hajvágás, a belemet kitettem, és ez a paraszt annyit sem mondott, hogy kössz!!!!.../szerintem ráadásul egy román, koszos paraszt gyerek volt, fancsali pofával a takony barátnőjével, retkes , lehordott ruhákban mindketten, savanyú ábrázattal, mint két szomorú disznószar eloldalogtak...../

Tegnap előtt este az utolsó vendégem egy angol srác, kb. 34 éves, ugyanilyen V-form vágással, tök kedves, hálás, és udvarias volt, és mosolyogva megköszönte, na és adott 2 font borravalót, megköszönve a jó munkát. 

Nagyjából egész nap ilyen vendégek voltak, érdekes, hogy vannak napok amikor már lehet sejteni, hogy mi vár ránk. Indulásnál bekapsz pár jó vendéget, és utána valahogy egész nap szinte/ kisebb-nagyobb kivétellel/ hasonló jó hajak és jó fej vendégek jönnek. Máskor meg elindul a lavina néhány hülyével, és utána valahogy szinte válogatott marha jön. :-))

                                                --------------------------------

13 Tovább

Egyedül 2.

Idézet egy Angliában élő házaspár blogjából:

......"Persze az hozzátartozik a dologhoz, hogy párban könnyebb. Sokszor úgy látom, hogy a magányos farkasoknak sokkal nehezebb, mert őket hamarabb megtalálja a honvágy. Ezért azt javaslom, ha teheted, ne egyedül utazz!....."

  Hát nem csak a honvágy szempontjából megfontolandó egyedül belevágni egy külföldi munkavállalásba!

Megpróbálom pontokba szedni amit én tapasztaltam.De először egy rövid általános áttekintést nézzünk.


Adott az alany:

Nő. Középkorú.Egészséges, jó teherbírással, hatalmas elszántsággal, pár kényszerítő körülménnyel megtupírozva. Jól használható képesítés, nagy szakmai tapasztalat, közepesnél gyengébb angol tudás, némi skóciai gyakorlattal.

Cél: anyagi megtakarítás, biztosabb anyagi bázis, kiszámítható jövőkép, nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb élet.

Hosszas feltérképezés, előmunkálkodás után egyértelmű, hogy lehetőség van. Bátorság és kapcsolat kell. Kapcsolat van ?? Nincs. Ez erőteljesen meghatározza a terv kivitelezését és teljesíthetőségét is.

 

Latolgassuk kicsit a lehetőségeket és a lehetséges történéseket.

Nézzük,mi történhet ha valaki párban indul 'határtátkelni'..!

Először is, helyzeti előnyben vannak, mert mehetnek mindenhova együtt, engedélyek, bankszámla, NIno szám intézése, Jobcenter, stb....bármilyen kérdés adódik azonnal meg tudják vitatni, van kivel megbeszélni,sokkal könnyebb nem egyedül dönteni.

Érzelmileg is osztódik a sokk, a stressz, tudják egymást lelkileg erősítgetni , biztatni, a negatív gondolatokat pozitív irányba terelni, ami a kezdeti időben nagyon fontos.

Könnyebb költözni, a közlekedést megtanulni, megtervezni, gyorsan felállítani egy ütemtervet, vásárlás megszervezése, vacsora elkészítése munka után, ki ér haza hamarabb és ki később....magyarán, az elkövetkezendő monoton és kemény időszak jó logisztikája 2 embernek sokkal könnyebbé teheti az életét.

Persze , azért még így sem lesz egy fáklyásmenet a kezdeti időszakban....

De!!!

2 dolgozó személytől 2 havi fizetés érkezik  minden hónapban.Ebből egyértelműen kicsivel könnyebb gazdálkodni. Minden szempontból. Akkor is ha valaki orvos, felsőfokú képesítéssel IT, mérnök, közgazdász, stb...a lényeg a 2 bevételen van...

De!! 

Nem mindegy hol laknak, milyen vonzáskörzetben.Vidék vagy város, London vagy London közelében...a bérleti díjakat ez nagyban befolyásolja.

  2 dolgozó embernél sokkal korábban elérhető a saját bérelt lakás vagy kis ház, kinek mi a terve, vagy mi fér bele a rentért fizethető limitbe.Pl. számoljunk két jobb átlag keresetet, 2x 2000 font havonta. Ebből fizeted a rentet, mondjuk egy kis lakás, 2 szoba, fürdő, wc, esetleg nappali, konyha. Nagyjából 1000 font, marad 3000 , ha van kocsid, abba tankolsz, road tax, egyebek, .....ha nincs, ez eleve megmarad, de akkor cipekedsz és nem jársz túl sűrűn kirándulgatni, mert a vonat, busz drága.Viszont bőven van pénzed enni, félretenni, néha venni egy-két jobb darab 'akármit', még tudsz hazaüldeni, /sógor, mama, tesó, gyerek istápolása/, vagy tudsz otthoni hitelt törleszteni.Persze ebből még nem fogsz nagy lábon élni, nem játszhatod az eszed, nem költekezhetsz felelőtlenül, ha csak nem azért vagy kint, hogy élvezd az életed, megadd magadnak azokat a dolgokat, amikre régóta vágysz és otthon nem tehetetted meg.Persze ennek  a pénzed fog határt szabni, mire elég és mire nem.Milliomos nem leszel, akkor sem, ha úgy spórolsz mint egy őrült.

Azt látom, hogy itt is számolgat  mindenki. Számlákat, rentet, ki tudnak fizetni, ha nem szórják felelőtlenül a pénzt, hanem tényleg szervezetten, előre tervezve élnek, akkor hónap végére nem marad befizetetlen csekk és optimális esetben még félretenni is tudnak.Természetesen ez attól is függ, hogy mit hagytak maguk mögött otthon...

A páros verziókra, a lehetséges opciók:

*férj-feleség, barát-barátnő, 2 barátnő,2 fiú haverok, jó barátok, uncsitesók, apa-fia, anya-fia vagy lánya,élettársak/hu de utálom ezt az idétlen szót/, tesók....szóval mindegy csak nem egyedül, mert ez a lehetséges felállás nagyban javítja az esélyeket.

Nézzük ugyanezt egyedül!!!

Szó szerint egyedül!!!!! Teljesen!!!!Senki, de senki nincs akit megkérdezz, ha elbizonytalanodsz....bármiben......mindenben egyedül kell döntened, mindent egyedül kell megtalálnod, megtervezned, közlekedést, útvonalat, buszjáratokat, vonatot....mindent.....Mindenre neked, magadnak kell rájönnöd, az első időszakban sok munka előtti és utáni bolyongás, hol a legközelebbi áruház, hol van kis shop, hol tudsz ehető kenyeret, húst, főznivalót venni, mi a legkisebb távolság cipekedési szempontból.....mert autó nélkül, mindent neked egyedül kell kézben hazahordanod....ha enni akarsz, csak akkor fogsz ha veszel, hazaviszed és megfőzöd magadnak....Senki nem vár vacsorával, megvetett ággyal, két jó szóval...legfeljebb sorban állhatsz még a konyhában.....mert biztos lehetsz abban, hogy pont amikor hazaérsz, akkor lesz foglalt a konyha és a wc-re sem fogsz tudni bemenni, mert ott is lesz bent valaki.......és nyűgös vagy, és fáradt és rohadt éhes....és minden bajod van........és megállapítod, hogy ez a szitu gusztustalan.......

És nincs senki akinek ezt elmondd......

Tehát a saját lakásbérlés teljesen elfelejthető...hacsak nem vagy orvos, vagy magasabb beosztásban dolgozó, magasabb fizetéssel. Normál, melós fizetéssel, ami a szak és betanított munkásokat érinti csak szobát tudsz bérelni, ami azt jelenti, hogy több emberrel /néha 3, néha 5, néha 7, de van hogy 9, nyilván, ez a szoba árát is befolyásolja/ kell együtt laknod!

Ilyenekkel, olyanokkal, retkes, lusta, szemét, tolvaj dögökkel, és bunkókkal akik leszarnak nagyívben, hogy te mikor vagy éhes, mikor alszol, esetleg bemennél a fürdőszobába is néha, vagy főznél valamit olykor. Megzabálják a kajádat, ganét hagynak maguk után és este 11-kor van kedvük a  U2-t hallgatni totál hangerővel...

Ha nagyon szerencsés vagy , akkor esetleg kifoghatsz jó lakótársat is.....erre kb.5 % esélyed van......de azért ne álmodozz!!!

Andersen bácsi rég meghalt!!!

Ilyen esetben valóban minden azon múlik milyen a tűrőképességed, mennyire vagy elszánt és a kezdeti sokkot fel tudod -e megfelelően dolgozni? Ha igen, akkor nagyobb esélyed van arra, hogy a tervedet megvalósítsd. 

Ha szerencsés vagy és jókor vagy jó helyen , akár még normális magyarokkal is találkozhatsz, születhetnek barátságok is....De ehhez nyüzsögni kell, munka után vagy szabadnapokon, nyitott füllel járni, magyar szóra ....keresőt beállítani!!!!

folyt.köv...


14 Tovább

Hétvége a barber shopban....

 

  Robot system, teljes megsemmisülés, kifulladásig, kivétel nélküli megdöglés.......ezek a szavak jutnak azonnal eszembe!!

Angliában teljesen megszokott, hogy a fodrászatok hétvégén is nyitva vannak. Akik hétközben dolgoznak  reggeltől-estig, azoknak a hajvágás hétvégére marad. És sokan vannak ilyenek.

Az én beosztásom a következő, hétfő, kedd, szerda: 8:30-tól este 18:00-ig, szombat: 8:15-től este 17:30-ig, vasárnap: 10:00-től délután 16:15-ig.Dayoffs: csüt, pént.
Tehát több mint egy éve minden hétvégén dolgozom. Erre a két napra több pénzt kapunk, de a munka is brutális, gusztustalan és halálos.

Valószínűleg, a forgalmat befolyásolja, hogy hol van a shop, központban, forgalmas helyen, átmenő forgalom, pl.vasútállomás közelsége, esetleg belváros stb. A vasútállomásról,buszokról özönlő, és a főutca shopjaiba tartó emberek pont előttünk mennek el.Nagyon jól frekventált helyen vagyunk, nyilván a bérleti díja is magas lehet, ezt nem tudom, sosem kérdeztem.

Egy szombati műszak a következőképpen néz ki. 4 székkel dolgozunk, reggel 8:15-re teljes harci díszben, munkára készen, pihenten, mosolygósan, vidáman, jókedvűen startra kész kell legyél. Nagyüveg víz, kávé, csokik, banán, kisszekrényben bekészítve / de minek ? :-D legtöbbször esélytelen.../, ezekből a víz ami biztos elfogy, a többi általában megmaradt!...Szóval....és..anyúúúú, kezdődik!!!!

/Az első 3 hónapban minden alkalommal, 10 méteres gyomorgörccsel mentem dolgozni szombatonként.De az első szombatot sosem felejtem el!! Majdnem hangosan elröhögtem magam,komolyan!! Ugyanis, azt láttam, hogy halálosan komoly arccal mindenki élesíti , csőre tölti az eszközeit, olajozza, majd csattogtatva ki-be kapcsolgatja a hajvágógépet, szótlanul, rettenetes elszánt arccal koncentrálva a feladatra, mintha a 3. világháború közeledne és készen kell állni egy ádáz csatára. Na!!!! Gondoltam , ezek sem normálisak!!!Persze, akkor még nem tudtam, mi vár rám!!! :-P/ 

De most már teljesen világos és érthető, miért is történnek a dolgok úgy ahogy!!! :-D

Tulajdonképpen, onnantól kezdve, hogy bejön az első vendég, megállás nélkül, és ezt szó szerint értsd, megállás nélkül dolgozunk estig....Mert jönnek!!! És jönnek!!! Folyamatosan, kitartóan, mintha téged akarna az egész város megörjíteni!!!
/ Fél óra ebédidő van, de mire oda jutok, én már alig látok, összefolyik előttem minden, mert 5 órán keresztül egy pontra nézel, a hátam, a vállam, a karjaim ilyenkorra már teljesen beállnak, a cipőm dugig van hajjal, a ruhám, melltartóm, mindenem tiszta haj és szúr és viszketek mindenhol, enni mint egy éhenkórász kutya, csak úgy, rágás nélkül, egyben nyelve, és gyorsan, hogy még maradjon idő egy cigire is.... És utána vissza a frontra, konstatálva, hogy nincsenek kevesebben, sőt!!!/

Mellékesen megjegyzem, eleinte voltak naív téziseim, hogy mely napokon lehetnek esetleg kicsit kevesebben!! Pl. arra gondoltam, ha esik az eső, hideg és borongós az időjárás....nos, ez így , ebben a formában kolosszális tévedés. Ugyanis ilyenkor is annyian vannak mint az állat. Őket nem zavarja az eső, mert itt 10 hónapot esik nagyjából folyamatosan, és megszokták, hogy dolgozni kell menni, boltba, gyereket elvinni, vagyis élni a mindennapi életüket. Persze, hogy jönnek, hozzák a gyereket is kora reggel, csipásan, álmosan, gyors hajvágás és utána mennek shoppingolni, venni egy jó nagy rakás szar holmit, aminek fele nem is kell valójában, közben megeszik az évi 15 milliomodik szendvicsüket ebédre, kávé, cukros üdítő, chips...stb....Fő az egészség!!!

Szóval vissza a frontra!Egyre csendesebbek vagyunk! Már nincs kedvünk beszélni, beszélgetni, kérdezgetni, " how are you, how was your weekend, lovely weather today, isn't"....csak vágjuk, aprítjuk...A szombati vendégkörre jellemzőbb az angol többség, vagy egy két értelmiségi indiai, kínai, esetleg pár olasz, német. Nálunk 12 font egy hajvágás, ami egy jó szűrő, miután ez viszonylag drága, a vendégkört áldásosan megszűri, kevesebb a fekete vendég. Ők a szomszédos utcába mennek, ahol a törökök, pakik, albánok üzletei vannak, ott 7-9 font egy hajvágás....Meghalnék, ha ott kéne dolgoznom! Arányaiban az összvendég kör 15%-át teszi ki a vegyes felvágott / nem angol/ de néha még ez is sok!


És persze..... Borzasztó a hajuk, iszonyatosan vastag szálú, az olló szabályosan recseg, ahogy átvágja a hajszálat, és a hajvágógépből pattog, pereg mindenfelé , szemedbe-szádba, ha nem állsz elég távol. És úgy áll mint a szög, mint a sündisznó tüskéi, égnek meredve, hajlíthatatlan, formába nem lehet igazítani, kezed -lábad leszakad mire bedolgozod a kefével a kész formát.Egyszerűen hihetetlen!!!!

Az igazi sokk akkor ért, amikor rádöbbentem arra, hogy a paki-indiai-kínai haj olyan mint a tüske!!!!! Talán a második hónap vége felé, észrevettem, hogy a jobb talpam közepe megfájdult, mikor ráhelyezem a testsúlyomat, fáj. Gondoltam, biztos a sok állástól, majd ha szabadnapos leszek, kicsit pihenek többet 'osztjóvan, majd elmúlik!Hát nem, és egyre jobban fájt, már elkezdtem szinte sántikálni./ Persze közben dolgoztam.../ Egyik este, kislámpával, nagyítóval átvizsgáltam, mi a szar lehet....De nem láttam semmit! Másnap elmentem a Clark cipőboltba és eldöntöttem, veszek egy kényelmes , jó lábbelit dolgozni, mert tuti az lehet a baj, hogy fos, olcsó, charitys papucsban dolgozom....Vettem 35 fontért, elkezdtem használni....és semmi....és már minden lépés fájt....Végül, egyik este nekiálltam, lámpa, nagyító, penge ...és ott ahol fájt, elkezdtem lepengézni a felső hámréteget...már az eleven hús határt súroltam és kezdett fájni, amikor megláttam egy fekete kis pontot a rózsaszín friss részen....tűt fogtam és elkezdtem véskélni, mélyíteni egy lyukat....rohadtul fájt mert már a talp húsomat fúrtam...és akkor kikandikált a vége egy hajszálnak....megfogtam szemöldökcsipesszel, 6 mm hosszú, koromfekete hajszál volt!!!!!!!!!!!!!!!!!! És még kihúztam másik 3 hasonlót utána a sebből...Mondom, mi a f..........????!!!!! Azta jó k.........khmmmm.........bassza meg!!!!!  Szóval 4 db 6 mm hosszú hajdarab volt a talpamba fúródva, 3 hétig, 6 mm mélyen, benne a húsomban........Na többek között ezért is utálom őket annyira !!! :-D

A délután is megállás nélkül megy, "yes please, next please..."És már nagyon fáj mindenem, de a többieknek is, ha nyílik az ajtó már gyilkos tekintettel nézünk fel, neee, nem akarom...4 óra után, már felváltva leszaladunk a wc-re, gondolom mindenki ugyanazért, kicsit lehajolni, nyújtani a derekad, vagy csak megfogni a térded, mindegy, csak a függőleges , merev testhelyzetből kicsit kibillenhess fél percre.....Nem lehet bírni!!!Legyen már vége!!!!!
5 óra....már tényleg a seggünkön vesszük a levegőt, egymásra nézünk néha, valaki mondja már , hogy ennyiii, mára vége.......

Negyed hatra befejezzük a maradékot és tábla megfordít: CLOSED!!!!.................

Mindenki takarodjon és várjon a jövő szombatig !!!!!!!!


/ A vasárnapok is ugyanilyenek, csak akkor több a paki meg az indiai, meg a kínai. a mai napig nem tudom miért! /

3 Tovább

Egyedül....

2014. július.11.péntek 11:45 am


Szabadnap... a szokásos elintézendőkkel!

Bank, charity, élelmiszer utánpótlás, majd főzés, adagolás, takarítás, mosás, teregetés, beszárítás, behajtogatás, hajmosás...stb,stb.

A város központ gyalog 25 perc, busszal 2 font. Gyalog megyek, jó idő van./ Sok kedvem nincs ugyan a gyalogtúrához, mert fél éve reggel-este megteszem ezt a távot.
Reggel még elmegy, bár mire beérek a hátamon folyik a víz, mert cipelem az egész napos hadtápot, kaja, váltóruha, innivaló, csoki, banán, minden szarság ami napközben kellhet, féloladalasra húz a táska mindig. De azzal szórakozom, hogy a zenelejátszóra olyan számokat töltök fel, amikre tudok ritmusra lépkedni.Nem egyszerű jót találni, vagy túl gyors, vagy épp túl lassú, és nem jön ki rá a lépés, nincs jó tempó...De néha összejön!! Viszont este, hazafelé már sokkal fájdalmasabb ugyanez a táv. Hullásliszt vagyok, fáj mindenem, a talpam sajog, a hátam beszakadt, derekam nincs is, minden lépés egy világégés! A változatosság kedvéért ilyenkor a boltban megvett vacsora alapanyagok , innivalók, és a másnapi reggelivel tömött szatyrok húzzák el az amúgy is leszáradt karomat./
Beérve először a bankot célzom meg, TSB Bank, csak beteszem az összegyűjtött borravalót, aztán megyek a charitybe, ami közvetlen a bank mellett van bent a
centrumban. Gyors ügyintézés, a kiscsajok már ismernek, minden héten megjelenek. Ahhoz képest, hogy az angolok nem foglalkoznak azzal ki-hogy néz ki, miben van, milyen stílusa van, mindig lestírolják a körmöm, megjegyzik, hogy megint klassz, vagány a szín és a minta. Ja és tök jó a cipőm is, hol vettem ?! Végeztem, irány a charity, jó lenne találni pár jó állapotú fehér, rövidujjú pólót dolgozni. Pont ebédidő, az utcára özönlött a sok öltönyös-kávés-kajászacskós-IPodos-IFonos manager staffs" és persze a közlekedést nehezíti a fekete, ráérő, "sokgyermekes "muszályvennivalamit"babakocsis náció képviselői. Egyszerűen lehetetlen kikerülni őket . Ha balról akarsz kerülni, akkor pont odakolbászol a 80 rohangáló kismajom közül legalább 3 és felbuksz bennük. Középen anyuka ordít érthetetlen szuahéli nyelven a jobboldali ördögökkel, akik szanaszét futnak. Szemből jön pakisztáni anyuka, vagyis döcög, dugig van a következő nagyreményű generáció újabb jelöltjével, a kocsiban 2 kisebb- nagyobb gyerek, a kezében is egy, asszem fiú, bár seggig ér a lobonca. Na majd hozzák vasárnap délután zárás előtt 2 perccel hajat vágatni.:-D. Megjegyzem, álmélkodva néztem, hogy a babakocsiban az egyik gyerek egy lány, olyan 10 éves forma lehetett. Látszólag nem volt beteg, jól elüldögélt és nézgélődött bamba szemekkel.
Szóval.....közlekednék...de figyeli kell cefetül....előzni, kerülni nem igen lehet, többnyire próbálok követő üzemmódra kapcsolni....De a szembejövőkre is figyelni
kell! Érdekes módon, angol egyszer jött nekem, egy elég depisnek tűnő, kicsit alkesz benyomást keltő idősebb nő....Megrovó tekintettel sújtott le rám, szemével
kérdezte, mért nem kerültem ki...Próbáltalak bammeg! Viszont akik rendszeresen szembe jönnek,pakik,indiaiak, kínaiak, nepáliöregcsoszogók, és persze a nigrók,
irányváltoztatás nélkül, demonstratíve, felemelt fejjel, büszke és kihívó tekintettel!!!"-Térj ki fehér, mert eltaposlak!"- És a röhej az, hogy tényleg eltapos, nekem jön, fellök, és utána néz rám, felháborodva, lenézően..."-Mondtam, hogy eltaposlak". Szerintem élvezik!!!
Csak mondom, hogy a belváros főutcája, mindkét oldalán dugig üzletekkel kb. olyan 150 m hosszú lehet, és ebédidőben szerintem itt cirkulál vagy 5000 ember.
Bementem a charitybe elkezdtem a szorgos keresgélést. A kezdeti lelkesedésemhez képest, már nagyon kifinomult és rutin vagyok. Nem veszek meg minden szart, csak azért mert otthon ilyen nincs. A shop nem túl bizi de azért vannak bent. Éhes voltam, későn keltem, ellustálkodtam az időt, nem is nagyon ettem, szomjas is voltam, igyekezni akartam, találtam egy klassz kis Zara fehér pólót, tök jó állapotban , " alighasznált"!! :-) Beálltam a sorba a pénztárhoz, hogy fizetek. Igaziból arra sem emlékszem, kik voltak előttem, a pénztáros csomagolt, valaki épp fizetett. Közvetlenül előttem egy néger gyerek állt, persze nekem háttal, mellette a barátja, azt hittem ők is vettek valamit, azért állnak ott. A pénztárnál egy magas, angol pasas állt, mellette egy angol nő, ős segített csomagolni a kifizetett cuccokat.
Fülemben a lejátszó dugója, hallgatom a szokásost, mint általában. A következő pillanatban feltűnt, hogy a fekete gyerek felémfordult és dülledő-forgó szemekkel az
arcomhoz közel hadonászva a kezével valamit nekem magyaráz. Nem hallottam, mert szólt a zene....Először abban sem voltam biztos, hogy nekem beszél, hátranéztem...Nem állt mögöttem senki....Kihúztam a dugót a fülemből és akkor már hallottam, hogy ordít!! Get out! Get out you fucking bich, I'll kill you, get out, i told you....és elkezett visszaszámolni...3-2-1...Körbenéztem, hogy ki vette az adást.....Senki...mindenki úgy csinált, mintha süket és vak lenne, próbáltam valakivel segélykérően szemkontaktust teremteni....nem sikerült....Ok, gyorsan kellett döntenem, mert nem tudtam, meddig fog még ordítani, és mi fog következni az üvöltözés , hadonászás után....Közben az ökle egyre közelebb volt már az arcomhoz, hátrébb kellett lépnem kicsit...de tudtam, hogy 1 másodpercem van arra, hogy tegyek valami okosat....Beszélgetni nem nagyon volt kedvem vele, így aztán fogtam magam és balra, nagy ívben oldalazva elindultam kifelé a shopból.....Az ajtóból visszanéztem, hogy követ-e.....Csak azt láttam, hogy pár lépéssel távolabb állt a kasszától már, és a bal kezében egy rugós bicska vagy kés /nem értek hozzá/ volt , kinyitott
pengével....

Gyorsan beszaladtam a tömegbe, próbáltam elvegyülni, és rohantam a buszhoz, haza akartam érni....Hát...hogy is mondjam....reszkettem,betojtam majdnem,nagyon egyedül
és kiszolgáltatva éreztem magam, és a buszon azért pár könnyem is kicsordult....szóval ,hirtelen rájöttem, hogy kurvára egyedül vagyok, és lehet, hogy egyszer majd nem tudok elszaladni.és akkor nem tudom megvédeni magam, és más sem fog megvédeni, mert itt ez nem működik....nem avatkoznak bele, valószínűleg, óriási rutinjuk van már, láttak már nem kevés erőszakos támadást,és tudják, hogy jobb kimaradni belőle....Szóval, nem is az eset, hanem az utána jött felismerések sokkoltak.

Aztán délután kijött....minden....

8 Tovább

Reading, Earley, Woodley

 Woodley, Earley, Wallace close, ahol most lakom

2013. aug.20.

     Fáj a combom és ma öklendeztem egy kicsit. Reggel kávé, cigi, indulás a vonatra. Reggelizni kéne , de nem tudok, hányingerem van.Erőltetem, minden reggel megpróbálok valamit enni, de ma pl.5 percig rágtam egy falatot és nem tudtam lenyelni. Ki a lófasz tud hajnalban , csipásan enni mikor még a gyomra alszik?!

   Kedd van. Otthon az Alkotmány, a kenyér ünnepe.Itt munkanap.Reading, városközpont. Ebédidő, ülök egy padon és nézem a járókelőket.Az barber shopban bent egy litván, egy albán, egy magyar, egy olasz, 4 dolgozó, mind más országból.Az utcán különböző árnyalatú feketék,indiaiak, angolok, lengyelek, afrikaiak, kínaiak, mindenféle náció a nagyvilágból.Turbános, afrofrizurás,tirke-tarka száriban, csadorban, lepelben, kendő alatt, lefátyolozva, fejkendőbenés persze minden második angol vagy fekete nő terhes!! 

  Nézem az embereket.Majdnem minden második,debil, kacsingat, sánta, rokkant, zavart tekintetű, félkegyelmű, kővér, tolókocsis, dongalábű, csámpás, lúdtalpas.félkegyelmű, már fiatalon béna, sérült, hiányos fogazatú...de egy mindegyikben azonos. A haja! Mindenkinek belőve, zselé, wax, ragacs és pontosan formába igazítva.:-))

Igaz, hogy büdös, koszos, a ruhája is áporodott szagú, és retkes de a hajuk az full extrára beállítva.
Ellenben az igenis fontos, hogy a kövér 20 éves lány korán reggel ,munkába menet felvegye az új, Primarkos ezüst, csillogós ruhát egy hernyótalpas, türkizkék edzőcipővel. Ugyanis, meg kell mutatni a barátnőknek, kollegágnak azonnal.
Az is teljesen normális, hogy a Sunsbury'ben a fal tövében lévő 6-7 eldobált pénztárblokkot nem felszedik gyorsan, hanem elmennek és hoznak egy sárga , műanyag 3szög táblát és odateszik. "Attention" Vigyázat , csúszásveszély.
Az is rendben van, hogy itt az emberek "fogyasztanak", szemetet termelnek nem is akármennyit.A begyűjtés, elszállítás, jól szervezett, irányított, de 1 héten csak 1x viszik el.Ha épp esős idő van, akkor szépen megtelnek a ládák esővízzel, és a szemét úszni is megtanul mire elviszik. Ha meg napsütéses idő van, akkor keményen bomlásnak indul, jönnek a legyek, a végén már forr a zsákokban a bűzlő gané.

Délben /lunchtime/, a dolgozók kiözönlenek az utcára, inges, nyakkendős, öltönyös vagy fekete ruhás "bogarak"rohangálnak le s fel, vezeték, kábel lóg belőlük, hangosan beszélnek a telefonjukkal,közben esznek zacskóból, fél literes papírpohárból isznak kávét, teát , vagy redbullt.
Szendvicseznek, amiknek egyformán semmilyen íze nincs, a mobil gyorssütödéknél pedig terjeng, az égett olaj, curry, ánizs, curcuma, bazsalikom szag.
Ülök egy padon, cigizek és nézem őket. Én is a része lettem ennek a zavaros bogárbandának.
Különös kép! Mint egy hangyaboly egy maszkabálban.
Én nem illek bele ebbe a képbe egyáltalán. /Azt hiszem!/
Biztos jól mondják az okosok, hogy itt az tud élni, aki képes asszimilálódni. Persze kell is, különben mindig kívülálló maradsz.
Én pedig nem akarok ebbe beleolvadni. Elveszem a pénzt amit a munkámért adnak és megyek haza.Nem szeretek itt lenni.
Csodálkozva nézem mekkora életmódbeli különbségek vannak népcsoportok között.Persze, tudom , ettől tarka és színes a világ.Az emberek nagytöbbsége ott él, ahol a körülmények a legideálisabbak.
Anglia!! Telve bevándorlókkal, a gyarmatosított népcsoportok leszármazottaival, utódaival, akik már brit állampolgárok.

Érdekes világ ez.Európa ez is,mégis más.Nem arab térség vagy Ázsia, tengerentúl ahol sokkal eltérőbbek a tradíciók,szokások.

3 Tovább

Anglia

 

Skócia, Stirling után, 1,5 év kihagyással újra nekivágtam külföldnek, mert az itthoni helyzet fikarcnyit sem változott. A terv továbbra is az volt, hogy szakmámban, fodrászként dolgozhassak kint, ismerve a kereseti lehetőségeket és persze hozzákalkulálva a borravalót is.

 Amint szállásügyben konkretizálódtak a dolgok, előkészített CV-kel és nagytáskával megérkeztem Readingbe 2013. jún. 15.-én egy szombati napon. Következő hét kedden bementem a városba és sorba jártam az üzleteket, de már az első barber shop ablakán megláttam a staff wanted kiírást, így be is mentem . Busy time volt, ebédidőben az üzlet tele, 4 székkel dolgoztak, a legidősebb fazonhoz odamentem, elmondtam mért vagyok itt, azt mondta 1 óra múlva menjek vissza és akkor tudunk beszélni. Így is történt. Másnap, szerda reggelre behívott próbamunkára, azt mondta 60 fontot ad + a borravaló, és este műszak végén beszélünk. Az első hajvágásomat megnézte, majd leült egy székre, olvasgatni, néha odakukkantgatott, de gyakorlatilag végigdolgoztam az egész napot, és nagyon nem is foglalkozott velem. Persze, biztos voltam benne, hogy a háttérből figyelt.Munka után megkaptam a pénzt és azt mondta, ha gondolom másnap reggeltől beállhatok dolgozni, először kapok egy 3 hónapos próbaszerződést és utána ujra beszélünk. Megegyeztünk a fizetésben és farkafelvágva távoztam. Érkezésem után 4 nappal már volt munkám. :-DD

0 Tovább

Siker vagy kudarc??? Skócia: 2011.szept.

 

                                                                       Sziasztok!

Hosszas gondolkodás után úgy döntöttem, megosztom saját élményeimet Skóciai munkavállalásomról!Sokat rágódtam azon , egyáltalán érdemes-e arra a " sztorim", hogy bárkivel is megosszam, hiszen annyi siker-kudarc történet olvasható itt a neten és lehet már kicsit lerágott csont lesz.

Mint "elsőutas" munkavállaló külföldön mégis úgy döntöttem leírom.Lehet kicsit hosszú lesz, de szeretnék egy komplett " élménybeszámolót" készíteni. Jó és rossz tapasztalatokkal összesítve, komplett képet adni a történtekrőlArra gondolok, talán most, napjainkban is sokan indulnak még útnak,szerencsét próbálni jobbat remélve.Elsősorban talán nekik lehet hasznos  a bejegyzésem.

 

                                                                      I. fejezet

1.Angoltudás:DDD

Ott kezdem, hogy 7 évvel ezelőtt letöltöttem egy játékot a neten, miután láttam pár screenshotot róla. Ez egy misztikus RPG játék és miután én nagy Gyűrűk ura rajongó voltam, gondoltam nagyon jókat fogok kalandozni esténként ebben az új misztikus, gyönyörű grafikájú játékban.Fodrászként eléggé lemerültem a napközbeni  intenzív szakmai kommunikációtól :O gondoltam ez kitűnő lesz nekem, szép csendben elvonulni , zenét hallgatva pötyögni.És.....itt kezdődött minden!A telepítés után beléptem, megcsináltam a kis csini karakteremet és gondoltam induljunk!:D Álltam a játékbeli fővárosom közepén és fogalmam sem volt mit kell csinálni vagy mit fogok csinálni mert full angol nyelvű játék volt. Huhhh.... ok, annyit tudok,hogy: yes, no, back, exit....sejtettem ez nem lesz elég.Viszont eldöntöttem én ezzel akarok játszani..tehát..nincs mese meg kell tanulnom angolul.Ok! De ezért én egy fillért sem fogok fizetni, mellesleg időm sincs tanfolyamokra járni.Gondoltam, azt , hogy my name is X meg tudom tanulni magamtól is. Másnap vettem egy spirál füzetet, egy tollat , antikváriumban sok agyonlapozott, összefirkált olcsó nyelvkönyvet, szótárt és esténként nyelvtanfolyamot tartottam magamnak és közben azért kicsit játszogattam is . Ennek ma már 7 éve.A játéknak köszönhetően megtanultam angolul. Nyelvtanár vendégemmel teszteltettem magam időnként, merre haladok, hogy állok a nyelvtani résszel.Biztatott és megerősített, csak így tovább.Szövegértéshez hanganyagokat használtam a netről, mosogatás, takarítás közben hangosan beszélgettem a PC-el, filmek zenék ....nem sorolom.Szépen lassan meglett egy basic angoltudásom. Soha nem próbáltam ki, sehol, mire lenne elég.Csak úgy éreztem jójjez.:DD

2.Munkalehetőség

Miután 13 évig dolgoztam egy pici kis bérelt fodrászüzletben saját vendégkörrel, eszembe sem jutott, hogy váltanom kéne.Igaz , az utóbbi években éreztem én is a gazdasági válság összes áldásos "jóságát", gondoltam túl kell élni és küszködjünk.Az egyik szabadnapos hétfőmön a szokásos turkálós körutamon jártam / tesóm picijeinek ügyeletes árubeszerzőjekén/ és buzgó keresés közben  a rongyok alatt a láda alján láttam meg egy sárga színű vastag érmét. Hoppáááááá.Gondoltam valami pénz lehet, hadd nézzem:DD 1 angol font volt.Akkor láttam életemben először ilyet. nem szégyellem zsebre vágtam, nem a meggazdagodás reményében, inkább mert még ilyenem sose volt.Végezve a dolgommal , kijöttem az utcára és egy nagyon régi-régi jó ismerősömbe botlottam aki tudtom szerint Skóciában dolgozott már évek óta.Nagy ölelések, örömködés, gyors kérdések, utána beültünk egy cukiba, kávé, süti, " meséljmivanveled".Mesélt, mesélt majd egyszercsak megkérdezte, "Te nem lenne kedved kinnt dolgozni, mint fodrász, ha van rá lehetőség?"Hmm..mit tudom én -gondoltam.Következő kérdés: "Ja , angollal, hogy állsz?"-Hm, háááátttt-mondtam-"tanulgattam, de csak magamtól és csak szórakozásból egy PC játék miatt".Elkezdett angolul beszélni meg kérdezgetni.Értettem és válaszoltam , sőt aztán már úgy neki bátorodtam, hogy le se tudott lőni.Azt mondta-"te bolond vagy, ezzel simán elmehetsz bárhova, mások éveket dolgoznak le kinnt és nem beszélnek így ahogy te".Mesélte, hogy van magyar baráti kapcsolata kinnt, aki tudna segíteni leszervezni mindent, gondoljam át, nem sűrűn szokott ilyet felajánlani bárkinek is.Mondtam, neki, ok, nézzük meg, kezdjünk hozzá.Én itthon feltártam a családomnak a lehetőséget, átbeszéltük nagyjából, a döntéshozatalhoz kollektív igenlés kellett.Támogattak, segítettek.Elindult a precíz szervezkedés. Próbáltunk mindent a legprecízebben, legpontosabban szervezni.Minden körülményre , eshetőségre felkészülve, napi kapcsolatban voltam a kinnti baráti párral, /akiknek tul. képp én idegen voltam/,nagyon aranyos kedves emberekre találtam bennük,én  minden nap újabb kérdésekkel bombáztam őket, állták a sarat, mentek , intézkedtek, közvetítettek. Konkrétan a munka egy barber shopban volt, oda kellettem, ahol  jövőre vonatkozó terv is volt.  A tulaj bővíteni akarta az üzlet profilját egy női szalonnal, oda kerültem volna véglegesen. Török tulajdonosról volt szó ,/köztudottan törökök üzemeltetik a legtöbbet/, ami önmagában kicsit kétkedéssel töltött el.Családom tagjai is kérdőjelesnek titulálták ezt a munkalehetőséget, közölve velem, talán az én törököm lesz a világon az első becsületes "török" munkaadó!?!?:P Sose lehet tudni ugyebár, bizakodjunk! Ne könyveljük el szegényt gazembernek, mikor még nem követett el semmit!!!!:DDD Itt tévedtünk nagyot ! Becsületes török nincs !!!!!!!De akkor még ezt nem tudtuk,így hát  próbáltunk nagyon előrelátóak lenni, a kinnti baráti pár információkat gyűjtött róla, lekáderezték amennyire csak bírták. Valamennyire ismerték is, hiszen 2 házzal választotta el a lakásukat a fodrászattól.hosszas előkészítés után, felvettem a kapcsolatot a törökkel is, mentek az e-mailek, beszélgetések chaten, minden beszélgetést lementettem, eltettem biztos-ami-biztos alapon. Úgy tűnt minden rendben, repülőjegy megrendelve, indulás kitűzve, itthoni üzlet felszámolva, kezdődhetett a csomagolás .Minden letisztázva, pénz, munkaidő, beosztás, munkarend, lakáshelyzet, mit kell magammal vinni, munkaruha, munkaeszköz stb stb.Szóval amit lehetett itthonról megszervezni kinnti segítséggel, mindent megtettünk.

Egy dolgot felejtettem el. Írásos garanciát kérni a munkaadómtól.

 

Folyt. köv.II. fejezettel.

 

 

                                              

                                                                II,fejezet.

 

 

 

     Életemben először repülőre ülök!! JET2 from BP-to Edinborough>>Irány Skócia!! Félek.      Még sosem repültem.Nem is akartam. Évekkel ezelőtt kategorikusan kijelentettem, ha egyszer lesz pénzem világkörüli útra én oda vagy szánkóval vagy biciklivel megyek!!Úszni nem tudok, tehát a hajó kilőve, a repülő pedig leesik ha elromlik....Utolsó este búcsúparty, könnyek, jókívánságok keserédes hangulattal.Mindenféle érzelem ami a világon csak létezik kavargott bennem ezerrel.Elhatározásom sziklaszilárd volt de mégis kételyek támadtak bennem az utolsó pillanatban. lehet, hogy ez normális emberi reakció vagy labilitást tükröz.Sosem tudom meg. Másnap korán reggel indulás Ferihegyre, ahol szintén sosem voltam .Útközben erősen leltároztam magamban, eltettem mindent, mit hagyok itthon vajon, mit kellett volna még eltennem.Mostmár mindegy...Viszonylag gond nélkül boldogultam a reptéren, de az a szaros gombóc a torkomban állandóan fojtogatott.Hülye érzés, utálom! Ittunk kávát 8 millió FT-ért aztán könnyes búcsú, bár én próbáltam magam tartani kegyetlenül.Mégis egyértelműen úgy éreztem, minden szempontból elvesztem a lábam alól a talajt innentől kezdve és más alapokra lépek .Jóra vagy rosszra az hamarosan kiderül majd .Becsekkoltam, majd átléptem a terminálba. Várakozás felszállásra a cikázó gondolataimmal....Nem túl jó együttes:P Természetesen, hogy bonyolódjanak a dolgok a JET2 légikisasszonya kiszúrta, hogy a 3500 ft-os kínaiban vásárolt 10 kg-os kofferemmel valami nem stimmel, rátették a  poggyászsablont és közölték velem , ez sajnos 1,5 cm-el hosszabb, nem vihetem fel a gépre és fizessek 12 ezer ft-ot.Szupi!:(Kistáskát nem pakoltam be , így felszállás előtt kivettem pénztárcámat, útlevelet, iratokat, a fiam özönvíz előtti MP3 lejátszóját, újságokat, 2 kabátot és felszálltam a gépre. 2 savanyú, cingár angolul beszélő fiatal ült mellettem, én ablak mellé mert onnan szép a kilátás állítólag. Egy biztos, én innen ki nem nézek az istennek se!! Csak éljem túl!! Ölemben 8 rakat aprósággal, meggyulladva a két kabát alatt, beszorulva az ülésbe valami állandóan leesik!!Ezt nem hiszem el!. Sírhatnékom van és már befelé sírok is.....Még nem késő, leszállhatok, hagyjuk ezt az egész állatságot, kell ez nekem, normális vagyok én ???? Mindegy már, a gép meglódult, felszállunk! A szivem a torkomban dobog és alig kapok levegőt.Emelkedünk, fel-fel ,egyre magasabbra, de hova már az isten szerelmére , már fenn vagyunk a Holdnál:PP Ilyen a repülés?? Hát nekem nagyon nem jön be. És kanyarodunk, ezt nem hiszem el, dönti a szárnyát , mindjárt átesik a gép.....Jézusom....10 ezer méteren biztos útkereszteződés van és jobbra fordulás be a mellékutcába??????Vagy mi ???? Nem lehet belőni a célt és csak úgy "ala natur" odarepülni? Lassulunk is persze, alig változik lennt a föld képe.Így soha nem érünk oda az biztos.Sőt mindjárt megállunk és leesünk szép lassan. 15 perce repülünk, nem telik az idő.Gondoltam hallgatok zenét, elterelem kicsit a figyelmemet,el is indítottam a zene lejátszót ami 2 szám után le is merült izibe.Ekkor már kicsit nagyobb sebességgel jöttek a könnyek a szememből, kéne zsepi...de az meg nincs...király....Nem részletezem tovább, 100x óranézés, 56 szárnydöntés, folyamatos pityergés után megérkeztünk. Örökkévalóságnak tűnt ez  3 óra, de legalább talaj van a lábam alatt megint.Sokáig tartó útlevélellenőrzés, mert egyszerre ért be 4 gép, a barátaim hívtak, itt vannak várnak a reptér előtt. Ez jó:)Persze a poggyászaimat nem jó futószalagnál vártam, 24 perc után erre azonnal rájöttem! De megvannak,heuréka  látom őket a másikon, skála istennek ez ok. Találkozás a barátokkal, épp olyan aranyosak, kedvesek, szimpatikusak, mint amilyen az első benyomásom volt róluk még otthon a FB-on. Irány Stirling! Ebéd náluk, kis szusszanás, dumcsi, kávé aztán pofavizit a barber shopban 2 házzal arréb. Stirling, belváros, főutca, délutáni nagy forgalom.Busy time a shopban. Mindjárt az ajtónál egy gyönyörű, fekete szemű-hajú fiatal kis fodrász csajszi köszöntött, puszi, "Hi Agi, how are you":)) Ez édi, gondoltam. Mellette a következő széknél egy 145 cm-es Szikora Robika méretű koromfekete ördög állt. Ő volt Jeetendra, vagyis Dzsetó akit én konzekvensen 2 hétig Csetónak hívtam, ne kérdezzétek miért.Persze a kis indiai is nagyon barátságos volt, miközben istentelen művészi kisujjtartással , mint egy mágus, színpadias mozdulatokkal épp befejezett egy hajvágást. Jesszus mari , gondoltam, itt aztán kell előadni majd.Na és a török, szintén matchbox méretű, 35-40 közötti, foghíjas, kopaszodó birkafejű fazon, aki rettenetesen fókuszált arra, hogy rezzenéstelen arccal fogadjon, mert azt úgy kell.A magam stílusában, mosolyogva, nyitottan odaléptem és nem tudom mit mondtam, de be nem állt a szám, folyamatosan beszéltem, amiből ő egy árva kukkot sem értett. Lányos zavaromban ofc az összes, előre összeállított szöveget elfelejtettem és csak hadartam érthetetlen halandzsa nyelven. Láttátok volna az arcát. Itt sajnáltam meg először és utoljára. Rémülettel, érthetetlenül, nézett felváltva segélykérően a barátaimra, rám, a többiekre. "Jézusom, ki ez, mit kezdek én ezzel?!"Kisvártatva azért elmosolyodott, kivillantva szexi foghíjait és közölte, ok, take it easy, relax and let's go drink a coffe:)Ok, gondoltam és nagyon boldog voltam mert ezt értettem:DDDBeszélgettünk is majdnem, ahogy sikerült, de lassan megnyugodtam, kezdtem érteni amit mond és úgy láttam ő is engem. Annyi biztos, gondoltam, az ő szókincse kimerül 100 szóban, mint minden sötétföldről jött munkavállaló, csak annyit hajlandó megtanulni, amit nagyon muszály, egy szemmel sem többet.Megbeszéltük, mi sétálunk egyet, míg a shop bezár , utána pedig elmegyünk bevásárolni.Stirling belvárosa kedvesnek tűnt, de megdöbbentett a sok ápolatlan, lompos, kövér, zsíroshajú, agyonsprayzett nő. Döbbenetes látvány volt , hogy az egyik ember lábujjas papucsban a felesége pedig vastag szőrmecsizmában, sapka-sál kollekcióban sétafikált. Hopp és igen, egy gusztustalan kövér csajszi, zsírtól csöpögő hajában gyönyörű, ékkövekkel kirakott , fényes szatén masnival, lakkridiküllel , mackónadrágban, állig bepúderezve.Ez igen anyukám, csini vagy:))) Néha ezt kezdtem el érezni, lehet ma valami vicces karnevál van és ott ez a divat, hogy mindenki nézzen ki idiótán:)) Útban Cowie felé megálltunk a Morrisonban, bevásároltunk, ágynemű, kaja, innivalók. Cowie-be megérkezve, az első benyomásom az volt :"Cowie a halott "város. Persze besötétedett, borongós is volt az idő, egy lélek sem volt az utcán, viszonylag szegényes, öreg házak, sehol semmi szép.de nem volt vidám hely az bizonyos, kicsit nyomasztó hatással volt rám. Elképzeltem, ahogy a házakban, a kövér, hulla részeg anyukák, szájukban cigivel, gyártják az ehetetlen birkahurkát a konyhában, az ápolatlan, neveletlen kölkök ütik egymást a fenti szobában, a  tini lány feldob még vagy 3 réteg púdert lefekvés előtt, tupíroz 6-ot a lila-kék haján és elszív egy easy cigit, apuka tv-t néz a 8m-es LCD tv-n, nagyokat böfög a sörtől, amivel a whiskeyt öblítette le.Szép is ez:)) A ház! Egy pakisztáni tulajdonosé, valamikor özönvíz előtt épülhetett, tipikus öreg sorház, soha nem volt javítva vagy felújítva, a kedves honfitársaknak sátor után így is luxusvilla.Nem voltam túlzottan feldobva. Mindegy, gondoltam, majd benn,lehet más vár, a török úgyis azt közölte velem az indulásom előtti napon, your room is ready...gondoltam majd ott lesz a java.Nahát, belépés után már feladtam minden reményemet. Kosz , piszok, igénytelenség, lepusztulás. Dohos, poros, büdös, bordó, kitudjamikorporszívózott bordó padlószőnyeg mindenütt. A konyha mennyezete valamikor i.e. 20-ban leszakadt de még nem sikerült megjavítani. Átható égett olajszag mindenütt, minden ragadt valami megfejthetetlen okból. Sebaj, gondoltam, ez " csak" a konyha, itt úgyis csak főzni meg enni kell majd.:P Kell sok Domestos, NEM MEGIJEDNI! De majd a szobám:DD ........Igen, ott mindösszesen egy darab King Size méretű ágy volt, semmi más , ja meg egy kopasz villanykörte lógott a mennyezetről, volt vagy 20 wattos.A török látva a pillanatnyi meghökkenésemet, közölte, írjam össze mi kell még, megveszi. Nahát hosszas listakészítésen törtem a fejem azonnal.:)Barátok elköszöntek, de előtte a fülembe súgták, ne legyek szívbajos, mindent írjak fel, ami csak kell:)) Kissé pesszimistán de elhatároztam igénybe veszem a fürdőszobát és utána elteszem magam holnapra. Megbeszéltük, hogy követlező nap már bemegyek a salonba, szokni a légkört, meg lecsekkolni az ő hajvágási technikájukat. Fürdőszoba!! Ragadt, ezeréves koszlerakódás mindenütt.Próbáltatok már igénybevenni egy fürdőszobát úgy, hogy tisztálkodás címszó alatt nem hozzányúlni semmihez rendbe tegyétek magatokat ???Hát kurva nehéz:)))Már láttam domestos kell, nagyon sok!!!!! Kipakolás helyett bőröndből öltözködés lett az aznapi est szórakoztató esztrádműsor, udvariasan elköszöntem a nappaliban gomolygó füstfelhőben a török felsejlő sziluettjétől. Ordító török slágerek közepette , nehezen de álomba szenderültem. Ja , el ne felejtsek a skótszörnyről említést tenni.erre senki nem készített fel, de utólag mindenki azt mondta, jaaaa, nem tudtad ???!! A fürdőszobából kifelé jövet, a szemben lévő lakatlan szoba ajtó félig be volt nyitva és ahogy kiléptem szembe találtam magam egy 4 méteres kapitális pókkal!!!!!!! ÉLETEMBEN NEM LÁTTAM EKKORÁT!!! Több expressz infarktuson mentem keresztül azonnal, mert köztudottan gyűlölöm a pókokat, rovarokat, bogarakat. Azonnal agyonütöttem a papucsommal, óriási plecsnit csinálva a szőnyegen. A corpus delictit ott hagytam szemléltető eszköznek, hátha a török másnap kihívja a rovarirtókat azonnal.:P Ez volt a megérkezésem napja!!! Well!! Scotland! Here I am !!

 

 

                                                         III. fejezet

 

   Hosszas hánykolódás és forgolódás után másnap reggel hajnal 6-kor ébredtem.Korom sötétben próbáltam visszaaludni de őrült sebességgel cikáztak a gondolataim.Millió kérdés , félelemmel teli bizonytalanság, magány, egyedüllét, kiszolgáltatottság.A legveszélyesebb az volt amikor eszembe jutott az otthonom s a családom.Gondoltam, hadd szóljon, jöjjenek azok a fránya könnyek, majd könnyebb lesz utána.

    Mondom nektek Ezt nem szabad hagyni!!!Mostmár tudom!Ez az amitől elgyengülsz, még bizonytalanabbá, elesettebbé válsz.Szépen ,lassan könnyekre fakadtam és hang nélkül csendben sírdogáltam. Nem könnyű.:P Közben azért , mint önmagam pszichológusa, mondtam a nagy okosságokat magamnak.Szerintem ez egyfajta ösztönös reakció, ami belülről jön akkor, amikor a gondolatainkban káosz uralkodik.Valami önmegmentő és erősítő tartalékerő amire ot és akkor , abban a pillanatban szükség van.Lassan meg is nyugodtam, de azért jó nagy bömbölés volt.7 óra után fel is keltem, kávé, cigi és bementünk a szalonba.A többiek már dolgoztak én figyeltem a technikájukat.Miután itt jobbára csak férfivendégek voltak, a hajvágás teljesen gépesített, gyors és prifitorientált alapokra volt helyezve. Egy sima hajvágás géppel 8 Font, és kb 8-10 perc. Ollót szinte alig vagy minimálisan használtak. Kivétel a vendég által kért ollós fazonok.Az indiai nagyfejű gyerek vérprofi, művészi mozdulatokkal csattogtatja az ollót feleslegesen, minden 7. csattogtatás után vág 1 mm-et. Látványos de majdnem elröhögtem magam.Kb 8 éves kora óta fodrász mint a török.Iskolába soha nem jártak, Indiában és Törökországban is a borbélyok az utcán dolgoznak és munkában nőnek fel a borbély fater mellett.A skót -török kis csaj kolléga már iskolában tanulta a szakmát, de csak fél évig , csak férfifodrászatot, valamilyen kurzus vagy tanfolyamféleségen mert szakmunkásképzés , olyan mint nálunk az UK-ban nincs.Az üzlet berendezése fullos volt minden feltétel adott volt a gyors munkához. A körülmények abszolút profizmusra vallottak, de a szakmai tudást kiváltotta a gyakorlat és a hosszú évek rutinja. Már láttam, ez nem lesz túl nagy kihívás. 2 hét és teljesen készségszinten fogom csinálni én is. Egy biztos volt.Semmit nem értettem abból amit a vendégek beszéltek. Ettől aztán újra elkezdtem parázni.Mi a szar???Ennyire nem lehetek béna..vagy ez mindenkivel így van???Aztán az egyik vendég édes volt, óriási röhögés után közölte, hogy ez csak a skót akcentus, azért nem értek semmit. Töredelmesen, mosolyogva bevallotta, hogy sokszor ők sem értik egymást Skócián belül. Egy Aberdee-i nem érti azt aki Invernessben él.Na, gondoltam, ez szééééép:))A skót férfiak egyébként női szemmel változatos képet adnak. Vannak egész kiváló darabok köztük. Szó szerint, darabok, mert egynémyelyik akkora mint egy ruhásszekrény. A scottish power pedig ordít róluk.Szakadó esőben, hideg, nyirkos szélben ó esetben dzseki alatt rövidújjú póló, de van aki dzseki nélkül jár + 10-12 fokban.Kedvesek, barátságosak, segítőkészek.Egész kinnt trtózkodásom ideje alatt egyszer sem tapasztaltam bármiféle ellenszenvet, elutasítást , ha megtudták, hogy külföldi vagyok.A legtöbb skót azt kérdezte mindig , olaszból jöttem ? Nemnem...akkor lengyel?/ mert abból van a kerítés nem kolbászból/..nemnem....Mikor mondtam, magyar vagyok, sikerem volt. Mosolyogtak, örültek nekem, "welcome here"....mindent tudnak rólunk, kik vagyunk, hol vagyunk, szeretnek bennünket. Kivétel nélkül , mindig azt mondták, kiváló szakemberek vagyunk, nagyon jó munkaerők, megbízható munkavállalók.Volt olyan vendégem karácsony előtti héten akitől brutál borravalót kaptam, csak mert magyar vagyok.Szimpatikus, középkorú, jóvágású őszes pasi, csináltam neki egy igen jó hajvágást amivel meg is volt elégedve, közben beszélgettünk.Készségesen, érthetően,segítőkészen beszélt, kérdezgetett is , beszéljek magamról, mi a helyzet nálunk Magyarországon.Elmondta, mennyire sok a selejt munkavállaló a világ minden részéről és ezek kisebbik hányada aki igazán hasznot hajt Skóciának. Ezek közé tartoznak a magyarok is. De a sok paki, török, indiai, néger, kínai, lengyel...hát velük sok a baj. Közben kész lett a frizurája, fizetett.Adott egy 20 fontost én kerestem a visszajáró 12 fontot de ő meg keresgetett a zsebében , hallottam , hogy aprópénz csörög a kezében. " Keep the change Agnes, that is just for you, just becose you are a hungarien, marry christmas for you and thx for nice job!" és a 12 fonthoz még adott 8 fontot.:DDDD Szóval a skótok szeretik a magyarokat és nagyon nem skótok.A borravaló pl az egyik nagy meglepetés volt, mert egyáltalán nem számítottam rá mielőtt kimentem. Szóval, tetszett amit Skóciából eddig láttam, tapasztaltam, de kezdtem éhes lenni.Mit fogok én itt enni és hol ? Ha reggel 8-tól este 6-7-ig benn leszek a szalonban, az nagyjából majdnem az egész nap, ennem kell valamit.Az első 1 hét azzal telt, hogy feltérképeztem a boltokat, étkezési lehetőségeket. Levest mint kedvenc kajámat el lehet felejteni itt, hacsak nem főzök magamnak.Napközben szendvicseket lehet venni, zacskós , dobozos készételt mikróban melegítve. A baj csak az volt, hogy volt ami jól nézett ki de szar íze volt. Szinte olyan hogy skót tradicionális konyha nincs, kivétel a lazac meg a birkahurka. A fisch &chips már hozadék, mint ahogy az összes, olasz, indiai, pakisztáni, török fűszer, alapanyag, ételféleség, szépen , a hosszú évek alatt besompolygott a skót étkezési palettára.Igaziból sosem tudtam eldönteni, hogy a haggisnak van égett olajas hal íze vagy a fisch&chipsnek van faggyús égett olajos birka íze. Mindegy . Gusztustalan mindkettő.:DD   Chilli, kurkuma, curry, pizza, olivabogyó és még az isten tudja mik nem.Mondjuk én mindet utálom, itthon sem eszek pizzát, mikrós kaját, azokat meghagyom a lusta embereknek. Én inkább főzök. Tehát az én esetemben gyorsan letisztult, hogy mivel fogom tölteni a munka utáni , esti szabadidőmet. Hazafelé bevásárlás 10 órás munkaidő után,  teli cekkerrel , koszosan, hajasan, koromfekete varjú egyenruhában főzőcske de okosan ha nem akarok éhen halni. Ettől függetlenül , az amúgy sem nagy versenysúlyomból sikerült ledobni egy 8-ast.:D Kezdtem jól mutatni, a fekete munkaruhában, beesett arccal, mint egy zombi.

Tehát összefoglalva az első napok összbenyomásait, a kaja kérdést, a nyelvi nehézségeket és a munka technikai részét kellett először orvosolni.Ezt mindenkinek ajánlom mindenki figyelmébe. Sokat segít, hogy meglegyen a komfortérzés és hogy hamarabb megtalált a kinnti énedet és életedet.

Munka után hirtelen felindulásból csináltam is csirkepaprikást /magyar törtpaprikával/tésztával és 10 órakor jól meg is vacsoráztam, a török pedig elfogyasztott a konyhában egy takaros kis üveg whiskeyt amitől nagyon jó kedvre kerekedett, tüstént be is kapcsolta a török nótacsokros rádiót , nekem pedig mesélt a Koránról.Míg ettem, jólnevelt érdeklődéssel hallgattam, de utána fájdalmas búcsút vettem és elfoglaltam szerény hajlékomat. Hát az alvás az nem ment , forgolódás, zizegés-ficegés, szenvedés majd nyekk nagysokára........

 

 

                                                                          IV. fejezet

     Jó tanácsok, törökökről, általánosságok, minden külföldön dolgozni akaró számára!!

 

    Pár nap "blogszabi" után írok nektek a török munkaadómról.

     12 éve él Skóciában, jelenleg elvált , skót feleségétől van 2 közös gyermekük akiket a válás óta /2 éve/ nem látott. Természetesen e-miatt mélységesen fel van háborodva, miközben egy fillérrel sem támogatja családját.Pontosan nem tudom mi történt, de láttam, hogy kapott pár fizetési felszólítást amiben 20.000 feletti összegről van szó fontban persze. Említett pár viharos látogatást aminek tettlegesség lett a vége, gondolom ezért volt idézve a Halifax-i bíróságra. A mérhetetlen buta agyával kidolgozott egy tervet a jövőre vonatkozóan, amiben úgy gondolja pár év múlva a gyermekei elég nagyon lesznek ahhoz, hogy magához vegye őket és boldogan élnek majd míg meg nem halnak. A butaság eme magassága szinte feldolgozhatatlan számomra. Tudnám kommentálni, le tudnám írni a gondolataimat, dehát nem koptatom az ujjam  feleslegesen. Magamban csak , szó szerint: kiröhögni tudtam. Elképesztő buta, iskolázatlan ember. DE! A skóciai mindennapokban a tűlélő képessége tökéletesre fejlődött. Persze sajátos módon. Nem úgy , ahogy mi magyarok próbálunk lábon maradni, Nekünk, ab ovo a normális megoldások jutnak eszünkbe és aszerint próbálunk túlélni és boldogulni. A törököknél / és nem véletlen használok általánosítást/ alap a csalás, becsapás, hazudozás, mások hátán felkapaszkodás, a bűnözés minden szegmense.A legfontosabb opció: külföldi vendégmunkásokat szerezni, lehetőleg olyat, aki még nem volt külföldön, nem rutinos, nincs nyelv és helyismerete, őket lehet maximálisan kiszolgáltatott helyzetbe hozni és ehhez minden eszközük adott, megfelelően becstelenek, alávalóak!!!!! Ez majdnem minden török Barber Shopra igaz. Azokból, amiket gyanútlanul elmesélt nekem /hol dicsekedve, hol megfélemlítésből>>ezek is a taktika részei/sikerült teljes képet összeraknom viszonylag elég gyorsan.Az esténként előadott meséiből próbálta felépíteni a velem kapcsolatos stratégiáját, amit a 2. nap már átláttam, Nem azért mert okos vagyok nagyon, hanem mert annyira egyszerű eszközöket használt.A következő képpen történt.Minden este mesélt valamit magáról.

1.Az első napokban arról, mennyire nehéz volt a kezdet, amikor egy fillér nélkül, /természetesen/ nyelvtudás nélkül megérkezett az egész kompániája Skóciába.Alvás híd alatt, padokon, éhezés, lopkodások, lakatlan házakban , hidegben étlen-szomjan....stb..várt hatás>>félelemkeltés, elrettentés, alázatosságra, türelmességre felhívás, elismerés elvárása..

2. Lassú beépülés a " skót" maffiába!!!/ ami sztem nincs vagy  ha van, az nem skót inkább török, vagy vegyes nációs, mert itt rendőrállamról beszélünk/...Több estén át mesélt a maffia múltjáról, badboy" korszakról, amikor bárkit agyonvertek, bárkit meg is öltek.../haha!/de gyerekeket, nőket soha../ mert a törökök pl, ugye annyiraaaaaa tisztelik a nőket/, pénzbehajtás, kábítószerkereskedelem, emberkereskedelem stb..Ennél a résznél, mindig elmondta, hogy ő mekkora felelősséggel tartozik felém,mert munkát, szállást ígért, otthagytam a hazám, a családomat..../elvárás:méltányoljam mennyire rendes, tisztességes , felelősségteljes ember is ő/, DE! Miután nem ismer még engem, nem bízik bennem. Nem tudja, meddig maradok Skóciában, meddig dolgozom neki. Tehát, először nekem kell keményen bebizonyítanom, hogy megérdemlem a bizalmát, majd csak utána lesz szerződésem!!!!!!!!!!!ÉS! Ha véletlenül, úgy döntök, hogy mégsem jó ez nekem és szó nélkül lelépek, ő megtalál engem, bárhová menjek is a világban, Ne gondoljam, hogy el tudok  bújni előle!!!!!!Ne felejtsem el, miket mesélt a maffiamúltjáról, bár ő már goodboy, de bármikor elő tudja húzni a badboy énjét!!!.....cél>>megfélemlítés a legmagasabb szinten.................Az én esetemben képzeljétek hozzá még Cowiet a halottvárost,a lepusztult pókos házat, egy félrészeg, "easy" cigit szívó, vadidegen törökkel, délután 3-kor már korom sötétben.......NEM IS ÉRTEM, HOGY MERTEM HOZZÁKÖLTÖZNI!!  /jó ajánlatnak tűnt, hogy az első időben nem kell bérleti díjat fizetnem, tudok spórolni, együtt be tudunk járni dolgozni... stb stb...utólag tudom, nincs az a kecsegtető ajánlat, ami indokolná, hogy egy törökkel egyházba költözz  egyedül....SOHA, SENKINEK NEM AJÁNLOM!!!!!

3.A taktika következő része a családi kapcsolatok lekáderezése volt. Férjnél vagy, barátod van, milyen az érzelmi kötődés, stb...Ugyanis, ha érzelmileg labilis vagy, netán egyedülálló, akkor szabad prédát jelentessz, akire rányomulnak.Ha be tudnak hálózni apró kedvességgekkel, /"mert a török nők is mindent megkapnak amit csak akarnak, nagyon jó életük van", miközben élnek mint a rabszolgák:PPPP/ akkor, szexuálisan használni fognak , ami a végleges , teljes kiszolgáltatottságot jelenti !!!Ennek érdekében, átlátszó módon próbált, kedvesen, érdeklődően, barátilag" beszélgetéseket kezdeményezni a szerelmi és szexuális életemről.Azt hitte teljesen hülye vagyok.......De miután valamilyen szinten máris kiszolgáltatott helyzetben voltam, udvariasan, de irányítva tereltem, hárítottam, kihasználva a még meglévő nyelvi hiányosságaimat....De azt egyértelműen már tudtomra adta, tetszem neki, olyan hasonlóak vagyunk sokmindenben..PPP...és nagyon csinos , ápolt nő vagyok, aki a hosszú, magányosan eltöltött 2 év után hirtelen felszínre hoztam benne dolgokat......Konstatálva ezeket a dolgokat, bekapcsoltam a belső riasztómat és minden érzékszervemet max. limitre hegyeztem....kezdtem magam veszélyben érezni...

4. A barátoktól , családtól való teljes elszigetelés...Ez az egyik legfontosabb alapja a taktikájuknak.Ne legyenek segítőid, ne tudj segítséget kérni, ne tudjanak tanácsokkal ellátni, ne tudj feltöltődni, vigasztalódni, legyél hermetikusan elzárva mindentől.Megkért , hogy csak arra figyeljek amit ő mond, azt csináljam és úgy ahogy ő mondja, ne beszéljek a barátaimmal és a családommal túl sűrűn.... Mert ha ez nem így lesz, akkor ő sosem fog bennem bízni és akkor sosem lesz szerződésem!!! / Ekkor már tudtam, ennél birkafeű majomnál én sosem fogok hivatalosan, bejelentve dolgozni..és el kell kezdenem azonnal új munkát kereseni és új lakást is!!!!

5.  Van 3 aranyszabály amit kötelező betartani!!!A fodrászatban nem beszélünk senkivel túl sokat. Kedvesnek kell lenni, de  a munkára kell koncentrálni mert itt a vérprofizmus a fő szempont. / haha 4 általánosal:PPP/.....I. Nem beszélünk a vendékekkel vallásról!! II. Nem beszélünk személyes dolgokról, nem adunk infót magunkról, a munkáról, a státuszunkról!!/ indok: mert nagyon sok vendég jön a munkaügyi  hivatalból!!:DDD -nem is volt átlátszó a dolog/III: Nem beszélünk politikáról, nemzetekről, EU-ról!!!

6. Folyamatosan használnak egy "libikóka" játékot.Miután fodrász vagy és emberekkel foglalkozol, fontos, hogy képes legyél jól dolgozni.Arra vigyáznak, hogy teljesen ne tegyenek padlóra, mert akkor nem tudsz pénzt termelni nekik. De !!!! Ha egy kicsit is az látszik,hogy kezded magad jól érezni, a munka megy, a nyelv is egyre jobban megy, a vendégek dícsérnek, azonnal akcióba lépnek és kritizálnak, mentálisan lezúznak, minden szar lesz amit csinálsz: az ollót ne így fogd, koszos a fésűd / miközben egész nap a fertőtlenítőben ázott/, ne terítsd a kardigánt a válladra, szarul nézel ki , nem jó a fekete kardigán mert nincs zsebje, lassú vagy, nem mosolyogsz eleget, szarul haladsz az angollal/ miközben minden második skóttól azt hallod, perfect, i understand you very well, your accent is lovely, your english is a proper english/......etc etc...tehát a cél: fenntartani egy mentálisan bizonytalan állapotot, amiben mindig ő adja meg a végszót...ha nagyon magad alá kerülsz, ő lesz az aki hagy 2-3 napig főni , depresszálni aztán, tudja, hol az a pont amikor kicsit alád kell nyúlni és hagyni kell , hogy újra felépítsd magad. DE! Soha nem hagyják, hogy teljen megerősödj, tudják, hol van az a pont amikor újra földbe kell döngölni.........

      Nagyjából ennyi jutott eszembe most.Szumma szummárum, a felismerés,hogy mégsem voltam elég megfontolt és körültekintő, mielőtt útra keltem és bizony kellett volna az a rohadék B terv de nagyon ,.....nos a felismerés nem töltött el örömmel egyáltalán!!!

    Mindenkitől bocsi, a hosszú szünetért, de teljesen tanácstalan vagyok, hogy folytassam. Az események sajnos rosszra fordultak történetem következő fejezetének megírásán gondolkodnom kell .Nem tudom eldönteni, hogy eseményhűen írjam le /mert ebben az esetben elveszti a "szórakoztató" jelleget/ vagy konvertáljam át kissé önirónikusba, cinikusba . Valahogy vegyesen szeretném ötvözni a kettőt, készítettem ism két különböző piszkozatot, de nem vagyok elégedett egyikkel sem.De hamarosan  közszemlére teszem a következő fejezet is .

 

                                                            V.fejezet

 

 

     Hosszú szünet után újra belecsapok a lecsóba!:P Miután képet kaptatok a munkadóm és szállásadóm személyiségéről a következő eseményeket talán jobban átlátjátok .Napjaim kezdtek monotonná válni, gyakorlatilag az egész napomat a barber shopban töltöttem.Reggel 8-tól este 6-ig , csütörtökön minden bolt és szolgáltató hosszabb nyitvatartással reggel 8-ól este 7-ig , így mi is. Nekem a vasárnap is munkanap volt, fél 11-től délután 5-ig. Ezen a napon kaptam meg a heti fizetésemet is mindig, természetesen pénz slip nélkül, sima borítékban 10 fontos címletekben.

   Szóval heti 6 nap munka , összesen 56 óra/hét.Szabadnapom kedden volt, de ez a nap csak a mosást, takarítást, bevásárlást foglalta magába, szinte semmi másra nem maradt időm.Egyedül kirándulgatni nem volt kedvem, a barátaim mindig dolgoztak hétköznap. Amikor ők voltak szabadok, általában hétvégén , én mindig dolgoztam.Esélyünk nem volt bármilyen közös programot szervezni. Maradt a munka utáni esti időpont ritkán, bár ekkora legtöbbször már hullamódban voltam a fáradtságtól.Az első pár nap után kezdett beállni egy rendszer.Persze nem volt túl nagy kihívás beosztani a maradék szabadidőmet!!Általában este 8 körül értem ki Cowiebe busszal, utána fürdés, gyors konyhafoglalás és főzés.Kértem kulcsot a lakáshoz, hogy ne legyek a főnökömhöz kötve, ne kelljen vele együtt jönni-menni vagy várni rá.Jó esetben , ritkán, hamarabb értem haza mint ő. Ilyenkor tudtam picit fejben is szusszanni. Be kell vallanom, néha nem volt túl élvezetes egész napokat együtt tölteni 2 török és egy indiaival.Hallgatni a karattyolásukat, amitől próbáltam magam elhatárolni, nem megtanulni, nem megjegyezni.Sajátosan redukált módon beszéltek, láthatóan megrekedtek egy bizonyos minimál szinten ami nekik elég volt.Miután a török is hazaért  a rendszer a következő volt. Bekapcsolta a tv-t a nappaliban, letelepedett a konyhában/ ahol én vacsorát készítettem magamnak / felbontotta az ügyeletes soron következő üveg whiskyt és aranyosan hithű muzlimhoz méltóan leitta magát. Ivás közben az első napokban előadást tartott a Koránról, a prófétáról, pár nappal később magáról is .Pár nappal később a nőkről is, a házasságáról , a válásáról és az ebből adódó rengeteg problémájáról. Ennél a résznél mindig kellően indulatba jött, mindig említést tett a maffiaéletéről, a badboy korszakról, kihangsúlyozva, hogy tulajdonképpen ő egy nagyon tündéri ember, mert soha nem használt durvaságot, erőszakot a volt feleségével szemben, bár " jogosan megtehette " volna.:P Az első egy hét után már elérkeztünk az én családi életemhez, faggatott, kérdezgetett, a házasságomról stb. Azt felfedeztem, hogy ezeket általában x mennyiségű alkohol elfogyasztása után tette.Bátorságot merített a kis kegyetlen maffiózó.Egyik este megkérdezte, mi a véleményem a férfi-nő kapcsolatról? Bővebben, ha pl annyi korkülönbség van mint kettőnk között és az egyik fél házas./ Hm , gondoltam, ez kicsit konkrétnak tűnik.......:P/A válaszom elég egyértellmű volt, nem tetszett neki.Kicsit erőszakosan kérdezgetni kezdett továbbra is, mintha nem értené a válaszomat.Próbált meggyőzni az ő álláspontja helyességéről és " ne legyek már ennyire buta".Kezdtem magam igen rosszul érezni, valami félelemféle költözött belém.Szerencsére kész lett a vacsorám, gyorsan ettem, egészben nyeltem mindent , majd rohamléptekben rendet raktam és felmentem a szobámba. EZ NEM NORMÁLIS!!!-gondoltam.Rossz érzéssel feküdtem le, sokáig nem tudtam elaludni, csak kattogott a fejemben amiket összehordott. Tudtam, hogy egy ennyire buta, primitív, iszákos emberrel egy házban nem leszek biztonságban.Elkezdtem félni, annak ellenére, hogy magamat csitítgattam, nopánic, nopara, az nem vezet semmire, Meg kell őriznem a tiszta fejemet, mert lehet nemsokára szükségem lesz rá.Másnap munka után elmentem a magyar barátaimhoz és elmeséltem nekik mindent. Persze utólag jókat röhögtünk a beteg agyán, de azért belül éreztem ez annyira nem vicces. Mikor haza értem, ő már kellőképpen részeg volt, égett olaj szag és füst terjengett mindenfelé, a vacsoráját fogyasztotta, ami azonosíthatatlan fekete szén formátumban füstölgött egy tányéron .Megkínált engem is.-No thx.-mondtam.Akkor igyak egy kis whiskyt és beszélgessünk. Fáradtságra hivatkozva próbáltam gyorsan elhúzni a csíkot.Erre ő megkért mégiscsak maradjak, mert nagyon fontosat akar kérdezni.Ok.Álltam az asztal mellett , szándékosan nem ülte le.Erre ő nullnullnál közölte, imádja a fenekemet, gyönyörű és én nagyon kedves, ügyes , szorgalmas nő vagyok, pont olyan amilyenről ő mindig álmodott. Valahogy , nem is érti hogyan, de olyan vagyok mint a jó török asszonyok és elkezdte sorolni,ahogy főzök, takarítok, dolgozom, viselkedek, öltözködök, amilyen igényes és pedáns vagyok...stb stb.Majd ezután elkezdett faggatni a szexuális életemről, szokásaimról .....Mondtam, neki, hogy ez az én privát életemet érinti és nem fogok válaszolni egyik kérdésére sem.Miután ő nekem egy idegen ember, egyáltalán nem tartozom válaszadással . Ideges lett , elkezdte ecsetelni, hogy értsem meg őt." Ez egy nagyon érdekes szituáció, mert 2 éve itt él egyedül, magányosan és egyszercsak itt terem egy nő, aki pont olyan mint ő, / nagyon hasonlítunk egymásra sok mindenben!!!! Nem tudom mire gondolt szegénykém!!!:P/....és a jelenlétemmel nagyon felkavarom.Értsem meg, hogy egyre nehezebb neki közömbösen viselkedni irányomban".....Egy szó mint száz, nem tudom,hogy sikerült leállítanom, de el tudtam sompolyogni a szobámba.Természetesen kellőképpen zaklatott állapotba kerülve  még órákig álmatlanul vergődtem. Ekkor döbbentem rá, hogy totálisan védtelenül, kiszolgáltatva vagyok itt, bármi megtörténhet és a szerencsén kívül semiben sem bízhatok.A szoba ajtóm belülről zárhatatlan és az a hab a tortán, hogy még kilincs sincs rajta, se kívül sem belül.Ez annyit jelent, hogy ha a török kívülről valamilyen módon bezár, esélyem nem lesz inenn kijutni......Valamikor hajnal 3 körül sikerült elaludni. Másnap gyűrötten, fáradtan,rosszkedvűen dolgoztam.Délután behívott az irodájába és közölte velem, hogy nagyon szarul nézek ki, szedjem össze magam, legyek szíves mosolyogni, a vendégek nem kíváncsia a savanyú fejemre.:P Kiselőadást tartott, hogyan kell viselkedni , hogyan kell kinézni, milyen erőfeszítéseket kell megtennem, ha itt akarok továbbra is dolgozni. / Ez is a török taktika része, amiről már egy fenti fejezetben írtam...tudta, látta, hogy sikerült  megfélemlítenie,  a biztonságérzetem kezdtem elveszíteni ./

Egész nap rossz előérzettel dolgoztam, féltem az estétől.Munka után én értem haza előbb, kapkodva kezdtem a vacsorakészítéshez,már nagyon éhes voltam mert egész nap semmit nem ettem.Fél óra múlva ő is megérkezett, táskában hozta az esti ital munícióját ami 2 fél literes whisky volt és pár üveg ismeretlen alkohol.Hozzá is kezdett az iváshoz azonnal.Hallgatagon jött.ment.Nem szólt hozzám egy szót sem és én sem hozzá.Gondoltam szépen elsunnyogok és amilyen gyorsan tudok felszívódok.Már épp kész voltam, mosogattam, amikor20 perc elteltével kijött a konyhába, leült az asztalhoz. Majd megkért üljek le mert kérdezni akar fontosat.A kérdés a következő volt:Ha megkérne, hajlandó lennék-e vele szexre??-válaszom NEM volt. A következő kérdése: " Mit tennék, ha "valahogy" mégis megtörténne??...Kérdeztem, mit ért azon, hogy "valahogy"?! Válasz:-Hát, ha pl.akaratomtól függetlenül," valami kényszerítő eszköz" hatására mégiscsak megtörténne?!.....Mondtam, hogy azonnal elmennék a rendőrségre...Majd udvariasan elnézést kértem és közöltem vele, ezt a beszélgetést én nem fojtatom és felmentem a szobámba.........reszkettem a félelemtől......próbáltam keresni valamit a szobámban, amivel el tudtam volna torlaszolni az ajtómat belülről...semmi....halálfélelmem volt......nem túlzok, féltem, rettegtem, remegtem, tudtam, hogy ha baj nélkül megérem a reggelt épségben azt csak a szerencsének köszönhetem.......fogalmam sem volt, mit tehettem volna éjszaka fél 12-kor egy olyan kis faluban, ahol senkit nem ismerek, azt sem tudtam, hol vagyok, van-e rendőrség, ha van , hol...hova mehetnék ,busz már nem járt, taxi telefonszámot sem tudtam...a fejemben cikáztak a gondolatok....megoldás nélkül befészkeltem magam az ágyba, feltámasztottam a párnámat, ültem betakarózva és vártam a reggelt.Tudtam, hogy egy percet sem szabad aludnom bár nem is tudta volna, az biztos!!!A telefonom magamhoz vettem , bedugtam a takaró alá, a táskámba bekészítettem minden fontos iratot, pénzt, útlevelet.Küldtem egy sms-t a stirlingi barátaimnak, hogy ez az utolsó estém itt Cowieben a töröknél, azonnal keressenek nekem lakást vagy egy szobát, bárhol, ahol biztonságban lehetek.Jött a válasz azonnal: MI BAJ?VALAMI TÖRTÉNT??...azt válaszoltam, ha még egy sms-t küldenék ma éjszaka , akkor azonnal jöjjenek értem és szóljanak rendőrnek is....Elkezdődött életem leghosszabb éjszakája, vánszorgó idővel, ordító török zeneszóval, csörömpöléssel, zörgéssel, járkálással fenn a szobám előtti kisfolyosón....feltételezésem szerint a török hulla részeg lehetett a két üveg whisky után, de lehet még szívott is valami " cuccot" is hozzá, de egész éjszaka nem feküdt le, fel volt spanolva....vagy csak szimplán tudta, hogy félek, nem alszom, megijesztett és élvezte, hogy rettegésben tud tartani egész éjszaka, vagy tényleg tervezett valamit......nem tudom és ezt sosem fogom már megtudni....az idő vánszorgott, a szivem a torkomban dobogott, alig mertem levegőt venni is, nehogy bármi hang kiszűrődjön a szobámból, de közben hallgatóztam, próbáltam követni a mozgását...amikor hallottam, hogy elindul felfelé az emeletre, figyeltem a hangokat, a lépteit, járkált fel s le, bement a wc-re, majd onnan a szobájába,  megállt az én szobámnál, szerintem hallgatózott, hogy alszom-e.....aztán elment....később megint  feljött újra..és újra...a rémálom egész éjszaka tartott, minden idegszálammal megfeszülve csak arra koncentráltam, hogy el ne aludjak és legyek felkészült minden rendkívüli hangra  vagy mozgásra.....elhatároztam, hogy a reggeli legelső busszal bemegyek Stirlingbe, mindegy hova, csak el onnan.Körülbelül hajnal fél 5 körül újra feljött az emeletre, megállt az ajtóm előtt és elkezdett kérdezgetni:"Daaarling, are you sleeeping ???" A hideg futkosott a hátamon, eszembe jutottak az amerikai" feleséggyilkosos" filmek, amikben a bomlott elméjű férj, késsel a kezében , negédes hangon szólongatja a feleségét:Daaarling....Daaarling....brrrrrrr.......hallgattam,meg sem mukkantam, visszatartottam a levegőt is és ugrásra kész állapotban szorongattam a telefonom, hogy küldöm az sms-t.....tudtam, hogy ott áll és ő is hallgatózik, de pár perc után elindult lefelé a lépcsőn!Vártam még 10 percet és csendben, hang nélkül felöltöztem, fogtam a kistáskámat , kabátomat és lementem a konyhába.Ott ült az asztalnál részegen a gázon valami azonosíthatatlan dolog forrt. Köszöntem, good morning....ős is vissza...felraktam egy kávét, kérdeztem ő kér-e....nem kért, ő levest eszik majd-mondta.Kérdezte, hova megyek ilyen korán?! Mondtam, várnak a barátaim benn Stirlingben, munka előtt megbeszélünk pár fontos dolgot.Közben felvettem a kabátom , csizmám és kimentem a buszmegállóba .Korom sötét, hajnali 5 óra 15 perc volt de a buszmegálóban már állt egy idősebb hölgy.Elszívtam vagy 4 szál cigit mire jött a busz de épségben fel tudtam rászállni. Innentől kezdve nem nagyon emlékszem csak arra, hogy szinte folyamatosan sírtam majdnem egész nap.A lidérces éjszaka, a félelem megtette a magáét.Feltört minden visszafojtott érzés..

               Így mentem be dolgozni.Reggel beszéltem a barátaimmal újra, megígérték , hogy lesz új helyem.Tudtam, hogy soha többé nem megyek vissza Cowie-ba.A török csak délután jött be dolgozni, gondolom aludt valamennyit, bár elég ziláltnak látszott és szerintem még félig részeg volt.Bejövetkor rámnézet és gúnyosan közölte velem:"Szarul nézel ki, csinálj magaddal valamit!!!"

                                                           VI. fejezet

Sziasztok!

„Közkívánatra” folytatom a skóciai beszámolómat .

Írásom ott maradt befejezetlen, hogy az utolsó rémálmos éjszaka után egy fáradt és gyötrő nap következett a barber-shopban. Fagyos hangulatban dolgoztunk, Jeeto és Sirin, a két kollégám kérdezgették mi baj, mért pityergek, látták rajtam, hogy borzasztóan fáradt és végtelenül elkeseredett vagyok. Sirin nagyon aranyos volt, nem hagyott békén, faggatott, vígasztalgatott folyamatosan és láttam rajta, hogy valóban segíteni akart. Zavarodottságomban, kételyek között nem tudtam eldönteni, mennyit meséljek el neki az előző éjszaka történtekből, mert ő is török származású volt, kiválóan beszélt török nyelven, az „egyszívegydobbanás” közte és a tulaj között egyértelmű volt. Tudtam, hogy mindent megbeszélnek, másrészt ő még egy rutintalan, tapasztalatlan 21 éves, naiv,fiatal lány volt, aki híján volt sok-sok „taktikai”tudásnak.De nem volt más lehetőségem, miután tudtam, hogy rögtön senki nem tud nekem lakható, biztonságos szobát leakasztani az égből, kiszolgáltatott helyzetben voltam. Minden segítő kézre szükségem volt. Nagyvonalakban elmeséltem neki mi történt.Nagyon kedvesen felajánlotta, hogy az nap aludjak náluk, Igaz ,ő meg a vőlegénye Larbertben laknak, munka után oda kellett mennünk vonattal. Fehívta a barátját , szólt neki, hogy estére megyek hozzájuk, nagyon kedves volt, azt mondta, hogy természetesen nem gond. Ez kicsit megnyugtatott , hogy nem a híd alatt kell aludnom. Természtesen semmi nélkül, sem váltóruha, sem tisztálkodási eszköz nem volt nálam, reggel nem akartam, hogy a török lássa, hogy véglegesen elhagyom a házát.Így aztán kicsit hajléktalan érzésem volt , de hát gondoltam ez legyen most a legkevesebb problémám. Délben, ebédidőben kiszaladtam fogkefét meg pár apróságot venni. Persze az idő tetűlábakon vánszorgott hullafáradt voltam, alig vártam, hogy elteljen a nap. Közben beszéltem a stirlingi ismerősökkel, részletesen elmondtam, hogy miért nem megyek vissza többé Cowiebe , a törökhöz. Azt ígérték mindent elkövetnek, hogy sürgősen legyen újszállásom. Sosem felejtem el ezt a napot, meg a török pofáját, ahogy röntgen tekintettel vizslatot, hátha lát rajtam valamit, gondolom fogalma sem volt , hogy mit fogok lépni, először fordult elő, hogy nem tudta kiszámítani a következő lépésemet és ez szerintem kellőképpen idegesítette.....Ha vánszorogva is , de eltelt a nap, munka után bementünk az Icelandba vacsorát venni és utána kivonatoztunk Larbertba. Kedves lakás, fiatal lakókkal, tisztaság, rend egy kis bolondos rendetlenséggel. Ez volt a Sirin lakása. Édes volt, azonnal készített nekem egy fürdőt, töltött egy italt, gyertyát gyújtott a kád mellett és megparancsolta azonnal menjek és engedjem el magam végre, mondta-itt biztonságban leszek. Később a vőlegénye is hazajött munkából, egy étteremben pincérkedett, kiderült, zsigerből utálja a török főnökömet, valószínűleg ő többet tudott az aljas személyiségéről már mint én. Jópofák voltak, mind a ketten próbáltak felvidítani, poénkodtak, viccelődtek. Jó későn csendesedtünk el, de én igaziból alig aludtam, egyszerűen zakatolt a fejem, kavargott benne minden. Hogy fogok én tovább dolgozni? Tegyek úgy , mintha nem történt volna semmi?! Keresnem kell másik munkahelyet, itt semmi jóra nem számíthatok az biztos, ez az egy dolog kristálytisztán ott volt előttem.....Utáltam magam amiért újra szépen csendben sírni kezdtem, eszembe jutott az otthonom, a családom, a tesóim, a fiam, a férjem, anyu, , szóval mindenki.....sirattam magam, ezt az egész szart ami történt, ahogy történt, amiért történt, sírtam azért , mert láttam, hogy mit cseréltem le és mit kaptam helyette, és nem erről volt szó....Tudom , a nők mindig sírnak, ha baj van....Mindegy.....Valamikor hajnalban aztán álomba szenvedtem magam....

 

          Végül 2 éjszakát kellett a török kolléganőnél aludnom, mire sikerült a barátaimnak találni egy magyar srácot ,akit épp akkor hagyott faképnél szó nélkül a lakótársa, aki mellesleg régi jó barátja is volt.Miután megvolt ahely, a válasz, hogy mehetek, szeretettel vár, kicsit megnyugodtam. A költözködés kicsit bonyolultabbnak tűnt, de okos logosztikával megoldottuk. Munka után ismerőseim jöttek értem kocsival, ezerrel kirohantunk Cowie-be és abban bízva, hogy a török előtt lesz egy negyed óránk míg hazaér, eszeveszett pakolásba, cuccolásba kezdtünk. Persze azt a sok minden személyes cuccom ami kint volt velem Skóciában nem volt nagy „vaszisztdas” összeszedni, de azért tele lett a kocsi hátsó ülése. Szerencsénk volt, nem ért haza. Visszarongyoltunk Strilingbe,egyenesen a Bruce Streetre, jövendő otthonomhoz. A leendő lakótársam a ház előtt várt, segített felvinni a cuccomat. Jófejnek tűnt, bár részemről lehetett volna akár tömeggyilkos pszichopata is, az sem érdekelt volna. Csak ne török!! :-)) Felmentünk, megmutatta a szobámat, a töröknél lévő szobámhoz képest „luxus”-nak láttam,sajnos nem volt zárható , ami később egy újabb probléma forrása lett.Volt ágy, fotel, asztal székek, 1 nagy és 2 kisebb szekrény, fiókok, kis tv. Szóval gondoltam” haligali haway dizsi”!!! Szimpatikus volt első látásra, tök kopasz, kigyúrt kis izomgombóc, 35 éves, tehát nem egy kis diszkópatkány/ gondoltam/.A lakás: 2 szoba, egy közös nappali, pici konyha, tusoló. Leültünk megbeszélni a piszkos anyagiakat .Havi 350 font és ebben minden benne van. Ok. A nyugalomért gondoltam mindent. Összességében, kicsit lepusztult, felújításra szoruló, 2. emeleti sarki lakás volt.Kaptam kulcsot, kifizettem az első hónapot azonnal és bepakoltam. A Barber shoptól gyalog 8 percre volt, nem volt vészes, gondoltam még jobb, közelebb leszek a magyar barátokhoz, ismerősökhöz, megmarad havi 100 font buszköltségem. Jó lesz ez. Este már skypon beszéltem az otthoniakkal, meg is mutattam a szobát. A férjem közölte, „ te hülye vagy”, ez egy lepusztult fos. Igen , mondtam neki, az otthonihoz képest igen, de ha itt hasonló minőségű lakásban akarsz lakni, az havi 1000 font, itt mindenki próbál ezen spórolni, és feladni az otthoni igényeit, mert itt így boldogulsz csak. Erre megint csak közölte, te hülye vagy , kellett ez neked, ez most így jó?....:-( Szóval, új fejezet következett, nyugodtan, biztonságban, félelem nélkül.

Reggel melóba indulás előtt kávé, készülődés, egy 8 perces reggeli séta,utána munka bennt a szalonban, egyre jobban ment az angol, a beszélgetés, a szövegértés, ha nem volt épp vendég a hátsó konyhai résznél mindig angoloztam, könyvet, füzetet vittem be. A vendégek visszajelzései alapján egyértelmű volt , hogy máris jobb az angolom mint a 12 éve kinnt élő birkafejű török tulajé. Gondolom ez csípte a szemét rendesen olykor, főleg mikor hangosan dícsérgettek a vendégek. Szerettem a skótokat, kedvesek, nyitottak voltak , poénkodásra, viccelődésre kaphatóak, szerették, ha kedveskedve, készségesen viselkedtem velük, a morcos, mogorva barátságtalan időjárást vidámsággal, jókedvvel lehetett náluk kompenzálni, hálájuk jeleként mindig ott volt a napi csinos kis tip, borravaló amit kaptam.

Egy kép a két kollégámról.

25 Tovább

Skócia után Anglia, ingázgatok.....

blogavatar

Tapasztalatok, élet, munka, kultúra, emberek, gazdaság,kapcsolatok,határtátkelve...keményen kritizálva. Nem szépítek, nem hazudozok,ha nem tetszik ne gyere ide, menj olyan oldalakra, ahonnan már messziről érzed a kolbász szagot :-O

Utolsó kommentek